Víz alatt az ország. Több mint 110 éve nem esett ennyi csapadék az év elsõ három hónapjában, mint az idén. Hallhattuk nap, mint nap a híradásokból, és ezt tapasztalhatjuk környezetünkben is. A húsvéti ünnepektõl a hivatásos tûzoltók, a katasztrófavédelem munkatársai és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek folyamatosan dolgoztak a kiöntött Principális-csatornánál. Hatszáz méteres szakaszon homokzsákokkal igyekeztek útját állni az árvíznek.

– Hû! Nézz oda! Olyan, mint a Balaton! – hívta fel társa figyelmét egy kisdiák szerdán, a buszon, hazafelé utazva iskolájából, Kiskanizsára. S hogy jól ítélte meg a látványt, azt egy teherautó elõtt nézelõdõ felnõtt is igazolta megjegyzésével: kész turisztikai látványosság! – Eddig még sosem fordult elõ, de most a kertembe is bejött a víz – fûzte tovább a gondolatsort a híd északi oldalán lakó 82 éves Fülöp Józsefné.

A Nagykanizsai Járási Helyi Védelmi Bizottság ülését követõen, a kora délutáni órákban a bizottság néhány tagjával megjelent a helyszínen Cseresnyés Péter polgármester. A híd korlátjához érve egy idõsebb úr azonnal a töltés átvágása felõl kérdezte, melynek helyére is volt  javaslata. – Nem lesz átvágva a töltés – válaszolta a polgármester, majd részletesen megosztotta vele a szakemberek véleményét. Ezután következett sorra a várakozó sajtósok népes tábora.

Egri Gyula tûzoltó ezredes, a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója a polgármester tájékoztatóját kiegészítve hozzáfûzte: gyakorlatilag nincs semmi látható haszna a vízmû megbontásának a Pivári utca végén, mivel a vízszintmagasság nagyjából kiegyenlítõdik. Ez másfél óra alatt megtörténne, aztán visszafelé folyna be a víz a városba, és olyan kezelhetetlen állapotokat teremtene, ami nem kívánatos a mostani helyzetben. De az átvágás nemcsak az ipari területeket és a vasútvonalat veszélyeztetné, hanem a Camping utcában található gázfogadó telepet is, és ezt sem kockáztathatjuk. Nagyobb vízszintemelkedésre nem számítunk, egészen szombatig nem lesz a térségnek csapadék-terhe. Ennek megfelelõen lassú vízszínt csökkenésre számítunk – tette hozzá. Jelenleg egyetlen lakóépület sincs közvetlen veszélyben. Ezt a helyzetet tartani tudjuk, de amennyiben változás állna be, az épületeket egyenként fogjuk védeni, hiszen láthatóan nem lesz más megoldás. Most a nyúlgát meghosszabbítása és megemelése folyik annak érdekében, hogy a mentendõ térbõl át tudjuk szivattyúzni a vizet a folyómederbe. Ez a munka egy napig tart. Nagyon sok önkéntest várunk hozzá. Sokan jönnek, de még többen kellenének!

Az út szélén álló teherautó platójáról alkalmi futószalagon csúsztatták le a vízzel kûzdõ tûzoltók a homokzsákok, melyeket a Március 15. téren lakó Millei József emelt fel, és adott tovább a gátat építõ emberláncnak. Délben értesült a felhívásról, és azonnal jött segíteni. Õ volt az egyetlen „sáskalegény” a gáton. Hiányolta is a kiskanizsaiakat, nem tudta, hol lehetnek ilyenkor, és szégyellte magát helyettük is.

– Józsi! Mondd meg a sofõrnek, kevesebb homokot rakjon a zsákokba, mert egyre nehezebb a nedves homok. Három-négy lapátnál ne tegyen többet bele – kiabálta fel egy ismerõse a vízrõl. A Millei József által felemelt 15-20 kilós zsákokat több mint 100 ember keze adta tovább, hogy az általuk épített gát elzárja a tolakodó föld színû víz útját.

Hamar elfogytak a zsákok. S amíg megérkezett az újabb rakomány, feljöttek a hídhoz pihenni a gátépítõk: a kanizsai tûzoltók, a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság, a VIA Kanizsa Kht., a Principális Vízitársulás munkatársai, a Batthyány gimnázium, a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium Cserháti Tagintézményének tanulói, közmunkások, továbbá mintegy 10 fõ önkéntes. Köztük volt Bizzer András önkormányzati képviselõi is. Amint meghallotta a hívó szót, õ is azonnal a csatornához sietett, és beállt az önkéntesek közé. „Magas szárú csizmában nem veszélyes a vízmélység! Kipróbáltam!” – nyugtatta meg egy érdeklõdõ ismerõsét. Közben a VIA-tól forró teát hoztak, hogy felmelegedjenek a csípõs szélben szorgoskodó munkások.

– Még mindig emelkedik! Óránként fél centit! – kiabálta fel valaki a vízmérõléc mellõl.

Aztán megérkezett az újabb homokzsák szállítmány. A szusszanásnyi szünet után libasorban vonultak vissza a vízre az építõk. Várták õket a hideg vízben fagyoskodó gyümölcsfák, sudár tuják, és fóliasátrak. Csak a vadkacsák fürdõztek virgoncan a tóvá szélesedett Principális-csatornában.

– Sok hûhó semmiért! – kiáltotta a melegedõbusz mellett a város felé kerekezõ férfi, s mondandójának nyomatékául legyintett egyet a kezével.

Sommás véleménye akár egyfajta magyarazázat is lehetett Millei József kérdésére.

Csütörtökön itt-ott napsütésben

Délelõtt néhány percre kisütött a Nap, s a haragos „Princi” vízszintje is lecsökkent 251-rõl 248 centiméterre. Dobos István tûzoltó alezredes, a Nagykanizsai Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetõje, a HVB elnökhelyettese reggel fél 8-tól kint dolgozott a csatornánál.

– Tegnap este a Pivári utca végén belvíz alakult ki, itt az utca elején pedig árvíz van. Az utca végén három lakóépületet homokzsákokkal kellett körbevenni, és este három szivattyúval nekiálltunk eltávolítani a belvizet – idézte fel az elõzõ nap történéseit. – Reggelre már teljesen eltûnt onnan a víz. A lakóépületek nincsenek veszélyben, sõt a kiskertekben sincs víz. A mai napon 120 fõvel próbáljuk a homokzsákfalat megmagasítani mintegy 60 méteres szakaszon, s közben itt elõl is meg szeretnénk kezdeni szivattyúkkal a víz eltávolítását. Feltett szándékunk, hogy a holnapi napon (pénteken) legalább 10 centivel csökkentsük a vizet. Az utca elsõ részén lakóépületeket nem veszélyeztet közvetlenül a víz, a melléképületek vannak veszélyben, illetve a kiskertek állnak víz alatt.

A Máltai Szeretetszolgálat mindkét nap szendviccsel és üdítõvel látta el a dolgozókat. A megéhezett mentõsereg ellátásához a kiskanizsai vegyes diszkont bolt is hozzájárult enni- és innivalóval. Diákok ugyanúgy jöttek, mint elõzõ nap a Batthyány és a Cserháti középiskolákból, most már kiegészülve zsigmondy-széchenyis diákokkal. Déltájban megjelent a hídfõnél Cseresnyés Péter polgármester, és meghallgatta Dobos István, Német István tûzoltó alezredes, tûzoltósági felügyelõ és Prekop Attila tûzoltó alezredes, a Nagykanizsai Katasztrófavédelmi Kirendeltség Polgári Védelmi felügyelõjének tájékoztatását. A kézfogás után megismételte elköszönõ szavait: szóljatok, ha segíteni kell.

B. E.