Egy közösség identitásához nem csupán a közösen vallott erkölcsi, szellemi értékek tartoznak hozzá, de elengedhetetlen néhány tárgyi szimbólum is. A Thúry György halálának 442. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat második napján éppen azt ünnepelték a Dr. Mezõ Ferenc – Thúry György Gimnázium és Szakképzõ Iskola Thúry tagintézményében, hogy elkészült az intézmény névadójának szobra. Az intézmény 1957-ben vette fel a hõs várkapitány, Thúry György nevét.

A kulturális mûsorral színesített ünnepségen Deák-Varga Dénes városi fõépítész beavatta hallgatóságát – az egykori határõr laktanyából, az iskola udvarába került –szobor kalandos útjának részleteibe. A szobrot a Nagykanizsán élt Vörös János szobrászmûvész készítette 1952-ben.

– A ma fiatal generációjának fel kell hívni a figyelmét a példaképek keresésének idõszerûségére. Nektek, értetek áll itt a korabeli vitéz csodálatos mûemléke, ami nap mint nap juttassa emlékezetetekbe a hazájáért, a katonatársaiért áldozatot hozott hõs várkapitány életét – hangsúlyozta beszédében Szermek Zoltán fõigazgató. – Halálának 442. évfordulója újra lehetõséget ad az emlékezésre – folytatta. Thúry korának kiemelkedõ, klasszikus vitéze, töröktõl rettegett egyénisége volt. A küzdelmes lét, a kitartó munka, a türelem, a rátermettség mintaképe. Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata 2012-ben biztosította az anyagi feltételeit annak, hogy tagintézményünkbe kerülhessen a dicsõ várkapitány Thúry György mellszobra.
Befejezõ gondolataiban a fõigazgató felvázolta Thúry György életútját:
– Névadónk a XVI. század viszontagságai között folytatta hõsies küzdelmét a török hódítók ellen. Több hadjáratot vezetett, több várkapitányi tisztségét is betöltötte a század közepén, mikor 1567-ben a kanizsai vár kapitányává – és ezzel együtt a dunántúli kapitány helyettesévé – nevezték ki, miután a vár szerepe Szigetvár eleste után felértékelõdött. Mivel az elkövetkezõ években a császártól nem kaptak segítséget, portyákból tartották fenn magukat. Ekkor már az ország elsõszámú bajvívója volt, külföldi kortársai a „magyar Cidnek”, a törökök „dunántúli oroszlánnak” nevezték. Több mint hatszáz gyõztes párviadalt vívott. Tartottak tõle, mert ismerték erejét, karizmáját. Nyílt ütközetben nem talált legyõzõre. Ali bég, Szigetvár parancsnoka csalta tõrbe 1571. április 2-án, s esett el az orosztonyi sáros völgyben, s mély kardvágással oltották ki életét. Hiába választották el a fejét a törzsétõl a kor szokásai szerint, nem tudták sikereit a feledés homályába taszítani. A törökök tisztelték, még kápolnáját sem háborgatták.
Thúry György a profi katonák harcedzettségét, éberségét, bátorságát, vitalitását adta az utókornak. Ismerte az idõjárás olykor kegyetlen viszontagságait, a nélkülözés hosszú hónapjait, a szenvedést, a fájdalmakat. Rengeteg idõt töltött társaival, mert tudta, hogy nélkülük nem tudja megvalósítani terveit, kötelezettségeit. Magasabb rangja ellenére végvári katonáinak mindent megteremtett, ami létük jobbítását szolgálta. A csatában ugyanis mindenki egyszerre küzd, harcol, szenved vagy dicsõül. Katonái példaképként tekintettek rá.

További képek a galériában.

B. E.