Miért nálunk érettségizett - budapesti születése ellenére - 74 évvel ezelõtt? Errõl is szólt azon a rendhagyó földrajz órán, melyen egykori iskolájában két évfolyam hallgatta figyelemmel a derült kedélyû, halk szavú tudóst. Édesapja halála után döntött úgy a család, a fiúnak férfias nevelést kell kapnia. Így esett a választás a nagykanizsai piaristákra. Az ez évi ünnepi közgyûlésen Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere Emlékplakettet vehette át, ám elõtte tartalmas napot töltött városunkban és környékén Ponori Thewrewk Aurél csillagász.

- Mekkora sebességet adjunk egy földi tárgynak, hogy égi test legyen belõle? Ezt könnyû kiszámítani. – kezdte az örökifjú ismeretterjesztõ az elsõ (8 km/sec) és a második (11 km/sec) kozmikus sebesség magyarázatát. Ugyanis nem rövid pályája alatt az ûrkutatás és az elektronika hozta a legnagyobb változást a csillagászatban. – 1957-ben, az 1956-os forradalom után – mely csak 1848-hoz hasonlítható – lõtték fel az oroszok az elsõ mesterséges holdat. El lehet képzelni, a szovjet második megszállás után, mekkora lelkesedéssel fogadták a magyarok. A fele nem hitte el, aki meg elhitte, minden csúnyát kiabált a felbocsátókra, akik egy évvel ezelõtt halomra lõtték a házakat és az embereket. Meglehetõsen hûvös volt az elsõ szputnyik fogadtatása Magyarországon. – emlékezett Aurél bácsi.
Lajka kutyáról is szólt, az elsõ élõlényrõl, „aki” elhagyta a Földet. (Bizony, a diákok szülei sem emlékezhetnek már rá.) Az ûrállomásokon folyó kísérletek közül, mint legérdekesebbet, az olyan fémötvözetek elõállítását említette, melyet csak a súlytalanság állapotában lehet megtenni. Beszélt a harmadik kozmikus sebességgel (16 km/sec) indított, a Nap gravitációjából is kikerült, talán 30 000 év múlva célba érõ mesterséges égitestekrõl. Az esetleges értelmes lényeknek magyar nyelvû üzenetet is visznek. – Szeretettel köszöntünk mindenkit, aki jószándékú a világegyetemben. – Ezt egy amerikai magyar hölgy rosszul írta: világegyetemen. Úgyhogy rosszul fognak megtanulni magyarul azok, akik megtalálják…(derültség)
A régi tablókat nézegetve elmesélte, hogyan lett magyartanára, Santora Mihály piarista atya az õ fiának keresztapja. Az egykori párbeszéd: - Tanár úr, miért szólít engem Ajtonynak? Van nekem rendes nevem, az Aurél./ - Milyen szóból származik az Aurél?/ - Az aurum, azaz arany szóból./ - És hogyan hívták a régi magyarok az aranyat?/ - Nem tudom./ - Ajtonynak./ - Én már nem lehetek Ajtony, de ha fiam lesz, megígérem a tanár úrnak, Ajtonynak fogom hívni.
Úgy is lett, Kanizsára el is kísérte édesapját a friss nyugdíjas Ponori Thewrewk Ajtony. Boharcsik Pálnak, piarista természettan tanáromnak már nem tudtam megköszönni, hogy a csillagászat felé terelt, mert visszatért hazájába, Lengyelországba. - említette még Aurél bácsi a Vastagh-mûhelybõl kikerült tablók tövében.
Ebéd után a Nagykanizsai Amatõrcsillagász Egyesület két motorja: Vilmos Mihály alapító és az õ egykori szakkörösébõl vezetõvé érett Gazdag Attila kalauzolta a tanár urat két csillagdájukban. Elõször Becsehelyre, a Kossuth utcától 3,5 kilométerre, a 310 méteres Kis-hegyre vezetett az út. Itt, Dél-Zala második legmagasabb pontján épült meg 2004 – 2010 között összefogásból – a város is kivette a részét - az a Canis Minor obszervatórium, ahol az észlelést lehetetlenné tevõ fényszennyezés nélkül dolgozhatnak. – Égeti a Tejút a retinámat! – idézte föl az elsõ élményt Attila. Az univerzumra nyíló ablak – így is emlegetik, joggal, csillagdájukat – tövében a földi természet is káprázatos látványt nyújt. Majd a hajdani Úttörõház (a Pannon Egyetem Zrínyi utcai campusa) kertjébe tértek vissza a csillagászok. Itt áll 1981 óta a Canis Maior csillagvizsgáló, melyet 2007-ben újítottak fel. Mindkét csillagdájukban szívesen látják az érdeklõdõket. Amely tapasztalatuk szerint nem korfüggõ. – Életemben nem láttam ilyen szépet! – vallotta be egy 70 éves ember. Az általános iskolás korosztály pedig – ahogy annak idején az egyesület elnöke is - különösen kíváncsi. A vendég, Ponori Thewrewk Aurél is a kíváncsiságot jelölte meg a csillagász legfontosabb tulajdonságának. A nem ismert dolgok tengerébõl kiválasztunk egy gyûszûnyit, és azt kutatjuk. – érzékeltette azt, hogy soha nincs vége. Ami pedig az egyesület rendkívül informatív honlapját - nae.hu - és a youtube-on mcco64 csatornáját illeti, mindkettõt érdemes gyakran látogatni.
Városunk két napóráját – a Szekeres utcait és a Munkás utcait - is fölkereste a már sok napórát tervezett vendég, majd frissítõül a cserfõi Antal pince borait kóstolta meg. A nagyszülei révén a történelmi Zala megye másik végébõl, Paloznakról származó férfi nem csak a Balaton-felvidék boraival hasonlíthatta össze a kitûnõ cserfõi borokat, de kíváncsian hallgatta a gazdát a redukciós tartályról, vagy gyönyörködött a hatalmas bakó-présben. (Más szóval gúzsprésnek is nevezik ezt a vidékünkre jellemzõ impozáns szüreti eszközt.) Lelkesítette a vendéglátókat az idõs ember mindenre nyitott érdeklõdése. Persze õket sem csak az univerzum érdekli, a természet közelibb gazdagsága – gombák, gyógynövények, fügepálinka készítés – is leköti a Dobriból származó egyesületi elnököt, ez utóbbival ajándékozta meg a tanár urat. Ugyanis a TIT Uránia Csillagvizsgáló és a Planetárium nyugalmazott igazgatója, csillagászattörténeti és kronológiai mûvek szerzõje – ha választani lehet – ma is legszívesebben tanár úrnak szólíttatja magát.
Az ünnepi közgyûlés után sem csökkent a vendég anekdotázó kedve. - 74 év után már elmondható, hogyan tettük le a német érettségi vizsgát… - kezdte. De jó humorral vette észre, örökítette meg azt is, ahogy huszár szablyák õrizték vacsora közben táskáját. A Ponoriak pozitív gondolkodására jellemzõ, ahogyan a városi utak állapotára reagáltak: - Épül, szépül. Cseresnyés Péter polgármestertõl elköszönve pedig minden magyar városnak ilyen, a kanizsaihoz hasonló erõs identitást kívántak.

Kanizsa