A holocaust elmúlt századunk legsúlyosabb következményekkel járó tragédiája volt. Az a folyamat, amely egyes emberek, népek társadalomból való törvényi kirekesztésétõl a haláltáborok gázkamráiig szedte áldozatait, nem kímélte a magyarországi cigányságot sem. A kis népcsoport a létszámához képest jelentõs veszteséget szenvedett. Családok százai vesztettek embert a lágerekben és a munkatáborokban fertõzés, golyó, gáz, éhség következtében.

Nagykanizsán a Cigány Holocaust Emlékmûnél minden év augusztusának elején megemlékezést tartanak. Azért ekkor, mert Auschwitzban , az Auschwitz-Birkenau II. E táborban – közkeletû nevén cigánytáborban 1944. augusztus 2-tõl 3-ára virradóra több mint háromezer cigányszármazású embert, férfit és nõt, gyereket és idõset végeztek ki a tábor felszámolása miatt. Akikkel nem végzett az éhség, a járvány, akik megélték még ezt a napot ott a táborban és reménykedtek abban, hogy túlélik. A gázkamrák felé tereléskor a visszaemlékezõ német õr leírása szerint rájöttek a cigány férfiak a szörnyû tervre és megpróbáltak fegyvertelenül ellenállni. A küzdelem eredménye csak annyi volt, hogy a gáz helyett a golyó, a meszesgödör tüze, a vasrúd végzett az ellenállókkal. Gyászuk ezért nemcsak a múltnak szól, hanem a jövõnek is, hogy a rasszizmus és a fajgyûlölet ne indítson el olyan folyamatot, amely ismét emberek kivégzéséhez vezet.

A Cigány Holocaust Megemlékezés alkalmából sajtótájékoztatót tartott Teleki László, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzatának elnöke, országgyûlési képviselõ, miniszteri megbízott. Dr. Göncz Kinga külügyminiszter, Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Budapesti Hitközség ügyvezetõ igazgatója és Dr. Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke.

A CKÖ tizennegyedik alkalommal rendez megemlékezést, s ez az elsõ év, amikor a zsidókkal közösen szervezik. Mos azért gondoltak közös szervezésre – hangsúlyozta Teleki László, mert az elmúlt idõszakban tapasztalni lehetett, gyakrabban elhangzanak szélsõséges nézetek az utcákon, és közösen kell fellépni ellene. Emlékezni és emlékeztetni. Ennek jegyében szervezték az idei megemlékezést is. Göncz Kinga külügyminiszter kiemelte Nagykanizsa minta szerepét az országon belül, hiszen itt emlékeztek meg elõször a holocaustról olyan idõszakban, amikor errõl még nem beszéltek az emberek, és nem is tudtak a sok roma áldozatról. Nagykanizsa volt az a város, amelyik elõször emelt emlékmûvet a holocaust áldozatainak és mintát jelentett más városoknak is. A dolog szomorú aktualitását jelenti – folytatta a külügyminiszter –, azt hitték, a rendszerváltás után szabadon lehet beszélni a múlt olyan tanulságairól, amirõl azt gondolták, a jelen és a jövõ számára is tanulságul szolgálhat, és ez elegendõ lesz ahhoz, hogy ne induljon el Magyarországon semmi olyan folyamat, ami kirekesztésrõl, toleranciahiányról és a másság nem tûrésérõl szól. Az utóbbi idõben azonban azt látni, nemcsak hogy megjelenik, de nõ a támogatottsága a magyar társadalomban és ijesztõ, agresszív formában jelenik meg az utcákon. Társadalmi összefogásra és egységes társadalmi elutasításra van szükség ezzel szemben. Dr. Székely István a szüleitõl hallottakkal erõsítette meg az elhangzottakat: a háború elõtt valahogy így kezdõdött. A szülei azt is el tudták képzelni, hogy megismétlõdhet, õ azonban bízik benne, hogy nem. Zoltai Gusztáv véleménye szerint az a dolgunk, hogy megbékéljünk, de egyet nem szabad: megbocsátani és elfelejteni. Azért van szükség a megemlékezésekre, hogy a felnövekvõ generációt megfelelõen tájékoztassák a történtekrõl. A romák esetében azonban külön probléma, hogy nagyon alacsony az átlagéletkoruk és nagyon kevés holocaust túlélõ van. Vannak bûnök, amelyek megbocsáthatatlanok, és ilyen bûn a holocaust. Marton István polgármester a Holocaust Emlékmûnél rendezett ünnepségen kiemelte: ami a II. világháború idején történt a cigánysággal, arra nincs mentség és magyarázat. Európa és Magyarország tragédiája. Mi magyarok különbözõségeink ellenére bizonyosan közösek vagyunk egy valamiben. Abban, hogy a magunk eszközeivel el akarunk követni mindent azért, hogy ami a holocaust során történt, az ne történhessen meg soha többé. Amikor fejet hajtunk az áldozatok emléke elõtt, akkor mementót állítunk azoknak, akik életükkel fizettek a holocaust kegyetlenségeiért.

Az ünnepi szónoklatok után a megemlékezõk elhelyezték koszorúikat a Holocaust Emlékmû elõtt. A nagykanizsai holocaust túlélõk nevében elsõként Nagy Vilmos helyezett el virágokat. A program este köszöntõkkel, koncerttel és gyertyagyújtással, majd éjszakába nyúló virrasztással folytatódott az Erzsébet téren.

B.E.