Elsõ alkalommal, hagyományteremtõ szándékkal rendezik meg szeptember harmincadikán az Õrtilos és Belezna közti Szentmihályhegyen az Új-Zrínyivár Várjátékot és Kulturális Bemutatót. A rendezvény folytatása, vagy inkább betetõzése azoknak az ásatásoknak, amelyek révén bebizonyosodott, hogy valóban itt állt a Zrínyi Miklós által építtetett palánkvár, ami élénk tiltakozást váltott ki a Habsburg-udvarból.

A kutatások még 1996-ban indultak, amikor a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem munkatársai felvették a kapcsolatot Belezna önkormányzatával. A tárgyalások eredményesek voltak, közös szándéknyilatkozatok születtek arra vonatkozóan, hogy ki, milyen feladatokat vállal magára a kutatások során.

– A végcélunk az, hogy emlékhellyé minõsíttessük a Szent Mihály-hegy lábánál lévõ területet – mondta lapunknak Papp Ferenc alezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem humánpolitikai osztályának fõelõadója, az ásatások irányítója. – Az ehhez szükséges lépések meg is történtek, mind horvát, mind magyar oldalon egy-egy szép emlékmû tanúskodik arról, hogy 1661. és 1664. között ezen a helyen állt Új-Zrínyivár. Magyarországon 2003-ban egy nagyon szép ünnepség keretében fel is avattuk ezt az emlékhelyet. Három éve úgynevezett Zrínyi-táborokat szervezünk ide az egyetem hadtörténeti tanszékének hallgatói részére, a Zala, illetve Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereinek bevonásával. Velük próbálkozunk valamiféle részleges feltárással, s az elmúlt két évben több, mint kétszáz tárgyi emléket találtunk itt. Ezek többsége korabeli puskagolyó, amelyek egy része arról tanúskodik, hogy csak úgy vaktában lõtték ki, másik részérõl viszont nagyon pontosan megállapítható, hogy mibe csapódott, csontba, avagy páncélba. Kutatásainkkal sikerült bizonyítanunk azt, amit dr. Vándor László, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága vezetõje már a hetvenes években sejtett, hogy itt, a hegyen állt Új-Zrínyivár, amelybõl több alkalommal sikerrel verték vissza a török támadásokat.

Igaz, nem volt egyszerû idáig eljutni, ugyanis az ötvenes években megbolygatták a területet, s a térségben egy hatalmas erõdrendszert alakítottak ki Jugoszláviával szemben. Futóárkok készültek, rengeteg földet mozgattak meg, ami nem kedvezett a maradványoknak. Ennek ellenére a szakembereknek sikerült egy török sáncárokra bukkanniuk az ásatások során, amelyben számos tárgyi emlék, ha úgy tetszik, bizonyíték rejtõzött.

Miután a vár helyére vonatkozó sejtés immár bizonyosság lett, természetes igényként fogalmazódott meg, hogy a Zrínyi-táborok folytatásaként egyfajta kulturális program helyszíne legyen a vár helye. Ezért idén elsõ alkalommal, szeptember harmincadikán kerül sor a horvát oldalról légrádi, csáktornyai és alsódomborúi, míg a hazai oldalról beleznai, õrtilosi, murakeresztúri és nagykanizsai együttmûködéssel megvalósuló I. Új-Zrínyivár Várjáték és Kulturális bemutatóra. A hagyományteremtõ rendezvényre meghívást kapott a csáktornyai és a szigetvári Zrínyi Gárda, dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, a HM Zrínyi SE Végvári Haditorna Szakosztálya, a horvát és a török nagykövet, valamint a három ország katonai attaséi. A Zrínyi korát idézõ programok közül érdemes kiemelni a vívásoktatást, az íjászatot, a kelevéz (azaz lándzsa) – vetést, a csatacsillag-dobást, ólom puskagolyó-öntést, s nem utolsósorban az ásatás eredményeit felvonultató fotó- és leletkiállítást.

– Célunk, hogy mutassunk egy kicsit abból a hadikultúrából, ami a tizenhetedik század környékén volt tapasztalható, illetve bemutatkozási lehetõséget adjunk törököknek, horvátoknak és magyaroknak, hogy megismertethessék egymással a saját kultúrájukat. Ez a nap egybeesik a hagyományos szentmihályhegyi búcsúval, amikor ideiglenes határnyitásra kerül sor Légrád és Õrtilos között, ilyenkor a magyarok és a horvátok szívesen látogatják egymást – reményeink szerint ez nemzetközivé szélesíti a rendezvényt.

Horváth Attila