Pünkösdhétfõn a délelõtt fél 11-es és a délután 3 órai szentmisén fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni Balás Béla megyéspüspök atya a Felsõtemplomban. A Nagykanizsai Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia a bérmálkozókhoz és szüleikhez szól levelében.

Kedves Bérmálkozó!

Pünkösdkor a Szentlélek Isten eljövetelét ünnepli az Egyház, és Te ezen az ünnepen ajándékban részesülsz. A bérmálás után együttmûködve a Szentlélek kegyelmével nagykorú felnõtt kereszténnyé válhatsz. Ez Isten ingyenes ajándéka. Köszönd meg és õrizd magadban a hitet, keresd továbbra is a kapcsolatot imáidban és tetteidben Jézussal! Keresd a kapcsolatot a keresztény közösségekkel, légy cselekvõ tagja az egyháznak, hogy felkészülj a következõ szentségre, a házasságra!
A haszonelvû világban szinte egyedül a család õrzi az ingyenesség és az ajándékozás kultúráját. Adj hálát a családodért, és felnõtt keresztényként készülj a küldetésre, hogy úgy „tizenév” múlva új családot alapíthass! Kezedben a lehetõség, szívedben a szeretet és tiéd a Szentlélek adománya: a bölcsesség, értelem, a tanács, erõsség, tudomány, jámborság és az istenfélelem. Azért kaptad, hogy használj vele és boldogítson téged és az embertársaidat. Kereszténynek lenni jó és örömteli.

Kedves Szülõk, Bérmaszülõk!

Legyetek büszkék a fiatokra, lányotokra! Hála Istennek jó úton járnak. Ezután is közösen tegyünk meg mindent, hogy ebben a kegyelmi állapotban megmaradjanak. Püspök atya, míg ereje engedte rendkívüli szülõi értekezleteken is bíztatott bennünket. Az egyik szülõ visszaemlékezése ma is tanulságos:

„Mit jelent az öröm, milyen problémák lehetnek egy kamaszgyerek, szülõk, család életében és mi ezekre a megoldás? „Ezekre kaptunk a gyakorlatból vett példákon, vagy irodalmi mûbõl kiválasztott idézeteken keresztül választ. „Öröm nélkül nincs kereszténység, nincs vallás” — vallotta püspök atya.
Ugyanazt a gyereket, akit kicsiként, babusgatunk, kamaszként nagyon gyakran leszidunk, megalázzuk. Fontos szerepe van a megértésnek, hogy a bajban is mindig a gyerek mellé álljunk. Részletesen kifejtette, hogy ebben a korban — amikor a „gyereket egész lényében elönti a tavasz” — döntõ, hogy milyen a „felettes Én”. Egy agyonszervezett családban felnõtt gyerek nem tud az életben alkalmazkodni, kapcsolatokat kialakítani. Ha pedig nincs „felettes Én”, akkor a gyerek azt csinál, amit akar. Mi a megoldás? A püspök atya szerint az, hogy „Vele együtt kell felnõni!” Ha kikerül a családból, akkor pedig azon munkálkodjunk, hogy „kézrõl-kézre, csoportból csoportba” megtalálja azokat a keresztény közösségeket, amelyek segítik a további életében. Megtudtuk azt is, hogy a jó bérmaszülõnek tartaléknak kell lennie a szülõk mellett, hogy a gyermeket segítsék a testi-lelki nevelésben. Pünkösdhétfõ után gyermekek - szülõk együtt éljük meg: „A szeretet annyi, mint megszentelõ kegyelem állapotában élni.”

Nagykanizsai Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia