A május, smaragdzöld szõnyeget gurított le a látóhegyi hegytetõrõl, külön-külön minden telekre. Mintha védelmezõn végigsimította volna kezét a zöldellõ, lankás vidéken. Az elõzõ napi esõt teljesen beitta a föld, víztócsa sem állt a telkek alatt. Ideális környezet fogadta a Látóhegyi Polgárõr Egyesület 2012. évi beszámoló taggyûlésére igyekvõket a patakpart mellett felállított sátornál. Jelezte érkezését Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ is, de elõzõ este más teendõi miatt le kellett mondania a találkozót.

Az asztalfõnél a tavaly megválasztott elnök, Palicz Zoltán ült. A vele szemben lévõ asztalsor közepénél Varga Gyula, a korábbi elnök, akinek 12 éves áldozatos munkáját meg is köszönte utóda. Még két napja sincs, hogy az Eötvös téri Generációs forgatagon láttuk-hallottuk énekelni a régi elnököt: hol a Honvéd Kaszinó Énekkarában, hol a Tüttõ János Nótaklub mûsorában. Felesége Annuska, a korábbi évekhez hasonlóan az ebédfõzésnél serénykedett, de õ is fellépett abban a bizonyos forgatagban. Egy alkalommal a Hölgyklub tagjaival éppen tiroli táncot járt, késõbb, mint manöken lépett a színpadra, és mutatta be klubtársaival együtt a Szociális Foglalkoztató legújabb termékeit. Nyugdíjasok mindketten, ráérnek közösségi életet élni, a közösségért tevékenykedni.
Beszámolójában Palicz Zoltán utalt a 2012 februárjában érvénybe lépett polgárõrségrõl és a polgárõri tevékenység szabályairól szóló törvény részleteire is, mely szerint az egyesület politikai tevékenységet nem végezhet, mûködése politikai pártoktól független. A tagok, mint bármelyik magyar állampolgár, korábban is visszatarthatták a bûncselekmények tetten ért elkövetõit. A változás szerint a vagyon elleni szabálysértések elkövetõit is visszatarthatják a rendõrség megérkezéséig. Ez évtõl új igazolványt kaptak, amit a szolgálat ideje alatt egyenruhájukra tûzve kell viselniük. Az egyesület fõ célkitûzései között tavaly is a bûnmegelõzési tevékenység szerepelt. Az elnök örömmel tájékoztatta a taggyûlés résztvevõit arról, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan tavaly sem történt bûncselekmény, vagy szabálysértés a területen. Ez nagyban köszönhetõ annak is, hogy minden nap három fõvel adnak szolgálatot. Az elmúlt hónapokban több alkalommal járõröztek napközben is, amit néhány hegyi lakó külön is megköszönt nekik. Az örömteli eredmény köszönhetõ a Nagykanizsai Rendõrkapitánysággal kialakított jó kapcsolatnak is, hiszen az elsõ szóra, a lehetõ legrövidebb idõn belül küldtek ki hozzájuk járõröket, ha kérték. Ezen kívül több alkalommal meglátogatták õket szolgálati idõben, vagy körbejárták a járõrözési útvonalat.
„Sajnos az eredményes munkánkat nagyban gátolja a hegyi útjaink állaga. Rossz idõjárási viszonyok, esõ és havazás idején a polgárõreink bokáig érõ sárban gyalogolnak. Rengeteg a kátyú, ami egyben balesetveszélyes is. A megkülönböztetõ jelzõt használó jármûvek a pihenõ helytõl, az õrhordótól csak nehezen tudnak továbbhaladni. Száz aláírással, levélben kértünk segítséget a polgármester úrtól az út felújításhoz. A válaszában halvány ígéretet kaptunk rá, ha a közgyûlés elfogadja, megpróbálnak kiszorítani egy összeget a 2013-as költségvetésbõl.” – idézte a gondokat Palicz Zoltán, majd folytatta a tájékoztatást:
– A 2012-es év feladatainak végrehajtását nagyban meghatározta a polgárõrségrõl szóló törvény, mely az Országos Polgárõr Szövetséget (OPSZ) köztestületté nyilvánította, s attól kezdve speciális civil szervezetként mûködik az ország mintegy 85-100 ezer fõs tagságot számláló 1900 polgárõr egyesülete. Az új törvény alapján csak az lehet polgárõr, aki sikeres vizsgát tesz az alapismeretekbõl.
Gyakran találkozhatunk a látóhegyi polgárõrökkel a különbözõ városi rendezvényeken is. Részt vettek az TeSzedd országos szemét szedõ mozgalomban, a rendõrséggel és a közterület felügyelettel karöltve forgalom és járõr szolgálatot adtak a Sárkányhajó Fesztiválon, a Város Napján, valamint a Bor- és Dödölle Fesztiválon. Ha Dr. Túrós András OPSZ-elnök szavaival élnénk, aki szerint egy vagyonõrnek elvileg ezer forintos órabért kellene kapnia, akkor a látóhegyi egyesület a 7925 órás szolgálattal, közel nyolc millió forintnyi munkát végzett tavaly. Pénzügyi helyzetük stabil, az OPSZ-tõl 270 ezer, míg a város önkormányzatától 150 ezer forint támogatást kaptak a mûködésükhöz.
A beszámolót követõen elismerések átadására is sor került; Tarba József, Tóth Lajos, Marton László, Németh László és Karcagi László „Polgárõr Szolgálatért” emlékérmet vehetett át.
Nem vártuk meg a déli harangszót, a kétnapos Pünkösdi ünnepek elõtt még be kellett fejezni a vásárlást. A sátor közelében, két polgárõr-feleség várakozott egy diófa árnyékában. Virt Jenõ felesége Teri, és Gáspár Lajos felesége, Marika, akik egyébként sógornõk. – Lajos most van itt elõször – újságolta Marika. Három mûszak mellett nem tudott szolgálatba állni, de nyugdíjasként már lesz rá ideje.
Az õrhordót elhagyva kiléptünk a 61-es útra, s a város Kaposvár felöli, dél-keleti bejárata felé igyekeztünk gyalogosan. Autók suhantak el mellettünk a forgalmas úton. – Apropó, utak! – Hogy is mondta a polgárõr-elnök? Bizony, felújításra szorulnak a hegyi utak. Itt, néhány méterre az említettektõl, kifogástalan az út. Váratlanul egy „élõ” impresszionista tájkép tárul elénk. Jobbról, a domboldalon piros pipacsok táncolnak a májusi szélben. Velük szemben, a magasra nyúló akácfák hatalmas fehér virágfürtjei a város felé integetnek. A látvány egy pillanatra törli az emlékezetbõl a kátyús hegyi utakat. Mintha nem is Kanizsán lennénk! – sóhajtunk fel, elfeledkezve a bevásárlásról. Pedig ez is Kanizsa!
 

B. E.