A Kanizsa Íjász Egyesület három éves alapítása óta figyelemre méltó versenyeredményeket ért el és e mellett a társaság közösségi-, illetve karitatív tevékenysége is kiemelkedõ.

A folyamatosan fejlõdõ egyesületet Németh Gábor elnök mutatta be. Elmondta, a kezdetek a részérõl már közel harminc éves múltra tekintenek vissza. Ugyanis, amikor az egyetemre járt volt benne egy vágy, hogy szeretne íjakat készíteni. Otthon egy asztalos mûhelyben valósította meg ezt az álmát egy 1984-es Kincses Kalendárium évkönyvben meglátott olimpiai íj alapján. Az elkészült másolat mûködött, hármat lõtt is vele, azonban ezt követõen már nem érdekelte.

– Közel húsz-harmincévnyi szünet után merült fel bennem újra a gondolat, amikor elsétáltam a városunkban megnyílt íjászbolt elõtt. Többszöri alkalom után rávettem magam, bementem, és vettem magamnak egy íjat. Gondoltam kipróbálom, hogyan lehet a nulláról megtanulni lõni vele – idézte fel a kezdeteket az elnök.
Ezt követõen hazament és megmutatta az újonnan beszerzett íjat, mire felesége kis idõ múlva egy nagy kupac, az íjászatról szóló könyvet tett elé, holott nem is tudta, van könyve ebben a témakörben. Ez mutatja, tudat alatt mindig ott munkált benne az íjászat iránti szeretet.
Elkezdett íjászkodni és közben olyan ismerõsökre is szert tett, akiktõl sokat tanulhatott. A találkozóik a Csónakázó-tó eldugott részén voltak, hogy senkinek a biztonságát ne veszélyeztessék. Majd azt vették észre, hogy egyre többen vannak. Úgy 2008 táján kezdtek el gondolkodni azon, hogy egy egyesületet kellene alapítaniuk, így kapóra jött az NTE meghívása, ahol ez idõ tájt szervezték az ottani íjász szakosztályt. Így öten-hatan csatlakoztak, de közel egy év után különféle változások miatt egyszerre többen kiléptek az NTE 1866 Íjász Szakosztályból.
– Egy hét elmúltával az egyik íjász barátom érdeklõdött, hogyan tovább? És ekkor hangzott el a kulcsmondat, melynek a mai egyesületünket köszönhetjük: „… akkor, most mi lesz a kezdõkkel?”. Erre mi mást lehetett válaszolni? Alapítunk egy egyesületet! – mesélte nevetve.
Ezt követõen láttak neki a szervezésnek, melyhez tagokra, helyre, alapszabályra, szándéknyilatkozatra, honlapra és rengeteg addig fel sem merülõ ismeretre volt szükségük. Szerencsére, ahova csak fordultak, mindenhol fogadták õket és megkapták a szükséges segítséget is. Némi utánjárást követõen, pár hónappal késõbb, 2011-ben tizenkilenc alapító taggal bejegyezték a Kanizsa Íjász Egyesületet.
Jelenleg közel ötven taggal mûködnek, ebbõl tíz-tizenöt versenyzõ, a többiek a szabadidejüket töltik íjászattal, de van olyan is, aki beszélgetni jár le a pályára. Alapvetõen karitatívnak tartják magukat, az új törvények alapján is megfelelnek a közhasznú besorolásnak. Nagy hangsúlyt fektetnek az önkéntességre, az iskolákba térítés nélkül mennek, ezzel támogatják az intézményeket. Gyakoriak a felkérések sport- és egészségnapokra. Meghívást kaptak az elsõ Magyar- Arab Solymász Találkozóra, ahol az európai arab nagyköveteknek tartottak bemutatót, melynek folytatása a következõ hetekben várható.
Ahogy az elnök elmondta, az iskolák az utóbbi idõben íjászatban egyre aktívabbak, rendszeresen hívják õket az eseményeikre. Egy helyi versenyrendszer is formálódik, mely kialakításán diákok, testnevelõk, szabadidõ szervezõk és az egyesület közösen dolgoznak.
A múlt évi fõ feladatuk a saját 3D-s versenyeik feltételeinek kialakítása, amihez harminc célt és kiegészítõket vásároltak. Ezzel lehetõségük nyílt évente kétszer, nyáron huszonnyolc, õsszel huszonnégy célos, minõségi verseny rendezésére. Azóta ezekre a rendezvényekre az ország elismert íjászai is szívesen ellátogatnak, akár még Orosházáról is. Helyszínül a Janka puszta közelében levõ völgyet választották, ahol csodálatos környezet várja a résztvevõket.
Versenyeredményeik kiemelkedõek, az utóbbi években, a nomád kategóriában szinte az összes megmérettetést megnyerték és a modern vadász, illetve csigás íjászaik is az élbolyba kerültek. Jelenleg az Sopron-Ágfalván rendezendõ Európa-bajnokságra készülnek, ahol négy versenyzõjük indul.
Az íjászat korban vertikális, ez az jelenti, hogy a fiatalok és az idõsebbek együtt lõnek, de természetesen az íj szerinti kategóriákon belül korcsoportokat alakítottak ki. – Az íjászatot 10 évesen és 60 évesen is el lehet kezdeni. Azért különösen ajánlható mozgásforma, mert nem túl megerõltetõ és bármely korosztály hosszú éveken át gyakorolhatja. Így egész családok együtt élvezhetik az íjászat örömeit – tette hozzá az egyesület elnöke.
A versenyek mellett minden évben megszervezik a családi napjukat, a nyári íjásztábort. ahol az idén Mónus József távlövõ világbajnok és Szórádi Ernõ nyolcszoros magyar bajnok tartanak beszámolókat, edzéseket. Összetartó társaságukba fiatalokat és idõsebbeket egyaránt szívesen látnak, akik belsõ indíttatást éreznek e tevékenység ûzésére.
V.M.