,,Vezesd õket, utat ne tévessz, / S magadhoz mindig hû maradj, / Mert élen állsz, és messze látszol, / Sose feledd: példa vagy!" (Nagy László)

Pedagógusnap alkalmából Petike Antalra emlékezünk, a Péterfy Sándor Általános Iskola elsõ igazgatójára, akit a múlt hónapban kísértünk utolsó útjára.

A Bajai Tanítóképzõ Fõiskola, majd a Szegedi Tanárképzõ Fõiskola elvégzése után 1952-ben Muraszemenyére került, majd két év múlva Nagykanizsán folytatta pedagógus pályáját a Vécsey (Kun Béla) Álta-lános Iskolában.

Szakmai munkájára, pedagógusi elhivatottságára, a kulturális életben való jártasságára felfigyelt a város akkori vezetése. 1963-ban tanácselnök helyettesnek nevezték ki, megbízatása az oktatási és kulturális feladatok irányítására szólt. Egy olyan idõszakban került erre a posztra, amikor a város a jövõjét, távlatait kereste. Aktív szerepe volt az oktatás-nevelés irányításában, valamint a város kulturális intézményeinek kiépítésében.
Sikeres munkájának elismerését jelzik kitüntetései és a város pedagógus társadalmának feléje áradó tisztelete is. Nagy büszkeséggel töltötte el, amikor 2009-ben Nagykanizsa Megyei Jogú Város közgyûlése sok évtizedes tanári és közéleti tevékenységéért Nagykanizsa Megyei Jogú Városért kitüntetõ címet adományozta neki.
Élete legfontosabb idõszaka volt, amikor iskolaigazgatóként dolgozott. Kihívás volt számára egy olyan intézmény munkájának elindítása, vezetése, amelyben a tantestület szakmailag felkészült és eredményeket produkáló oktató-nevelõ munkát folytatott.
A sikerekben gazdag iskola vonzotta a tehetséges fiatalokat. Vallotta, hogy az ember testi és szellemi fejlõdése elválaszthatatlan. Ezért szívügyének tekintette és lelkesen támogatta a testnevelés tagozat elindítását az iskolában.
Akik ismerték, és vele dolgozhattak, példát meríthettek sokoldalúságából, kiegyensúlyozottságából, a munkájában örömét lelõ ember nyugalmából.
Büszkeséggel és elégedettséggel töltötte el, amikor iskolája az õ kezdeményezésére felvehette Péterfy Sándor nevét. Fontosnak tartotta, hogy mi pedagógusok megismerjük a „Tanítók Atyjának” életútját, azonosuljunk gondolataival: „Az iskolának a lelke a tanító. Az õ képzettségétõl, buzgalmától függ minden. A jó tanító teszi a jó iskolát.”

Volt kollégáid tisztelettel, szeretettel emlékeznek Rád. Búcsúzunk Tõled Illyés Gyula szavaival:
„Úgy búcsúzzál, hogy könnyes szemed is mosolyogjon,
Úgy búcsúzzál, hogy csak azok emlékezzenek rád, akik szeretnek,
Úgy búcsúzzál, hogy mindenki visszavárjon akkor is, ha örökre és véglegesen elköszönsz!”