Szent István és a keresztény magyar államalapítás, az Alkotmány, az új kenyér napja. Nincs még egy olyan nemzeti ünnepünk, amelynek több neve, több apropója lett volna, mint az augusztus 20-inak.

Megemlékezõ ünnepi beszédében Marton István polgármester a jeles alkalom mikéntjére, valódi értékeire világított rá, közben felidézte, hogy a különbözõ történelmi korokban mit jelentett e nap.

1083. augusztus 20-án avatták szentté I. István királyunk relikviáit a fehérvári bazilikában. Nagy Lajos uralkodása alatt egyházi ünnepként tartották számon, majd 1771-ben Mária Terézia Budára hozatta a Szent Jobbot, amelyet ettõl kezdve körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án. Az õ közbenjárásával ismét nemzeti ünnepként tartották nyilván ezt a napot, amely a naptárakba is bekerült. Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem lehetett megtartani az ünnepet. Újra a kiegyezést követõen 1945-ig volt nemzeti ünnep, azt követõen egyházi. Sorban követték egymást a névváltozások: az új kenyér ünnepe, majd az Alkotmányé, s a rendszerváltás után, 1991-ben a Magyar Országgyûlés Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította.
Városunk megemlékezése a Kanizsa Fúvós Egyesület térzenéjével kezdõdött a Deák téren fél tízkor, ezt követte az ünnepélyes zászlófelvonás a Kanizsa Lovasklub huszárjainak közremûködésével. A Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ elõtti téren ünnepi köszöntõt mondott Marton István polgármester. Balogh László OKISB-elnök Illyés Gyula ’Haza, a magasban’ címû versével üdvözölte a jelenlevõket. Fliszár Károly esperes-plébános szentelte meg az új kenyeret, amelyet városunk polgármestere vágott fel.
Délután a felhõtlen szórakozásé volt a fõszerep, a kicsiket bábszínház, kölyök-party várta, a nagyobbakat utcabál és Keresztes Ildikó koncertje.
Mint minden alkalommal, ezúttal is tûzijáték zárta az eseményt. 22.15-kor elaludtak a lámpafények az Erzsébet téren, s minden szem az égre meredt, ahol a legkülönfélébb alakzatok jelentek meg.

Steyer Edina