- Lassan 10 éve, hogy egy délután – már magam sem tudom, miért – elsétáltam a Rózsa utcai vívóterembe, ami majd’ egy kõhajításnyira található az otthonomtól. Alig voltam hétéves ugyan, de abban azért biztos voltam, hogy mozogni akarok. Kézenfekvõ megoldásnak tûnt, talán a vívócsarnok közelsége révén, hogy ezt a sportot választom. Azóta már a vívás életem részévé vált – mondta Osvald Anna, akinek a neve bizonyára ismerõsen cseng olvasóink fülében. A Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium intézményegység 10. évfolyamos diákja idõrõl-idõre rendszeresen részt vesz hazai-és külföldi versenyeken, szép eredményekkel öregbítve városunk hírnevét. A közelmúltban pedig újabb megtisztelõ címmel gazdagodott a Nagykanizsa TE 1866 vívó szakosztály kötelékében versengõ fiatal: Balog Zoltán, az Emberi Erõforrások Minisztere Magyarország Jó Tanulója, Jó sportolója címet adományozta eredményes tanulmányi munkájáért és kimagasló sportteljesítményéért Osvald Annának. Aki, habár nagyon büszke a megtisztelõ elismerésre, legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a maximumot hozza ki magából: a páston és az iskolában is. Nem díjért, nem kitüntetésért, pusztán azért, mert vallja: ha az ember valamibe belekezd, azt csakis jól végezze… 

- Errõl kitûnõ tanulmányi eredményed és 59 érem, valamint 15 kupa tanúskodik.

- Ezek nemcsak az én érdemeim. A Mezõ Gimnáziumban, ahova járok, tanáraim olyan elánnal és tudással tanítanak, hogy nekem öröm a tanulás. Igaz ugyan, hogy elsõsorban a természettudományok – a biológia, a kémia – iránt vonzódom, de minden érdekel, amit még nem tudok. Baliné Zalavári Ágota osztályába járok, elmondhatom, hogy osztályfõnököm és osztálytársaim is – mivel remek csapat vagyunk – mindenben támogatnak, segítenek. Ahogy edzõm, Kiss György, aki az alapoktól kezdve mind a mai napig a vívói pályafutásomat egyengeti. Elõször párbajtõröztem, utána próbáltam ki a kardot, s végül e mellett jegyeztem el magam – mesterem odaadó, elhivatott munkájának érdemeként. Édesanyám is stabil, meleg otthont biztosít nekem, így elmondhatom, igazán könnyû dolgom van, mert csak azt csinálom, amit szeretek.

- Azért nem hiszem, hogy ennyire egyszerû összeegyeztetni a tanulást és a sportot, különösen a te esetedben, hiszen amíg az egyik, az iskolapad kötelesség, a másikat, a vívást – saját teljesítményednek köszönhetõen – immár profi szinten ûzöd.

- A nap huszonnégy órából áll, és mindennek megvan a maga ideje. Amikor az iskolában vagyok, csak a tanulásra koncentrálok, mivel orvos szeretnék lenni. Figyelek az órákon, de emellett otthon is tanulok. Ezután megyek el az edzõterembe, szinte mindennap. Amikor felveszem a fejvédõt és a lamét(vívómellényt), akkor megint egy más világ jön el, ahol nemcsak testben, hanem fejben és szellemben is a legjobbat kell nyújtanom. Így indulok el a versenyekre is.

- Mit ad neked a vívás és maga az élsport?

- Fegyelmezettséget, erõt, kitartást. Azt, hogyha valamiért nagyon sokat küzdök, elõbb-utóbb meghozza gyümölcsét. A sportban megszerzett ismereteket sokszor az életben is tudom kamatoztatni. Talán abban, hogy nem adok fel könnyen szinte semmit és a kitûzött céljaimat mindig teljesítem, akármilyen rögös út vezet is el hozzájuk. A hétköznapi lét is olyan, mint a vívásban az asszó. Folyamatosak a megmérettetések, a kihívások, akár egy versenyen.

- Mikor van szabadidõd, amikor ki is tudsz kapcsolódni?

- Én vívás közben pihenek, akármilyen furcsán is hangzik. Remek társaságban sportolok, a vívók körébõl kerülnek ki a barátaim is. Hiszen egy közegben élünk nap, mint nap. Egy az érdeklõdési körünk, és egyek a céljaink is. A sporttal és velük együtt teljes az életem. De Mezõs osztálytársaim körében is fel tudok töltõdni, lelkileg. Bár, a velem egykorúak ritkán szoktak ilyet mondani: én szeretek iskolába járni.

- Lehet, hogy korai a kérdés, de már említetted, hogy orvosnak készülsz. Hova, melyik városba visz majd – terveid szerint – az utad?

- Elsõsorban Budapestben gondolkodom, pontosabban, csak olyan városban, amelyiknek van vívó szakosztálya. Ugyanis egyetemistaként sem fogok elszakadni a sporttól. Persze, kacérkodom még azzal a gondolattal is, ha esetleg nem sikerülne az orvosi egyetem, hogy edzõi pályára lépek, mesterem, Kiss György példájára. A sport jóvoltából már sok helyütt megfordultam, országszerte és több európai nagyvárosban. Viszont én – ahogy egyelõre gondolom – saját hazámban szeretnék boldogulni.

- A szobád roskadásig tele van díjakkal. Az iskoládban mind az osztálytársaid, mind pedig a tanáraid szeretnek, megbecsülnek. A vívó sporttársadalom s immár a minisztérium is elismeri, amit csinálsz. Ezek után van még olyan, ami után vágyakozol?

- Így teljes az életem. Természetesen csakúgy, mint kortársaimnak, nekem is vannak vágyaim. Amikrõl nemcsak azt akarom, hogy álmok maradjanak. Valósággá, tettekre szeretném õket váltani. Persze, az élet még minden bizonnyal számos újdonsággal fog majd kecsegtetni, olyan dolgokkal, amikért érdemes lesz küzdenem. Nem feltétlen karddal, nem feltétlen tudással, hanem tûzzel, szívvel és lélekkel…

Szabó Zsófia