A napokban zárult pekingi olimpia magyar szempontból arra mindenképp jó volt, hogy az elért eredmények nem kárhoztatják tétlenségre a sporttársadalmat, vagyis nincs védernyõ, mely alá húzódva azt mondhatná bárki is: ugyan kérem, mit kérnek rajtunk számon, hiszen ott a 7-8-9 aranyérem. Nos, ezzel most nem lehet érvelni, s lassan talán eljutunk arra a szintre, hogy az ötödik, hatodik helyeket is elkezdjük becsülni. Mindezt annak fényében érdemes említeni, hogy szinte lassan már mindenhol talicskaszám tolják a sportba vagy egy-egy ágába a pénzt, mi viszont jól elvagyunk a magunk levében. S bármily fájó, le kell szállni a magas lóról, mivel a BMX-ben szerzett arany is ér annyit, mint mondjuk a vívásé. Ráadásul még látványosabb (mi több érthetõbb) is elõbbi az utóbbinál. Szóval, szerénynek kell nagyon maradni pénzosztóknak, sportvezetõknek és esetenként sportolóknak is. No, meg azoknak is önmérsékletet kell gyakorolni, akik az eredményeket kommunikálják, mivel az elsõ hét fanyalgása után a másodikon hirtelen nagyon nagy értéke lett már az egyes helyezéseknek is. Ki érti ezt, talán mégiscsak felébredtünk? Már valóban itt lenne az ideje…
Polgár László