A 20. század mély sebeket ütött Magyarországon, az elsõ és a második világháború maradandó károkat okozott, és ennél csak egy rosszabb volt: az, amikor magyar fordult magyar ellen - mondta Kövér László, az Országgyûlés elnöke szombaton a hortobágyi ökumenikus templomban, ahol az egykori kitelepítettekre emlékeztek.

 "A magukat magyarnak valló kommunisták által a magyarságnak okozott sebek a legfájdalmasabb magyar sebek közé tartoznak" - mondta a házelnök, megjegyezve, a magyarok saját sorsukon keresztül tapasztalták meg annak az igazságát, hogy "a kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem".
"Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret" - idézte Alekszander Szolzsenyicint Kövér László.

Hozzátette: mi magyarok saját bõrünkön tanulhattuk meg, hogy a magyarságnak még a kommunistákból is a legalja jutott, akik nemzetárulásban, hazaárulásban és nemzettársaik megnyomorításában mindig élen jártak Kun Bélától Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig.
Kövér László a hortobágyi kitelepítéseket a magyar történelem egyik tragikus, de még mindig kevéssé ismert fejezetének nevezte.
Szavai szerint "elõször az öntudatos, keresztény magyar értelmiség és középosztály esett áldozatul a kommunisták ténykedésének, majd következett a földmûvelõ magyar parasztság és a munkásság azon része, amely ösztönösen vagy tudatosan, de ragaszkodott a saját múltjához, függetlenségéhez. Voltak, akiket meggyilkoltak, voltak, akiket börtönbe vagy munkatáborokba zártak, voltak, akiktõl elrabolták a családjukat és a becsületüket, a vagyonukat és a megélhetésüket, a jelent és a jövõt, a hitet és a reményt - sorolta Kövér László.
A házelnök a nemzet számára a legnagyobb veszteségként értékelte, hogy sokaknak a két világháborút átélt idõsek közül utolsó napjaikat embertelen körülmények között kellett leélniük, hogy "a Doberdót, a Don kanyart és Auschwitzot megjárt aggastyánokat a nép nevében fellépõ kommunista államhatalom - életük alkonyán - még egyszer utoljára megtaposta".
S azt, hogy "egy egész nemzedéket vontak ki a gazdaság, az oktatás, a kultúra, a honvédelem, a családi élet legkülönfélébb területeirõl, (...) az, hogy egész családokat vittek számkivetésbe".
Kövér László a zsúfolásig telt templomban a továbbiakban arról beszélt, hogy "Hortobágy egy egész nemzedék számára lett kényszerûen egy új élet kezdete. A kitelepítetteknek meg kellett találniuk a módját, hogy miként lehet élni ilyen körülmények között. Meg kellett találniuk annak a módját, hogy miként lehet egyáltalán élni azután".
Kövér László szerint a többség, amint a nemzet is megtalálta az életre vezetõ utat, amely "lassan, de biztosan" elvezetett a rendszerváltoztatáshoz.
"A rendszerváltoztatáshoz, amely szinte cserbenhagyta azokat, akik a legtöbbet tették, a legtöbbet szenvedtek érte (...), amelynek elsõ húsz esztendejébe még az sem fért bele, hogy hitelesen deklaráltassanak a kommunizmus bûnei, hogy felelõsségre vonassanak azok a konkrét személyek, akik az elvont eszme jegyében nagyon is konkrét bûnöket követtek el hús-vér emberek ellen" - ecsetelte a házelnök.
Kövér László szerint ezért kell emlékeztetni mi történt a hortobágyi táborokban, s "amikor Magyarország megújításának feladatáért dolgozunk, azért is küzdünk, hogy a hortobágyi kitelepítetteknek legyen helyük a nemzet emlékezetében, hogy legalább megfelelõ erkölcsi elégtételt kapjanak az utókortól".
"Nélkülük nem érthetjük meg teljesen sem 1956-ot, sem a gulyáskommunizmus nagy, mindent elfeledni és megbékélni hivatott rendszerhazugsága ellenére mégis bekövetkezõ rendszerváltoztatást, sem az azóta megtett utat" - hangoztatta az Országgyûlés elnöke hozzátéve: "azért is dolgozunk, hogy többé soha, senki semmilyen körülmények között ne jusson a hortobágyi kitelepítettek sorsára Magyarországon".
Eötvös Péter, a Hortobágyi Kitelepítettek és Elhurcoltak Egyesületének elnöke emlékezetett rá, hogy 1950. június 23-áról 24-ére virradóra egy idõben ötezer családot hurcoltak el fegyveresek 12 hortobágyi, illetve nagykunsági táborba.
Bejelentette: egyesületük június 25-én egyeztet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban annak érdekében, hogy újratárgyalják a kommunista diktatúra idején politikai okokból üldözöttek ügyét. Reményét fejezte ki, hogy a tárgyalások eredményeként azok a kitelepítettek is kapnak a jövõben nyugdíjkiegészítést, akik egy évnél rövidebb idõt töltöttek el annak idején a Hortobágyon.
Közölte azt is: pályázati forrásból hamarosan befejezõdhet annak a félkész hortobágyi ökumenikus templomnak az építése, amely évrõl évre otthont ad a megemlékezõknek.
Az egykori kitelepítettek - akinek, mint elhangzott, már csak mintegy 10 százaléka van életben -, a hozzátartozók és a résztvevõk megkoszorúzták a 33-as út mellett lévõ, vasúti sínbõl készült keresztet, amelyet az egykori kitelepítettek emlékére a rendszerváltás után állítottak fel.( MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

A Kanizsa és környéki kitelepítésrõl szóló megemlékezõ tudosítás itt olvashatják.
 

MTI - Kanizsa