A Kanizsa Táncegyüttes már több mint negyven éve szórakoztatja közönségét szerte az országban és azon túl is színes, dinamikus, jókedvû mûsoraival. Az évtizedek során több generációval ismertették meg a népi kultúra világát és számos alkalommal csempésztek vidámságot a mindennapjainkba.

Az együttes történetérõl, mindennapjairól Vizeli Dezsõ vezetõt kérdeztük. Ahogy elmondta, a Kanizsa Táncegyüttes elõdje, a Kiskanizsai Pávakör 1970 szeptemberében alakult egy erõteljes országos mozgalom hatására, mely a magyar népi múlt hagyományainak felkutatását és az ezen alapuló közösségek létrehozását célozta. A zenészeket Baranyai Géza zenetanár, az énekeseket pedig néhai Vizeli Dezsõ szervezte együttessé.

– A lányokból álló tánccsoport 1972-ben alakult Kozák Józsefné vezetésével, majd Papp László koordinálásával jött létre a fiúkból és a lányokból álló negyven fõs néptánccsoport, akik a közeli falvakban népszerûsítették a folklór mûfaját – számolt be az együttes megalakulásának körülményeirõl Vizeli Dezsõ.
Az évek múlásával a sikerek és a népi hagyományok megismerése iránti igény egyre több fiatalt csábított a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házba. 1975-re már több mint száz fellépést tudhattak a hátuk mögött. A Kanizsa Táncegyüttes nevet is ettõl az évtõl használják.
A táncegyüttes vezetését 1985-ben Vizeli Dezsõ és Vizeliné Paksi Valéria vették át, ezt követõen pedig megalakították az utánpótlás csapatokat, a Rozmaring és a Kis Rozmaring gyermek együtteseket. Ennek köszönhetõen hét táncos generáción át több ezer fiatal ismerkedett meg a néptánccal. Jelenleg felmenõ rendszerben próbálnak, külön óvodás, kisiskolás, felnõtt és idõs korosztályban, akik csak kedvtelésbõl táncolnak, fellépéseket nem vállalnak.
– A zenei és táncos nevelésnek óriási szerepe van, hiszen vigasztal, gyógyít, felderít életünk nehéz pillanataiban és jobbá teszi az embert. A tagok generációkon át bizonyították a magyar néptánc iránti szeretetüket, és ápolásával megtartják azt a nemzet, a következõ generáció számára is – ismertette a néptánc pozitív hatásait a vezetõ. Elsõdleges céljuk a hagyományápolás, hiszen ebben találják meg a kollektív értékek fontosságát, a nemzedékrõl nemzedékre adott és felhalmozott ismereteket, tapasztalatokat.
Sikerüket, népszerûségüket bizonyítja, hogy a hazai fellépések száma a negyven év alatt már több ezerre tehetõ. Külföldön közel nyolcvan alkalommal léptek színpadra, köztük testvérvárosainkban is, valamint Horvátországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Törökországban is. Legutóbb, május elején Kazanlakon töltöttek el három napot és felléptek a Rose Fesztiválon, ahova az önkormányzat támogatásával utaztak ki.
– A kapcsolat az idei város napján jött létre, ekkor hívtak meg bennünket több ország csapatával egyetemben a fesztiválra, ahol mind a három nap más-más mûsorral léptünk a népes nézõközönség elé. A programunkban szerepelt erdélyi, hortobágyi, palóc és mezõföldi tánc – mondta Vizeli Dezsõ. Az utolsó napot menettánccal és közös táncházzal zárták a napot.
A fentiekbõl is leszûrhetõ, repertoárjuk rendkívül színes, megunhatatlan. A színpadra viszik többek között a zalai, a somogyi, a rábaközi, a mezõföldi, a palócvidéki, a szatmári, a hortobágyi, a kalocsai, a bihari, a kalotaszegi és a moldvai tájegység jellemzõ stílusát egyaránt. A közönség körében az eszközös fellépéseikkel nagy sikert érnek el, így a hortobágyi pásztorbotoló vagy a mezõföldi üveg megjelenítésével.
Számos díjat tudhatnak már magukénak, köztük a 1992-ben kapták meg a Kiváló együttes címet, két évvel késõbb a Közmûvelõdési nívódíjat, 1995-ben az Együttesi nívódíjat, majd 1999-ben a Pro Urbe díjat.
– Legközelebb július 5-én lépünk fel Cserszegtomajon majd a Kapunyitogató rendezvénysorozaton zalai kisfalvakban mutatkozunk be. Mindenkit sok szeretettel várunk a fellépéseinkre és, ha valaki kedvet kap akár csatlakozhat is hozzánk – zárta a beszélgetést Vizeli Dezsõ.
V.M.