A szélsõséges, aszályos idõjárás miatt minimálisra csökkent a lucfenyvesek fennmaradási esélye, a lucfenyõ néhány éven belüli teljesen kiszorulhat a zalai erdõkbõl - közölte a Zala Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága az MTI-vel.

Mintegy másfél évtizeddel ezelõtt az országban összesen 9500 hektárnyi területet borított lucfenyõ, ennek közel felét Zala megyében nevelték. Jelenleg Zalában a 110 ezer hektáros erdõség 3,5 százalékán, mintegy 3700 hektáron található luc, míg a 2005. évi adatok szerint az e fafajtával borított terület nagysága elérte a 4500 hektárt, a faállomány 4,4 százalékát - ismertette Páll Miklós erdõfelügyelõ.
A zalai lucosok 38 százaléka, mintegy 1400 hektár a Zalaerdõ Zrt. által kezelt állami erdõben, a többi pedig magánerdõkben - ebbõl 600 hektárnyi rendezetlen területen, ahol a tulajdonosok még erdõgazdálkodóról sem gondoskodtak - található. A nyilvántartott luc fakészlet 1,35 millió köbméter. A Zalaerdõnél az elmúlt évben kárfelszámolás miatt 434 hektáron 39 ezer köbméter fát termeltek ki és mintegy 105 hektáron kell új erdõt létesíteni. A magánerdõkben az úgynevezett egészségügyi fakitermelés 103 hektárt érintett, 23 ezer köbméter lucfenyõt termeltek ki, és 70 hektáron kell újra erdõsíteni.
A tervszerû, arányos kárfelszámolásra a Zalaerdõ ütemtervet készített; az év elejére elkészült felmérés alapján 2022-ig csökkenõ mértékû ütemben irányozták elõ a fenyvesek szanálását. A természet azonban másként gondolta; azoknak az erdõknek egy része, amelyeket a felmérés során még egészségesnek és még néhány évig fenntarthatónak gondoltak, a tavasz beköszöntével rohamos pusztulásnak indult. Az eddigi adatok szerint 2013-ban a lucfenyvesek után keletkezõ erdõfelújítási kötelezettség meghaladhatja a 250 hektárt is, és a magánerdõkben is hasonló a tendencia. A Zalaerdõ korszerû gépeivel folyamatosan végzi a kárfelszámolást, erdõfelújításokat, a kisebb erdõterületet kezelõ magánerdõtulajdonosok, gazdálkodók viszont csak pályázati forrásból tudják finanszírozni a költségeket.
A szakember elmondta, a luc Zala megyében nem számít õshonos fafajnak, az utóbbi 10-20 évben már csak karácsonyfának ültették. A tömeges és hirtelen pusztulásukat a szú okozza, ugyanis a fa a szélsõségesen száraz, meleg periódusokban legyengül, gyantatermelõ képessége csökken, ami kedvez a bogarak elszaporodásának. Egy fa elpusztításához 100-150 bogár is elegendõ, így az enyhe tél után akár robbanásszerûen is pusztulhatnak.
Tovább gyengíti a fák ellenálló képességét a túlszaporodott gímszarvas állomány által okozott hántáskár, de az erdõgazdálkodók sem fordítanak kellõ figyelmet a lucfenyvesek egészégi állapotára, a fertõzött fák eltávolítására. A bogarak ellen vegyszeres védekezésre nincs lehetõség, egyetlen megoldás a megelõzés, ezért a fertõzött egyedeket el kell távolítani az erdõbõl, a visszamaradó koronarészeket meg kell semmisíteni és a kitermelt faanyag sem maradhat a fenyves közelében.
Az erdõfelügyelõ összegzésként elmondta; a fák túlnyomó többségét az 1960-1990-es idõszakban, az országos fenyvesítési program keretében ültették. A lucfenyõ telepítése kockázatos, de kényszerû lépés volt - a szakemberek is felhívták a figyelmet a veszélyforrásokra -, de a gazdaságnak fenyõ-faanyagra volt szüksége, és az utóbbi években felgyorsult klímaváltozás sem volt elõre látható.
Fenyõ fûrészárura a jövõben is szükség lesz, és ha nem is a lucfenyõvel, hanem a változó körülményekhez jobban alkalmazható fenyõfélékkel - erdeifenyõvel, zöld duglász fenyõvel - az ésszerû mértékig folytatni kell az erdõsítést - fûzte hozzá Páll Miklós.

MTI - Kanizsa