Mielõtt végkép beleszerettünk volna az NTE 1866 labdarúgóinak eredményeibe, gyorsan jött a kijózanító pofon az NB III Dráva csoportjának negyedik fordulójában. A 0-7 szörnyû meccset sejtet a Paks II együttese ellen, ám gyorsan tegyük hozzá, azért is alakulhatott ki a nem mindennapi eredmény, mert a kanizsaiak az utóbbi idõben felvállalják a bátor támadó játékot. Ha figyelembe vesszük, hogy a Bonyhád ellen ötöt, a beremendieknek hármat szórtak, s kupameccsen az NB II-es Kaposvölgye sem úszta meg négy alatt, akár örülhetnénk is. Aztán jött ez a dunaszentgyögyi blama, ami javarészt annak köszönhetõ, hogy percek alatt kaptak a piros-kékek három gólt, ami után nagy rohanásba kezdtek, s ez (is) megbosszulta magát. Írhatnánk, hogy senki sem akar védekezni, pedig ezt sem ártana elsajátítani, mivel a már említett ellenfelekkel szemben sorrendben kettõt, kettõt, majd hármat kaptak. Persze, felfoghatjuk úgy is, mint ahogy egykor az Aranycsapatnál, vagy az 50-es évekbeli Budapesti Honvédnál gondolkodtak: „mindegy mennyit rúg a másik csapat, ha mi mindig eggyel többet jegyzünk” Hát, ezúttal nyolcat kellett volna… (P.L.)