Három éve nevezte ki Rosta Gyulát a Zalaerdõ Zrt. vezérigazgatójának a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt. A részvénytársaság vezetõje a Mátrából került szeretett megyéjébe. Beszélgetésünkben az „átállásról", és eddigi tapasztalatairól kérdeztük.

– Jelentõs esemény volt életemben, hogy 2010. július 13-án kineveztek a Zalaerdõ élére. Nagy megtiszteltetésként ért a felkérés, s mivel visszakerülhettem Zala megyébe, elvállaltam a zrt. irányítását. Nován születtem, késõbb Szentgyörgyvölgyön, majd Lentiben éltünk a szüleimmel. Édesapám is erdõmérnök volt. Gyermekkoromat Zala megyében éltem meg, innen jártam egyetemre.

A diploma megszerzését követõen munkám az északi-középhegységbe, a Mátrába szólított. Huszonöt évig dolgoztam ott, gyakorló erdõmérnökként végigjártam a szakma teljes vertikumát. Zalába érkezve könnyebbséget jelentett, hogy jó néhány kollégát ismertem személyesen. Különösebb gondot nem okozott a beilleszkedés, bár nyilvánvalóan egy új vezetõ érkezése mindig ébreszt kérdéseket az ott lévõkben arról, hogyan tovább. Zökkenõmentesen történt az átmenet, jelentõs személycserékre nem került sor, szervezeti változásokat viszont végrehajtottunk.
– Munkaadóként korábban is meghatározó szerepet töltött be a megyében a Zalaerdõ. Hogyan alakult ez az utóbbi három évben?
– Cégünk nemcsak megõrizte, hanem talán fokozta is ezt a szerepét a vidéki lakosság körében. A megye aprófalvainak többségében jelentõs munkaadónak számít a Zalaerdõ Zrt. Az alacsonyabban kvalifikált embereknek az erdõ mindig ad elfoglaltságot. Megyei szinten, kapcsolt vállalkozóként, illetve saját dolgozóként közel 4000 ember részesedik valamilyen munkavállalási lehetõségben. Ehhez illeszkedik még a két éve zajló közfoglalkoztatási program, ami Kanizsán különösen jelentõs, mert arányaiban – az öt üzemegységünket összevetve –, a Nagykanizsa-bajcsai erdészet foglalkoztatja a legtöbb, mintegy 120 fõ munkavállalót.
– A megyében a cég nevét mindenki ismeri, a tevékenységi körét azonban már kevésbé. Melyek a közelünkben is látható legfõbb feladataik?
– Mivel természeti erõforrásokkal dolgozunk, nagyon fontos, hogy megõrizzük, vagy fokozzuk az erdõ minõségi fatermelõ képességét. Az erdész hivatása, hogy mindig jobb és egészségesebb erdõt hozzunk létre, és adjunk át az utókornak. Ha lehetõségünk adódik, telepítéssel növeljük is az állami erdõterületeket. Azonban a társadalom erõsödõ nyomása, a fakitermeléseket kísérõ ellenszenv, a természeti értékek védelme, valamint a jogszabályi környezet szigorodása egyre nehezebbé teszi a dolgunkat, és emiatt folyamatos alkalmazkodásra vagyunk kényszerítve. Ennek a szemléletnek megfelelõen próbálunk gazdálkodni, mégpedig olyan szinten, hogy a munkahelyeket is meg tudjuk õrizni. Például a fakitermelési lehetõségeink csökkenése esetén más, költséghatékonyabb módszerekkel igyekszünk úrrá lenni a helyzeten. Fokozott figyelmet fordít a cég a technikai bázis folyamatos megújítására, hiszen modern termelõeszközökkel lehet igazán hatékonyan dolgozni. A beruházásoknál ezt mindig szem elõtt tartjuk. A gazdálkodásra visszatérve, sokaknak úgy tûnhet, az erdõbõl kitermelt fa ingyen van, pedig az erdõket fel kell újítani, ápolni és nevelni, aminek komoly költségei vannak. Emellett a természeti károk is elég jelentõsek az utóbbi idõben az erdõgazdaság területén. Az aszályos idõszakok következményeként most különösen szembetûnõ a lucfenyõ-pusztulás. A legyengült fenyõállományt a másodlagos károsítók, a szú bogarak megtámadják, de van még egy veszélyforrás, ami a klímaváltozásra különösen érzékeny õshonos fafajt, a bükköt érintheti a Letenyei, a Bánokszentgyörgyi és részint a Zalaegerszegi Erdészetünk területén, a száradás.
– Említene a tulajdonosváltást követõen bevezetett néhány új feladatkört?
– Egyre fontosabb szerepet kell az állami erdõgazdaságoknak betölteniük a közjó megszervezésében. Itt a meglévõ szolgáltatások színvonalának emelésére, illetve olyan turisztikai, közjóléti beruházásokra gondolok, amelyek nem voltak eddig. Példaként említeném a tavaly megnyitott turistaszállónkat Csömödérben, vagy a most májusban átadott erdei iskolánkat, Obornakon. A Zalaerdõ Zrt.-re a korábbi években is jellemzõ volt ez a tevékenység, hiszen két arborétumot üzemeltetünk évtizedek óta, egyiket Budafán, a másikat Csácsbozsokon. Ezen kívül, cégünk területén mûködik az ország leghoszszabb erdei kisvasútja, a maga 109 kilométer hosszából 32 kilométert lehet személy-utazásra igénybe venni. A vasút folyamatos üzemeltetése költséges és komoly felkészülést igénylõ feladat. Az állami státuszunk, valamint Zala megye régiós elhelyezkedésébõl adódóan meglehetõsen kevés pályázati forráshoz juthatunk hozzá, így a Zalaerdõ Zrt. a közjóléti tevékenységének szinte 100 százalékát önerõbõl finanszírozza.
– E tekintetben milyen együttmûködési lehetõséget lát a várossal? A városlakók közkedvelt kirándulóközpontja a Csónakázó-tó és a környéke. Az önkormányzati kezelésben lévõ tó, állami tulajdonban lévõ erdõvel határos.
– Nekem is kedvenc kirándulóhelyem a Csónakázó-tó. Az ottani helyzet javításában látok lehetõséget. A polgármester úrral már folytattunk tárgyalásokat a kilátótorony ügyében, de a felújításához szükséges költségek elõteremtése nem egyszerû dolog. A kilátótorony az önkormányzat tulajdonában van, de jelenleg nincs pénz a felújítására. Remélhetõleg a 2014-ben induló új EU-s pályázati rendszerben találhatunk olyan konstrukciót, melynek keretében az erdõgazdasággal együtt meg lehetne oldani a problémát. Mi is jelentõs kirándulóhelynek és a várossal való együttmûködésünk legfõbb terepének tartjuk a „Csó-tót”. Az idén megkezdett kerékpáros versenypálya kiépítéséhez a Zalaerdõ Zrt. is hozzájárulását adta. Az év folyamán létesül még egy madárvédelmi bemutató tanösvény, amelyet az erdõk hete rendezvénysorozat alkalmából szeretnénk a város részére átadni. Reméljük, örömmel fogadja a város lakossága és az idelátogató vendégek. A leendõ tanösvény a funkcióját vesztett és lebontott rönkvár mögül indul, majd egy hurok mentén mutatja be a hazai lomberdõkre jellemzõ védett madárfajainkat. Tudjuk, sokan hiányolják a rönkvárat. Egy új felépítése azonban meglehetõsen idõigényes folyamat, mert egyedi építmény lévén az engedélyeztetési eljárás bonyolult dolog. A múzeummal is együttmûködtünk, idén megosztott Patkó-díjat kaptunk a patkófal létrehozásáért.
– Hol tölti legszívesebben a szabadidejét?
– A szakmám a hobbim, és a munkám eléggé lefoglal, de ha idõm engedi, szívesen visszajárok a szülõföldemre, Szentgyörgyvölgy erdeibe.
B.E.