Létrehozása óta dinamikus fejlõdésen ment keresztül a Pannon Egyetem Nagykanizsai Telephelye (PEN). A kampusz 2000 óta áll nyitva a hallgatók elõtt, fellendülésének legnagyobb bizonyítéka, hogy az akkor 42 fõvel induló kihelyezett képzési hely mára mintegy 600 fõssé nõtte ki magát. Az elmúlt idõszakról Birkner Zoltánnal, a PEN oktatási igazgatójával beszélgettünk.

– Meglehetõsen friss egyetem a kanizsai, rövid múlttal rendelkezik, mégis nagy lépéseket tett elõre ez alatt a rövid idõ alatt. Az alapjainak a megteremtése hogyan zajlott?
– 1998 áprilisában azzal a céllal született meg a Kanizsa Felsõoktatásáért Alapítvány, hogy városunkban felsõoktatási képzés szervezõdjön, hiszen akkor Nagykanizsa volt az egyetlen megyei jogú város az országban, ahol nem volt sem önálló, sem kihelyezett felsõoktatási intézmény.

'98 volt a nagy átalakítások kora, integráció zajlott az országban, amelynek elsõ nagy hulláma az volt, amikor csökkentették az intézmények számát. Ennek ellenére az alapítvány kereste az utat. Elõször a földrajzi-logikai közelség alapján kerestük fel a szóba jöhetõ partnereket, ellátogattunk Keszthelyre, Kaposvárra, Szombathelyre, s tulajdonképpen születtek eredményei ezeknek a tárgyalásoknak. Az igazi nagy áttörés az volt, amikor 2000 májusában találkoztunk Prof. Dr. Gaál Zoltánnal, a Veszprémi Egyetem akkori rektorával, aki olyan nagy elkötelezettséget mutatott, hogy Nagykanizsán létesüljön felsõoktatási intézmény, amekkorát addig még nem tapasztaltunk. Az egyetemi vezetõség megadta a szakmai segítséget, így Nagykanizsán még abban az esztendõben elindulhatott az önálló, nappali tagozatos, államilag támogatott felsõoktatási képzés. Ehhez még egy nagyon fontos dologra szükség volt: a minisztériumnak hozzá kellett járulni. Az egyetem magára vállalta az akkreditációs anyag elkészítését, Nagykanizsa pedig azt, hogy az Oktatási Minisztériumtól megszerezzük az oktatáspolitikai támogatást. Az akkori oktatási miniszter, Pokorni Zoltán 2000. július 19-én hagyta jóvá az Idegenforgalmi és szálloda szak indítását. Pótfelvétel keretében meghirdethettük a szakot. Nagykanizsa azon kevesek közé tartozott, ahol lehetett pótfelvételeivel államilag támogatott helyre jelentkezni. Ezzel megszületett a Veszprémi Egyetem Kihelyezett Képzési Helye. Azért volt így ezzel szerencsénk, mert sok jó képességû hallgató, akit valami oknál fogva nem vettek fel más egyetemek ugyanezen szakára, amely már akkor is nagyon népszerû volt, ide jelentkeztek hozzánk. Nagyon magas ponttal, több mint háromszoros túljelentkezéssel húzhattuk meg a ponthatárt, az akkori 120 pontos rendszerben, körülbelül 110 pontnál. 17 megyébõl 42 hallgató érkezett. Egyik pillanatról a másikra a semmibõl egy országos beiskolázási egyetemi hely lettünk. Mindent egybevetve tehát sikerrel kezdtünk. Természetesen ezt két év elõkészítõ munka elõzte meg: rengeteg tárgyalás, épület-felújítás. Meg kellett teremteni az intézményi hátteret, ebben sok nagykanizsai vállalkozó és az önkormányzat segített bennünket energiával, anyagi támogatással, az alapítvány pedig szervezési feladatokat látott el.
– Mi történt ezután?
– Kezdtünk betagozódni az egyetemre. Az elsõ években nagyon sokat segített nekünk Kovács Zoltán professzor úr, õ volt akkor a Gazdaságtudományi Kar vezetõje, valamint a kar az alapító dékánja. Szakmailag nagyon sokat segített a közgazdasági program indításában. A Mûszaki Informatikai Kar vezetõjével, Dr. Friedler Ferenccel együttmûködve el tudott indulni a mûszaki informatika szak is. Közben felépült a csapat: a Tanulmányi Osztály, a Hallgatói Önkormányzat, a Karrier Iroda, megszületett az informatikai részleg, kialakult a szervezeti kultúránk, és most tulajdonképpen elértük azt, hogy a Pannon Egyetem regisztrált kampuszaként mûködünk. Fontos lépés volt, hogy elindultunk a tudományos közéletben, például a projektmunkákkal. Olyan innovatív tevékenységet kezdtünk el folytatni, amely hasznára válik környezetünknek is, tehát amit a gyakorlati élet is tud használni. Ezekben is a legfontosabb alapokat leraktuk. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának Kommunikáció Munkabizottsága itt Nagykanizsán mûködik, köré szervezõdõen évente konferenciákat tartunk. Elértük azt is, hogy a Veszprémi és a Pécsi Területi Akadémiai Bizottság nálunk, tehát a két terület határán tartja minden évben a tudományos napját, ez a Pannon Tudományos Nap, amikor nagyon sok jelentkezõ kiemelkedõ oktatóból, kutatóból néhány tíznek lehetõséget biztosít a két akadémiai bizottság arra, hogy elõadásokat tarthasson. Két nyári egyetemet szerveztünk már, egy informatikait és egy területfejlesztési szociológiait. Ez is a tudományos hátterünket erõsíti. Az elsõ innovációs szerzõdéseket is megkötöttük már, amelyek a tudomány társadalmiasításáról, gyakorlatiasításáról szólnak. A cégekkel most egyeztetünk, és már kötöttünk is szerzõdéseket annak értelmében, hogy milyen gyakorlati, elméleti tudásra van szükségük a hallgatóknak a további fejlõdésre.
– Gazdasági szempontból milyen fejlõdés tapasztalható?
– Lépésrõl lépésre történtek a dolgok. A mostani, Zrínyi utca 33. szám alatti fõépület mellé megkaptuk a volt Úttörõházat, amely most a B épületünk, valamint a két kollégiumi épületet, a Zárda utcait és a Petõfi utcait. Ezek jelentik most az infrastrukturális hátteret. Mindig annyi támogatást kértünk a várostól és a vállalkozóktól, amenynyire éppen szükségünk volt ahhoz, hogy a következõ lépést megtegyük. Amikor Veszprémbõl fiatal kollegák, bölcs, idõsebb kollegák érkeztek, s öt házaspár letelepedett Nagykanizsán, a város ezt lakásokkal támogatta.
– Milyen elképzelések vannak tanulmányi szempontból a jövõre nézve? Tervezik-e újabb szakok indítását?
– Új Ba/Bsc programot még nem tudtunk elindítani, de szeretnénk egyet vagy kettõt a következõ három évben. Jó lenne három-négy alapszakkal rendelkezni, ez már egy nagyon stabil hátteret jelentene. Jelenleg van öt felsõfokú szakképzésünk. Ezzel a területtel lehetett gyorsan bõvíteni a kínálatunkat, sokkal egyszerûbb az akkreditációs háttere, egyszerûbb a követelmény-háttere, és a munkaerõ-piaci igényekre gyorsabban lehet vele reagálni. Nagy lehetõséget látok a felnõttképzés másoddiplomás kategóriájában. Ilyenbõl is van már egy, a projektmenedzser szak. Projektmenedzser másoddiplomás képzés csak Nagykanizsán létezik, és országosan is egy vagy két vetélytársunk van ezen a piacon. Az elsõ idõszak arról szólt, hogy stabilizáljuk a helyzetünket, ez most már megvan, oktatói, hallgatói oldalról stabil háttérrel rendelkezünk, és infrastrukturális oldalról is. Az alapok megvannak, erõsíteni kell ezt a piaci, tudományos, innovációs betagozódást. Tovább kell erõsödnünk. Az oktatói gárda egy része nagyon fiatal, a tudományos kategóriában elõre kell lépni, bár ebben is elég szép eredményeket értünk el, a legtöbb oktatónak sikerült az elmúlt években a minõsítéseket megszerezni, és minden fõállású oktatónk doktorandus hallgató, a fokozatszerzés közepén, vagy vége felé tartanak. Aki nem fõállású oktató, az elõbb-utóbb minõsített lesz. Ezek a dolgok is nagyon fontosak a hosszú távú fenntarthatóság érdekében.
– A fõiskolákon, egyetemeken a hallgatók nagyobb aránya más városból, más településrõl érkezik. Sok helyen az a tendencia, hogy maradnak, letelepednek ott, ahol tanulnak. Mi a helyzet a PEN hallgatóival? Maradtak, maradnak Nagykanizsán?
– Változó. Az én tapasztalatom az, hogy néhányukat megfogja Nagykanizsa – szerencsére. Kanizsa eddig fiatal értelmiség-kibocsátó volt, a közös munkánknak köszönhetõen most már egyfajta fiatal értelmiségmegtartó képessége is van. Ez azt jelenti, hogy mindig vannak hallgatók, akik nem nagykanizsaiak, itt végzik el az egyetemet, s utána az itt maradnak. A nagykanizsai vagy Nagykanizsa környékiek szinte mindig itt maradnak. Az lehetséges, hogy egy-két kitérõt tesznek külföldre, Budapestre, de aztán elõbb-utóbb visszakerülnek, s ezt örömmel látom. A munkaerõ-piaci visszajelzések alapján nincs olyan végzett hallgatónk, aki munkanélküli lenne. Elõbb-utóbb mindenki el tud helyezkedni. Azt nem állítom, hogy minden szakmában itt, mert Nagykanizsa ilyen szempontból nem képes minden szakmában megtartani a munkaerõt. A turizmus esetében a környezetünk nagyon fejlett turisztikai szolgáltatásokkal rendelkezik, tehát többek között Zalakaros, Hévíz jó munkalehetõségeket nyújtanak, elég sokan helyezkedtek el a környezetünkben. A nagykanizsai Tourinform Irodában, a kistérségek turisztikai referensei között sok nálunk végzett hallgató dolgozik. Környezetünk feltöltõdik a turisztikai szakemberekkel. Informatikából kevesebb az itt maradó, hiszen Nagykanizsán nincsenek igazán jelentõs informatikai cégek. Az informatika oldalágán szolgáltató, rendszergazda kategóriában tudtak a hallgatóink elhelyezkedni. Ott kisebb a helyben-megtartó képességünk. A logisztikusok, számvitelisek, akik végeztek, nagyjából helyben maradtak, itt helyezkedtek el.
Az egyetemi élet nem csak a tanulásról szól, a felelõsségrõl, hanem néha az is kell, hogy a hallgatók kieresszék a gõzt, kikapcsolódjanak egy kicsit. A PEN állandó hallgatói programjait Mádé Zsolt, a Hallgatói Önkormányzat elnöke mutatta be lapunknak.
Minden tanév a középkor óta hagyományos beavatással, a gólyatáborral kezdõdik. Idén lapszámunk megjelenésével egyidõben, szeptember 4-én indulnak a gólyák Alsóbélatelepre, ahol négy napot töltenek majd. A HÖK-elnök elmondása szerint ez a tábor más, mint a többi egyetemen, mert itt egyfajta csapatépítõ tréningrõl, aktív szórakozásról van szó, a diákok megtanulják a különbözõ versenyfeladatok, feladványok során, hogy mennyire könnyû csapatban érvényesülni. A cél az, hogy mindenki adjon saját magából egy kicsit, s a közösség sokkal többet ad vissza. A feladatok teljesítése közben a gólyapásztorok fizikailag és lelkileg kifárasztják a gólyákat, hogy lássák, nem lesz egyszerû dolguk az egyetem során sem, de mindamellett ráébresztik õket, hogy segítséget is bármikor kaphatnak. Egy-egy felsõbb évesre 2-3 gólya jut, akikre figyelnek: ki melyik feladatban vesz részt; ki az, aki kreatív, akire lehet számítani a csapatépítésnél, aki nem bírja a fizikai terhelést? Az utolsó nap kerül sor mindig a szakestélyre, a hallgatóvá válás ünnepélyes estélyére. A tábor végén mindig nagyszerû élményekkel, új barátokkal, új szerelmekkel térnek haza a gólyák.
Mint mindenütt, a PEN-en is fontos szerepe van a hagyományoknak a gólyabálon. Elegáns öltözetben, báli zenekarral, svédasztallal, állófogadással avatják a gólyákat. Az idei tervek között szerepel egy háziaszszony és a ház urának mint konferansziéknak, valamint sztárvendégeknek a meghívása a bálra, de egyelõre még nem tudni, kik lesznek õk.
A Kollégiumi Intézõbizottság által szervezett Kocamuri mindig a tavaszi szorgalmi idõszak elsõ hétvégéjén van. A hajnali ébresztõt „Jó reggelt-pálinka” követi, merthogy a hagyományos disznóölés is mindig reggeli pálinkával kezdõdik. Ezután az Európai Unió szabványainak megfelelõen elõre lebökött, kivéreztetett és félig-meddig feldolgozott disznó megérkezik az egyetemre, ahol a hallgatók többek között hurkát, kolbászt és egyéb finomságokat készítenek belõle. Emellett napközben vetélkedõk vannak azok számára, akik nem a sütéssel-fõzéssel foglalkoznak: tévés vetélkedõk, mint a szerencsekerék vagy a kérdezz-felelek, pókerverseny, idõjárástól függõen foci, paintball. A vacsorát hajnalig tartó mulatság követi.
A Boszorkánybál egy egyedülálló esemény, Lehota János és Lehota-Szolvik Edit „találmánya”. Ez egy úgynevezett antibál, mert míg a báloknak megvannak a hagyományos keretei – szmoking, kisestélyi, nagyestélyi, nyitótánc, magasztos hangulat –, addig a Boszorkánybálon csak egy kikötés van: feketében, vörösben, vagy feketében és vörösben kell megjelenni. Teljesen mindegy, hogy mi az, szoknya, öltöny, pizsama, farmer, csak a szín számít. Az egész terem feketébe van burkolva: az asztalok, a székek; a bor vörös. Minden lámpa le van kapcsolva, gyertyák világítanak csak.
Steyer Edina

Képek a www.unipen.hu/kampusz.php?p=egyetemi_elet címû honlapon