2004. késõ õszén egy délvidéki színtársulat Szabadkán elhatározza, hogy színre viszi az 1944. évi délvidéki magyarirtást, amikor is a bevonuló kommunisták negyvenezer ártatlan magyar embert öltek meg.

Két idõsíkon fut a történet. A próbákon kibontakozik egy 1944-es eseménysor, Krizosztom atya szenvedéstörténete. Õ az, aki a megpróbáltatások ellenére is szilárdan áll a helyén, s védi magyarságát, hitét, becsületét. Ez a Magyar Piéta. Ám a színészek élete is elõttünk folyik, s egy másik történet is zajlik, amelyben izgatottan várják 2004. december 5-ét, a csonkaországi népszavazás napját. Ez pedig az Õszödi Köztársaság kora. Történetesen a darabban játszott karaktereik hasonlóak valódi énjükhöz. Krizosztom atya alakítója lelkes hazafi, aki Pestre szalad tüntetni, bátortalanabb rendtársa a való életben is megalkuvó kispolgár. Az apácát alakító színésznõ azonban ellentéte virtuális önmagának: a valóságban csélcsap, csalfa nõszemély, aki sorra jön össze a társulat tagjaival, alaposan megkavarva a szálakat, hogy meglegyen a „Cherchez la femme”, mint dramaturgiai elem. Hogyan alakul a színdarab sorsa december 5-e után, és vajon megtudjuk-e, mi történt Krizosztom atyával, vagy elvesztik-e hitüket a színészek? Lehet-e magyarnak maradni akkor és most? Errõl szól ez a másfél óra, amit az öt színész fantasztikus játéka feledhetetlenné tesz.

A délvidékiek zseniális játéka mélyen belénk ülteti a darab üzenetét. Tévedés, ez az üzenet nem is annyira triviális. Nem csak arról van szó, hogy lemészárolták több százezer nemzettársunkat, ma pedig már nemzetünket is fel akarják velünk adatni. A valódi üzenet maga Krizosztom atya, aki egymaga testesíti meg a Népek Krisztusát, Magyarországot. S hogy kinek mit üzen, azon el lehet gondolkodni a darab végén, hosszú percekig a székben maradva. A történetnek egyébként nincs vége, mert ma sem ért véget. Talán néhány évtized múlva folytatódik. Rajtunk múlik, hogyan. forrás:www.honalapitvany.hu