Kedves ünnepség helyszíne volt a Halis István Városi Könyvtár földszinti elõadóterme.

A Batthyány Gimnázium egykori tanárnõjét, Kugler Sándornét száz tanítványa és kollégái egy könyvvel köszöntötték még július 25-én, szeretett tanárnõjük századik születésnapján, Budapesten.A kötetet a szerkesztõ, Kovács László mutatta be a könyvtárban, és adott át egy-egy példányt a benne szereplõ Kugler-tanítványoknak. Az együtt töltött idõk emlékre címet viselõ kötet a tanárnõt köszönti, õróla szól, arról, hogy mit tanultak tõle, mit köszönhetnek neki, milyen élményekre emlékeznek vele kapcsolatban. A szöveg mintegy húsz százalékában azért ott áll, hogy mi lett az egykori tanítványainak, kollégáinak a sorsa. A világháló segítségével láthatták és beszélgethettek a fõvárosban élõ Györgyi nénivel.

Kovács László az anyagok gyûjtésébe bevonta két kedves kanizsai diákját, Czupi Gyula könyvtárigazgatót, és Balogh László fizikatanárt, a Batthyány Gimnázium igazgatóhelyettesét.
Györgyi néni 1931-tõl 1948-ig Nagykanizsán a Notre Dame rend Leánylíceumában, majd az államosítás után az összevont ún. Irányi Dániel Általános Gimnáziumban, 1957-tõl az átnevezett Landler Jenõ Gimnáziumban tanított 1961-ig. Tulajdonképpen három évtizeden keresztül ugyanahhoz az iskolához kötõdött, csak a történelem viharai neveztették másként õket. Az intézménynek volt, van élõ kapcsolata volt neves tanárával, a Függvénytáblázat fizikai részének máig szóló összeállítójával. Például 2004-ben, az akkor 97 éves Kugler Sándorné így köszöntötte levélben a hagyományosan a Batthyányiban megrendezett Zemplén Gyõzõ Fizikaverseny résztvevõit:
– Úgy gondolom, nagy szükség van az ilyen rendezvényekre, egyrészt, hogy az ifjúság meglássa a fizika szépségeit, másrészt a tanároknak ad tippeket, gondolatokat. Tanári pályafutásomra visszaemlékezve, amikor 1931-ben diplomáztam, még nem ismertük a neutront, mikor 1974-ben nyugdíjba mentem, a maghasadást, a fúziót tanítottuk. Csak egymást segítve lehet lépést tartani a gyors fejlõdéssel.
Kugler Sándorné akadémikus, 1961 és 1975 között az újonnan alakult ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskolájában közel száz leendõ fizikatanár kezdõ lépéseit is irányította, mint vezetõtanár. Hogy mennyire szeretett tanítani, azt az is mutatja, hogy jóval a nyugdíjkorhatár betöltése után, 1974-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként még egyetemi elõkészítõ tanfolyamokon vállalt fizikatanítást. Szakmai munkásságát az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat 1974-ben Mikola Sándor-díjjal ismerte el.
Az elmúlt negyven-ötven év nem változtatott az iskolatársak legfõbb emberi vonásain – mondta Kovács László. A kötekedõ, fontoskodó, a különc, a kimért, a nagyvonalú, a felszínes ugyanúgy, mint a pontos, a csendes, a kedves mind-mind ugyanolyan maradt.
Kovács László, az egykori kanizsai tanítvány, ötödéves korában Györgyi nénihez ment gyakorló tanításra, s az egyetem után visszakerült volt iskolájába, Nagykanizsára. Természetesnek vette õ is, ahogyan a tanárnõje, hogy az óraközi szüneteket nem a tanári szobában töltötte, hanem felvonult a Fizikumba, és az õ négy évig üresen álló asztalához ült. Örökölte eszközeit, grafikonjait és természetesen módszereit.