A „Legszebb kertek” országos verseny kanizsai, második fordulójába került zöldséges- és gyümölcsöskertek zsûrizése zajlott a minap a dél-zalai városban. Az ítészekkel a bagolai városrészben jártunk.

Alaposan megrostálták az alkalmi bírák az országos verseny elsõ fordulójába nevezett kerteket, így településrészenként és kategóriánként már csupán néhány versengõ „maradt talpon”. Az országos verseny helyi döntõjében 17 kert verseng a dobogós helyezésekért.
 

Bagola kerékpárral is könnyedén megközelíthetõ, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a sajtó is bicajjal érkezett. Fõként a Kanizsát körülölelõ dombokon keresztül élvezetes a túra. A városrész határából csodálatos panoráma nyílik Nagykanizsára, valamint a Csónakázó-tóra is.
 

A bagolai ítészek elnökeként tevékenykedõ Jerausek István, a városrész önkormányzati képviselõje lapunk érdeklõdésére elmondta: két pincéje is van a környéken.
- Régóta foglalkozom a kertészkedéssel, borászattal „mûkedvelõi” szinten, így talán egy laikus zsûritagnál több tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezem. Végigjárva a környezõ hegyhátakat, nagyon kellemes meglepetés ért, hiszen rendezettek, mûveltek a birtokok, elhanyagolt portával még nem találkoztam. Úgy érzem, kezd megváltozni az az utóbbi évtizedekben elterjedt álláspont, hogy nem érdemes a kerttel foglalkozni, mert nem éri meg, csak elpocsékolt idõ és fáradtság a bele fektetett munka. Csak körül kell nézni Bagolán, és az ember rögtön szembesülhet vele: szinte nincs is olyan porta, ahol ne foglalkoznának zöldséggel, gyümölccsel. És ez több mint hobbi, ugyanis a „Legszebb kertek” versenybe benevezett bagolaiak megtermelik mind a saját maguk, mind pedig a családjuk, sõt, nem egy esetben a baráti társaságuk számára is az egész évre szükséges burgonyát, babot, paradicsomot, paprikát, a rengeteg gyümölcsöt, miegymást. Ha körülnézünk, mintha egy apró falucskába csöppentünk volna, ami úgy érzem, a jövõben is meg fogja tartani ezt a külvárosias, illetve egy picit kertvárosias jellegét, hiszen az itt lakók, valamint az itt birtokkal rendelkezõk Bagolát ilyennek szeretik. A környezõ dombok roskadoznak a szõlõtõl, igazán finom borokat adnak a bagolai, szentgyörgyvári és látóhegyi hegyhátak. Hál’ Isten az már rég a múlté, hogy a városrészrõl valakinek a hulladéklerakó jut az eszébe. Bagola Nagykanizsa egyik „ékszerdoboza” lett, ahova érdemes ellátogatni, akárcsak egy kirándulás vagy egy kerékpártúra erejéig, és én azon dolgozok, hogy ez így is maradjon.

A szakmabeli zsûritag, Kálovics Andrea kertészmérnök, a Via-Kanizsa Zrt. városgondnoka külön is kihangsúlyozta: nála az egyik kardinális vizsgálati szempont a szemrevételezés kérdése.
- Nagyon fontos, hogy a kert, gyümölcsös milyen összképet mutat, mennyire fogja meg a szemet, a nézelõdõ tekintetét. Mennyire ápolt, vagy éppen gazos, sorba vannak-e a fajták ültetve, a sorok egyenesek-e. További esztétikai – és praktikus – szempont lehet, hogy például van-e közlekedõjárda kiépítve a kertben, de fontos lehet az is, hogy a karózás szakszerûen történt-e meg, egyáltalán egyenesek-e azok a cölöpök? A következõ vizsgálati szempontom – és ezt gondolom annak, aki egy picit is kertészkedett életében, nem kell mondani –, hogy a különbözõ zöldségfajták helyesen vannak-e összepárosítva, tehát egymás mellé ültetve. Egy tipikus, helyes-helytelen példát említek: a paradicsom-burgonya nem szerencsés párosítás, mert hasonlóak a betegségei, és ha valamilyen fertõzés megtámadja az egyiket, akkor az, nagy valószínûséggel átterjed a másikra is. Viszont a paradicsom-paprika egymással szomszéddá tétele kifejezetten elõnyösnek tekinthetõ. Pozitívum, ha valaki üveglappal fedett melegágyban, saját magból neveli a saját palántáit, és természetesen ugyanennyire jó – és egyben szükséges – dolog a komposztálás, mikor a kertész felhasználja a keletkezett növényi hulladékokat. Itt mindenképpen megemlíteném, hogy nem kell túlméretezett, elnagyolt komposztálót készíteni, úgyszintén nem kell minden konyhai maradékot beletenni, ellenben helyesen kell kezelni, szakszerûen rétegezni. Például fûmaggal szennyezett nyesedéket semmiképpen se szórjunk a komposztálóba, mert a gaz így hamar fel fogja ütni a fejét a gödörben, a komposzt földbe való beleforgatása után pedig a termõföldön is. A komposzt kezelésénél további fontos tényezõ, hogy azt néha például locsoljuk meg, ne engedjük kiszáradni. Szórjunk bele alkalmanként némi földkeveréket is, akár adalékanyagokkal, ellenben ne tegyünk bele minden konyhai maszatot és maradékot. Ne felejtsük el, az ételmaradékok általában nem a komposztba valók. A lenyírt fûnyesedéket célszerû mulcsként is használni, vagyis vastagon meg kell szórni vele az ágyások tövét és közeit. Ez több szempontból is jó, hiszen a mulcs a takarásával megvédi, így nem engedi olyan gyorsan kiszáradni a földet, ugyanakkor a gazosodás ellen is kiváló módszer, és idõvel tápanyagként is szolgál. Fontos azonban, hogy ne a fûmaggal fertõzött füvet, hanem az „egyszerû” fûnyesedéket használjuk fel erre a célra. A gyógynövények is ékei lehetnek a kertünknek, nagyon jól megférnek a zöldségek mellett, szintúgy a gyümölcsfák tövében. Ezek mellett persze fontos és lényeges az is, hogy minél kevesebb permetszert használjunk, illetve az öntözéshez pedig lehetõség szerint gyûjtsük össze és tároljuk az esõvizet. És ha a most felsoroltak teljesítésén kívül valaki aktív dolgozóként még a saját maga által készített szerszámokkal is kertészkedik, akkor az a véleményem, hogy az ilyen gazda mindenképpen elismerést érdemel. Összességében elmondhatom, hogy nekem nagyon tetszettek a bagolai kertek, azt hiszem, hogy nem egy esélyes van közöttük a kanizsai – ha nem mindjárt az országos – verseny valamelyik érmes helyére.
 

Kelemen Ferenc, aki a „civil” életben géplakatosként keresi a kenyerét, a városgondnok által elõbb megemlített számos szempont talán mindegyikének megfelel, sõt, még vetésforgót is alkalmaz:
- Odafigyelek arra is, hogy egymást követõ két évben ugyanarra a helyre sose kerüljön ugyanaz a zöldség, ugyanis így jobban kímélem a talajt. A kertem majdnem teljes egészében bio, hiszen például az idén csupán háromszor permeteztem, és ekkor is elsõsorban a lemosó-permetezést részesítettem elõnyben, illetve a burgonyát védem permetszerrel a krumplibogár ellen, de erõs vegyszereket soha nem használok. A természet adta lehetõségeket – „biofegyvereket” – használom ki általában a kertem védelmére, például a büdöske nemcsak szép, hanem kiváló levéltetû-riasztó is egyben. A több méteresre is megnövõ vakondûzõ-varádicsok pedig a kerteket rendszeresen feltúró kis állatok ellen jelentenek hathatós védelmet. Ezerhatszáz négyzetméteren gazdálkodom, és bizony minden nap dolgozom, dolgozunk a birtokon, jelenleg az öntözés feladata az, ami rengeteg idõt elvesz, gyakorlatilag mást nem is csinálunk, csak öntözünk. Természetesen összegyûjtöm az esõvizet, illetve van egy kutam is, de arra nagyon figyelek, hogy sose friss, hanem legalább egynapos, „állott” vízzel locsoljak, illetve – fõként ebben a nagy forróságban – este hét óra után állok csak neki az öntözésnek, mert ha nem így tennék, akkor az égést okozna a növényeknek. Mintegy napi egy köbméter vízmennyiséget ellocsolok, illetve egy héten egyszer „elárasztom” a növények töveit és az ágyásokat egy nagy vízadaggal, ilyenkor a zöldségek bõven meg tudják szívni magukat az éltetõ vízzel. Véleményem szerint megéri a kertel foglalkozni, példaként csak a burgonyát említeném meg. Ha meg kellene vásárolnom a család által elfogyasztott krumpli-mennyiséget, az évente mintegy százezer forintomba kerülne, amit így inkább megtermelek magamnak. Távlati terveim a kertemmel kapcsolatban nincsenek, hacsak nem az, hogy jövõre még egypár szõlõtõkét szeretnék beszerezni, vacsora utáni csemege gyanánt. Dinnye, háromféle cukkini, 12 fajta paradicsom, paprika, hagyma, uborka, miegymás – egyszóval van mit kínálni a reggeli mellé is.
 

Salamon József immár a hatodik éve nyugdíjas, tehát ideje engedi a kertészkedést. A korábban gázszerelõként dolgozó férfi a Csónakázó tótól néhány száz méterre tulajdonosa egy gyönyörû, télen is lakható hegyi pincének, valamint majd ezer négyzetméternyi „zöldnek”.
- Büszkén mondhatom, hogy a kertem 98%-ban teljesen bio, ugyanis csalán levével permetezem, ezt használom a lemosó vegyszerek helyett. Nagyon egyszerû az elkészítése: a rétrõl leszedett csalánt egy vízzel teli hordóba teszem, és 8-10 napig erjedni hagyom. Az így keletkezõ, erõs szagú lével aztán egyszerûen lepermetezem a kertet, illetve megöntözöm vele az uborka, paprika, paradicsom tövét is, és bizton állíthatom, mindenre hatásos, de elsõsorban a levéltetveket és az egyéb élõsködõket tudom távol tartani így a birtokomtól. Van komposztáló-gödröm, illetve természetesen gyûjtöm az esõvizet is, most is van 1400 liternyi öntözésre elõkészítve. Egy további, külsõ ciszternám is rendelkezésre áll a víz tárolására. A rózsákat csak a szépségük miatt nevelgetem, azonban az ecetfának gyakorlati haszna is van: segít távoltartani az élõsködõket. A szívemnek persze a fügefám az egyik legkedvesebb, idén hat éves, és most hoz elõször termést. Magról ültetett gyümölcsfáim is vannak, amelyek jól láthatóan roskadoznak a sok gyümölcs alatt. Azonban nem szabad elfelejteni: rengeteg munkám, úgyszintén a családomnak is nagyon sok munkája van abban, hogy ez a kert így nézzen ki.
 

A bagolai zsûrivel vizsgálódni érkezõ dr. Szabados Gyula szervezõ, önkormányzati tanácsadó elmondta: az elsõ forduló után 5 kategória 17 kertje volt az, ami átjutott a rostán, és bekerülhetett a városi döntõbe.
- Most már egyértelmûen a nyerteseket keressük, illetve a második, harmadik helyek kiosztása érdekében folyik a szemlézés a belvárosban, a Péterfai-utcai hobbikerteknél, Kiskanizsán, Szabadhegyen, Förhéncen, Palinban, Miklósfán, és úgyszintén a Bagolát körülölelõ hegyeken is. Várhatóan a héten megszületik a döntés, hogy Nagykanizsán, a kijelölt öt kategóriában mely kertek nyerik meg az elsõ, második és harmadik helyezéseket. Szeptember elsõ felében kerül megrendezésre a városi díjkiosztó ünnepség, ami ennél azért több is lesz, hiszen össze szeretnénk ezt kötni egy szakmai konferenciával, amelynek egyik meghívott elõadója, díszvendége dr. Petrekovics Perjés András, a kertészeti egyetem tanszékvezetõ tanára, a Virágos Magyarországért Mozgalom alelnöke lesz majd. A nagykanizsai kötõdésû lokálpatrióta évszázadokra visszanyúlóan fog betekintést nyújtani a magyar kertkultúra történetébe, a kertészkedés hagyományaiba. Ezen kívül tervezzük két-három korreferátum elkészítését és bemutatását is, ahol a mostani legszebb, legjobb kertek tulajdonosai egy-egy kiselõadás keretében mutatnák be saját birtokukat, és számolnának be azokról a – némely esetben különleges – módszerekrõl, praktikákról, amelyek segítségével nap, mint nap dolgoznak zöldségesük, gyümölcsösük sikeréért. Az öt kategória – balkon, minikert (50 négyzetméter alatti zöldségeskert), normálkert, és a zártkerti zöldséges-, illetve gyümölcsöskert – elsõ helyezettjei jutnak majd aztán tovább az országos döntõbe. A gyõztesek kihirdetése és az értékes díjak kiosztása szeptember második felében várható. Bízom benne, hogy lesz nagykanizsai díjazott is a sokszáz versengõ kerttulajdonos között. Megjegyzem még, hogy ennél többe, „nagyobban” is gondolkodik az önkormányzat. Ugyanis a háztáji gazdálkodásnak Magyarországon egészen a rendszerváltásig komoly hagyományai voltak. Sajnos ez az elmúlt 20 év során majdhogynem eltûnt, és igazából most, az új évezred elsõ évtizede után kapott ismét erõre. Az emberek újra felismerték, hogy érdemes – természetesen, ha a lehetõségeik is adottak – maguknak megtermelni a zöldséget, gyümölcsöt. Komoly segítség ez a családi költségvetés esetében, illetve ennél jóval több is, hiszen a háztáji gazdálkodó tudja, hogy mit rak a család asztalára, hogy mivel kezelte, hogy hogyan, miként gondozta a zöldségeit, gyümölcseit. Ha csak azt nézzük, hogy a háztáji gazdálkodó a kertben való sok munka révén jóval többet mozog, már megérte kertészkedni, hisz a sok mozgás révén egészségesebbek leszünk, nem beszélve persze arról, hogy pontosan tudni fogjuk, hogy a reggeli mellé felvágott paradicsom, vagy paprika hányszor és mivel volt permetezve, kezelve. Ezért is dolgozik, gondolkozik a városvezetés abba az irányba is, hogy Nagykanizsa és környéke ismét egy összefüggõ és virágzó zöldséges, gyümölcsöskert lehessen. Hogy milyen konkrét segítséget tud ehhez hozzátenni a kanizsai városvezetés? – kérdez vissza a szervezõ, majd sorolja – Az õsz folyamán, a TISZK berkein belül egy néhány napos kertészeti ismeretterjesztõ kurzust fogunk indítani, hogy aki akar, az ingyenesen sajátíthassa el a kertészkedés alapfogalmait. Illetve számos hobbikert bérbevételének a lehetõsége már most is nyitva áll azon kanizsai lakosok elõtt, akiknek egyébként nincs saját birtokuk, ahol kertészkedhetnének, gazdálkodhatnának. Elsõsorban a Péterfai-árokban kínálunk jelenleg is hobbikerteket bérbevételre, de igény esetén lehetõség van további telkek kialakítására is. Remélem, hogy jövõre száz fölé fog emelkedni azoknak a száma, akik önkormányzati területen gazdálkodnak majd, akár csak „hobbi” szinten is. A cél pedig egyértelmûen az, hogy ez a gyönyörû, dél-zalai város legyen ismét csupa zöld.

Papp Attila