Ünnepi térzenével, és zászlófelvonással vette kezdetét az államalapító Szent István királyunk emlékére rendezett városi ünnepség a Deák téren. A térrõl a közremûködõ Kanizsai Lovasklub Hagyományõrzõ huszárjai, a Történelmi Vitéz Rend Nagykanizsai Hadnagysága, a Thúry Baranta Közösség, a város vezetése, és a megjelentek együtt vonultak a Szent István napi ünnepi mûsor helyszínére, a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ színháztermébe.

Köszöntõ beszédében Dénes Sándor alpolgármester kiemelte:
– Szent István királyunkat és a magyar államiságot ünnepeljük ezen a napon. A magyar történelem egyik legkiválóbb alakját és azt a kincset, értéket, amelyért sokan áldozták életüket az eltelt ezredév alatt. A mû, amelyet Szent István létrehozott ezer esztendeje áll „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” is. A mûvet úgy hívják: Magyarország.

Amikor István, atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat – folytatta az alpolgármester, a keresztény szellem és a vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne. Azonban mindezért véres csatákat kellett vívnia. A Veszprém melletti gyõzelem és Koppány halála õt legfõbb belsõ ellenségétõl, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstõl szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése pedig a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. István eközben megszerezte a Tiszán és Dunán túl fekvõ területeket, valamint Erdélyt, és ez által gyarapította országát.
A történelmi keresztút elõtt álló országra – és így István királyra is - négy nagy feladat várt. Meg kellett ismertetni és el kellett terjeszteni a kereszténységet, közösségben az apostoli székkel és a Nyugattal. Meg kellett teremteni az állam önállóságát, vagyis a nemzeti függetlenséget a német-római és a bizánci császársággal szemben is.
Az uralkodónak erõs monarchiát és politikai egységet kellett felépítenie, megszüntetve a törzsi önállóságot és a hûbéri hatalmat, gyakorlatilag, mai kifejezéssel, erõs központi kormányhatalmat kellett kiépítenie. S végül, de nem utolsó sorban, meg kellett õriznie a magyar népi szokásokat, értékeket a Nyugat-Európába való beilleszkedés közepette. Szent Istvánnak mindez sikerült. Diplomáciai és politikai érzéke korának, sõt mondhatni, az egész magyar történelemnek a legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból õ teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jövõbe vezetõ utat nemzetének.
A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentõségû tény: trónra lépése elõtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették a Nyugatot és a kereszténységet. Az István által alkotmányában, kiterjedésében, kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel szemben a keresztény Nyugat elõretolt bástyája lett az elõnyomuló mongol és török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védõfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.
Szent István országa és nemzete ma is létezik, hiszen mindenkori utódai erõs és szilárd alapra támaszkodhattak. És mindig volt mennybéli segítségünk, hiszen a király, halála elõtt, Szûz Mária kegyeibe ajánlotta az országot. Az oltalom pedig átsegített a legsötétebb, legkegyetlenebb idõszakokon is.
Érdemes idõnként megvizsgálnunk, vajon méltók vagyunk-e az istváni örökségre, vajon azt a munkát folytatjuk-e a magunk szerény eszközeivel, amelyet õ elkezdett – tette fel a kérdést az ünnepi szónok, melyre a választ így fogalmazta meg: A számvetésre augusztus 20-dika mindig kiváló alkalmat kínál. Emlékezzünk csak az uralkodó és az akkori Magyarország elõtt álló négy legfontosabb feladatra.
Nos, ma már nem kell megismertetni és elfogadtatni a kereszténységet a magyarokkal, de az általa teremtett értékeket meg kell védeni. Ebben, azt hiszem, a magyar nemzet élen jár. Mint ahogyan az állam önállóságának visszaszerzésében is. A magyar út példa lett.
Igaz, ma már nem a német-római vagy a bizánci császárság befolyásának erõsödésétõl kell tartanunk, de az elmúlt esztendõk arról gyõzhettek meg mindannyiunkat: a külsõ, politikai és gazdasági nyomás ellen fel kell lépnünk, hogy Szent István országa szabad és erõs lehessen.
Ennek bizonyítékául Dénes Sándor megemlítette, hogy az igazságos teherviselés jegyében a multi cégeknek is ki kell venni a részüket az európai gazdasági válság káros hatásainak csökkentésébõl. Magyarország ezzel új útra lépett, és példáját ma már többen követik. Mint ahogyan a rezsicsökkentéssel sem vagyunk egyedül – igaz, az elsõ követ mi, magyarok dobtuk az állóvízbe, megfékezve a korábbi rossz alkuk miatt elszabaduló árakat. Az ország gazdasági függetlenségéhez pedig szükség volt arra is, hogy megszabaduljunk az IMF béklyójától, amely, közös áldozatvállalással és sok munkával a napokban sikerült. Mint ahogyan kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól is, ami az ország és a költségvetés javuló helyzetének európai elismerését jelenti. Mindehhez, természetesen, teljesülnie kellett a harmadik istváni célnak, a politikai egységnek és az erõs, céltudatos kormányhatalomnak, hogy az egyéni célok, részérdekek ne álljanak, ne állhassanak az ország boldogulásának útjába. S végül, de nem utolsó sorban, most is fontos feladat, hogy megõrizzük a magyar nemzet szokásait, értékeit, hagyományait úgy, hogy közben visszailleszkedünk az európai közösségbe, ahová egyébként mindig is tartoztunk Szent István óta – fogalmazott az alpolgármester. – Az országépítõ nagy király példája természetesen nemcsak nemzetünk vezetõi számára szolgálnak mintául. Minden fejlõdni akaró közösségnek zsinórmérték Szent István. Így tekintünk rá mi itt Nagykanizsán is – tért rá a nemzet dolgai után napjaink Nagykanizsájára a beszédében Dénes Sándor:
– Ezért fogalmazunk és valósítunk meg olyan célokat, amelyekkel gyarapítjuk közösségünket. Elkészült az Erzsébet tér, amely méltó és Kanizsa rangjához illõ közösségi tér lett, megújul a város kórháza, fejlõdik az infrastruktúra például a csatornaépítéssel, és számos kisebb program is lezárult az elmúlt idõszakban, amelyek az itt élõk életminõségét javították és növelték a város jó hírét, presztízsét.
Nagykanizsa vitathatatlanul a fejlõdés útjára lépett, amit igazol az is, hogy a már meglévõ, itt dolgozó cégek bõvülnek és újak is érkeznek – gyarapítva a munkahelyek számát.
Persze, nincs kolbászból a kerítés – és talán nem is lesz soha –, de tudatos, tervszerû munkával haladunk elõre, amelynek eredményei már láthatók, tapasztalhatók. A napokban például Nagykanizsa csatlakozik a Nyugat-Pannon Jármûipari és Mechatronikai központhoz, amelyek újabb fejlesztéseket generálhatnak városunkban.
Szent István azt írta Imre herceghez írt intelmeiben:
„A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelõdök után járni, a szülõket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elõdei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak.”
Nos, ez a részlet megszabja a mi dolgunkat is a jelenben. A kiváló õsök útját kell járni, így követnünk kell a Szent István-i utat is. Hitben, elszántságban, akaratban. A dolgunk nem több és nem is kevesebb.
Hiszen ahogyan Kossuth Lajos mondta:„A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet és lesz.”
Szent István ünnepén és az elkövetkezendõ, munkás napokban is ehhez kell tartanunk magunkat, hogy méltók legyünk ahhoz a Magyarországhoz, amelyet országépítõ szent királyunk ránk hagyott, és amelynek fejlõdése, elõrelépése mindannyiunk közös érdeke és érdeme, mert ahogyan Márai Sándor a Füveskönyvben írta:„A haza nem csak föld és hegy, halott hõsök, anyanyelv, õseink csontjai a temetõkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szõröstül-bõröstül, testi és lelki mivoltodban.”

A köszöntõ után ökumenikus szertartással Váron István plébániai kormányzó, Kovács István galamboki református lelkipásztor és Deme Dávid evangélikus lelkész mondott áldást Kanizsa új kenyerére. A város megszentelt kenyerét Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ szegte meg, melyet az ünnepség befejezése után a résztvevõk is megkóstolhattak. A mûsorban szerepelt Vass Veronika versmondó, valamint a 15 éves Zalagyöngye táncegyüttes.

A kulturális mûsorfolyam délután 15.30 kezdõdik az Erzsébet téren, ahol elõször bábmûsor várja a kisebbeket, majd fellép az Eraklin táncegyüttes, a Görömbõ Kampánia, Baricz Gergõ, és az Appril Projekt. 19 órától Keresztes Ildikó és zenekara ad koncertet. A rendezvénysorozatot 21.15-tõl tûzijáték zárja. A város miséje 18 órakor kezdõdik az Alsóvárosi templomban.
B.E.

További képek a galériában.