A tiszavirághoz hasonló dunavirág valószínûleg a vízszennyezés miatt pusztult ki hazánk legnagyobb folyamából. Az elmúlt években viszont újra megjelent és Tahitótfalunál tömegesen rajzik. - tájékoztatta lapunkat Bajomi Bálint, az MTA Ökológiai Kutatóközpont sajtófelelõse.

A kérészek rendjébe tartozó közismert fajt, a tiszavirágot júniusban és júliusban lehet néhány napon keresztül nagy mennyiségben megfigyelni a Tisza hazai szakaszán. Ugyanebbe a rendszertani csoportba tartozik egy közeli rokon, de méretre jóval kisebb faj, a dunavirág (Ephoron virgo), amely többek között a Dunában és a Rábában õshonos.

A Dunából évtizedekre eltûnt, valószínûleg a vízszennyezések nyomán. A vízminõség-javítás iránt elkötelezett hazai és külföldi Duna-menti kormányok és városi önkormányzatok tevékenysége eredményeként az utóbbi néhány évben jelentõs mértékben javult a folyó vizének minõsége, ami közegészségügyi és természetvédelmi jelentõséggel is bír. Nagy fontosságú esemény volt 2012-ben, hogy a dunavirág újra tömegesen rajzott a hazai Duna-szakasz számos helyszínén. Kriska György, az MTA Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Duna-kutató Intézet tudományos fõmunkatársa, az ELTE TTK Biológiai Intézetének adjunktusa munkatársaival Tahitótfalu mellett idén augusztus 19-én és azóta szinte minden este ismét megfigyelte a tömegrajzást, ami alapján okkal remélhetjük, hogy a dunavirág sikeresen megtelepedett a magyarországi Duna-szakaszokon. A rokon faj, a tiszavirág rajzása június közepétõl július közepéig tart a Tiszán felfelé haladva; egy adott helyen csupán néhány napig rajzanak a kérészek, és nagyjából 18 és 20 óra között, tehát még világosban repülnek. Ezzel ellentétben a dunavirág rajzása a Duna egy adott szakaszán is mintegy két héten keresztül, nagyjából augusztus 19-tõl szeptember elejéig tart, és a kora esti óráktól, alkonyattól kezdve figyelhetõ meg – mondta el Kriska György.
A Tahi és Tahitótfalu közötti Tildy Zoltán híd lámpái rajzás idején tömegével vonzzák magukhoz a kérészeket, amelyek sárgásfehér színû csóvákat alkotnak a lámpák körül. Ezáltal ún. ökológiai csapdába kerülnek az állatok, és sajnos milliószámra pusztulnak el a nõstény egyedek, petecsomóikkal együtt. A dunavirág hazánkban a törvény által védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft, így több tízmilliárdos természetvédelmi kár keletkezik a lámpák miatt. Ezért is nagyon fontosak az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának az együttmûködésével megvalósuló természetvédelmi célú kutatások, amelyek a dunavirág ökológiai csapdájának tudományos feltárásán túl a természetkárosítás problémájára is megoldást adhatnak. Kriska György kijelentette, hogy „jelen ismereteink szerint e végzetes hatású ökológiai csapda ellen nem tudunk olyan ellenszert javasolni, amely a mesterséges fényforrások hatását teljes mértékben kiküszöbölve biztosítaná a rovarok zavartalan repülését, ugyanakkor kézilámpás vizsgálataink eredményeire alapozva javaslatot teszünk egy olyan megoldásra, amely a dunavirág utódgenerációjának megmenekülését szolgálhatja. Ennek egyik eleme egy olyan fénysorompó kialakítását jelentené az optikailag veszélyes objektumok (pl. kivilágított hidak és horgonyzó hajók) elõtt, amely a kivilágított hidakhoz hasonlóan megakadályozná a kérésznõstények továbbhaladását, ugyanakkor az ezeknél feltorlódott kérésztömeg végül nem száraz felületre, hanem a folyóvízbe hullana az utódgeneráció kifejlõdését biztosító kérészpetékkel együtt. A másik eleme a javaslatnak az, hogy a fényforrásokat kell úgy megváltoztatni polárszûrõkkel, hogy ne vonzzák a kérészeket.”

További fotók a

linkre kattintva érhetõk el.