Verõfényes napsütés fogadta délben a dödölle fesztivál megnyitójának helyszínére, az Erzsébet térre érkezõket. Az immár 10. fesztivált Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ nyitotta meg ünnepélyesen a téren felállított nagyszínpadon.
– Kétség sem férhet hozzá: Nagykanizsa a „dödölle fõvárosa”. És ezt nem csak én állítom, hanem számos honlapon, fórumon, sajtótermékben így emlegetnek bennünket, többek között a tíz évvel ezelõtt megálmodott fesztiválnak is köszönhetõen – hangsúlyozta elöljáróban, majd felidézte e közkedvelt étek történetét.

– Ez az egyszerû zalai étel régen a szegények eledele volt, hisz’ minden hozzávalót megtermeltek a kertben, így szinte korlátlan mennyiségben készíthették – sokszor kiváltva vele a húsételeket. De része volt az ünnepi fogásoknak is, pörköltek kísérõjeként vagy különlegesen elkészítve önálló étekként. A dödölle a magyar konyha egyik tájjellegû remeke, amelyet mi itt Zalában, különös becsben tartunk.
A hagyományápolásról így vélekedett a polgármester:
– Ma óriási verseny folyik a települések között. És nemcsak a pályázati pénzek megszerzéséért, a fejlesztési lehetõségekért, hanem a hagyományok ápolása vagy éppen megteremtése terén is. Mindenki igyekszik lefoglalni valamit a magyar gasztronómiából, felkutatni olyan momentumot a múltból, amely segít erõsíteni az identitást, összekovácsolni a közösséget.
Szerencsére Nagykanizsa történelme olyan gazdag, hogy nekünk nem kell nagyon kutatni jeles napokat, nem kell ünnepeket kreálnunk; õseink és a hagyományok tisztelete szinte tálcán kínálja a lehetõségeket. És mi élünk is ezekkel.
Ezen a két napon a jó bort, a finom ételeket ünnepeljük, és persze egy kicsit magunkat is. A közösséget és városunkat, Nagykanizsát – tért vissza mondandójában a rendezvény helyszínére és a hamarosan következõ rekordkísérletre a polgármester.
– Az idei, a jubileumi fesztivál különleges, hiszen minden korábbinál nagyobb területen várjuk a vendégeket. A központi helyszín a felújított Erzsébet tér, amelynek egyik feladata pontosan az, hogy rendezvénytérként, ideális helyszínként szolgálja Nagykanizsa polgárait és a messzebbrõl érkezett érdeklõdõket.
A megújult belváros méltó és illõ hátteret biztosít a város programjainak, így a bor- és dödöllefesztiválnak is. Ebben az évben két rekordkísérlettel is magunkra irányítjuk a figyelmet. 26 órán át pirul majd a dödölle, és ezzel remélhetõleg felállítjuk az egyéni és a csoportos csúcsot is. Nagykanizsa neve tehát a dödölle kapcsán is bekerülhet a rekordok könyvébe.
Sokszor elmondtam már, de talán nem árt újra és újra megismételni: az elmúlt években Nagykanizsa egy pezsgõ, mindig mozgásban lévõ településsé vált, ahol – mindig történik valami. Olyan rendezvények fûszerezik mindennapjainkat, amelyek számot tartanak az itt élõk érdeklõdésére, és messze viszik Nagykanizsa hírét.
Különösen fontosnak tartom, hogy ezek közül jónéhányat civil közösségek szerveznek, a város támogatásával, aktív közremûködésével.
Így teremtünk közösen értéket, így szolgáljuk a kanizsaiakat, a hozzánk érkezõ vendégeket, és így üzenünk országnak-világnak: érdemes figyelni a megújuló, fejlõdõ Nagykanizsára.
Pont ez a sokszínûség, a változatosság a legnagyobb értéke a város minõségi programkínálatának. És ebbõl a munkából egyre többen kiveszik a részüket, hozzáteszik elképzeléseiket, és így, együtt, közösen teremtünk értéket. Mert csak így érdemes.
Remélem, e két nap során kegyes lesz hozzánk az idõjárás, és így minél többen átadhatják magukat az önfeledt szórakozásnak.
Cseresnyés Péter jó szórakozást kívánva e szavakkal fejezte be megnyitó beszédét:
– Dödöllébõl és borból biztosan nem lesz hiány, és akkor járunk el helyesen, ha megfogadjuk Márai Sándor tanácsát:
„A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.”
 

A megnyitót követõen a Guiness rekord fõszponzorának, a Pensio Minõségi Közétkeztetés Kft. képviseletében Tárkányi Kinga és Varga Ildikó felkötötte a szalagot a rekordhoz a hatalmas fakanálra. Ezt követõen a jelenlévõk gólyalábasokkal az élen a Guiness rekord kísérlet helyszínére, a Fõ út és az Ady út keresztezõdéséhez indultak, ahol 26 órán keresztül pirítja a 10 fõs csapat és Czimmermann József a dödölléhez elõkészített 412,5 kilogrammnyi alapanyagot.

B.E.