Immár hetedik alkalommal, idén Zalakaroson „összegyûlve” cserélték ki tapasztalataikat hazánk kórházainak ápolási igazgatói. A Magyar Ápolási Igazgatók Egyesülete által megrendezett háromnapos szakmai konferencián egyrészt értékeltek, másrészt pedig „utat is mutattak” a magyar ápolási szakmának az egybegyûltek.

Mint azt Kovács Erzsébet, az egyesület elnöke elmondta: az 1992-es megalakulásuk óta a jelenlegi kormányzat az elsõ, amelyik ténylegesen és hangsúlyosan figyelembe veszi javaslataikat. „Konferenciánk egyik kardinális kérdéseként – egy felmérés tükrében –, próbáltuk meghatározni az ápolási igazgatók helyét és szerepét az egészségügyi ellátó rendszerben.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy rendkívül fontos a szerepük, hiszen az ápolás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, az ápolás szervezése, a képzés-továbbképzés vezénylése és menedzselése, a humán erõforrás gazdálkodás tekintetében a koordinálás – de akár az operatív szerep is –, úgyszintén az ápolási eszközök beszerzése, tehát tulajdonképpen egy kórház ápolási részlegének a vezetése, az ápolás koordinálása az, amelynek mûködését zökkenõmentessé kell tenniük. Próbáltunk átfogó képet kapni, így természetesen minden kórházba – 129 esetben – küldtünk ki kérdõíveket, ezekbõl 70 érkezett vissza. A felmérésünk alapján, sajnos az ápolási igazgatók még mindig nem kapják meg azt a figyelmet és helyet egy kórház menedzsmentjében, amely az elõbb felsorolt, fontos feladataik szerint nekik járna, de azt hiszem, mégis pozitív folyamatokról lehet beszámolni, hiszen az ápolás, mint egész a kormányváltás óta javuló tendenciát mutat. Sajnos a szakmából történõ elvándorlás miatt, az új évezred elsõ évtizedének a végén a kiesõ munkaerõ pótlása is kardinális feladata lett az ápolási igazgatóknak egy kórház életében. Azonban a kormányváltás óta sikerült ezt a folyamatot – az elvándorlást – megállítani, az jelenleg stagnál. Fontos eredmény ez, ugyanis meg vagyunk gyõzõdve: ha folytatódik az elmúlt néhány év tendenciája, akkor az elvándorlás folyamata megfordítható lesz.”
És hogy mi kell ehhez? – kérdezett vissza az elnök asszony: „Tulajdonképpen egy olyan kormányzati politika, amelynek most a szemtanúi lehetünk. Azaz elsõsorban az ápolás, mint szakma véleményeinek és javaslatainak a figyelembevétele, illetve azoknak beépítése a kormányzati politikába, programokba. Részvétel a törvények és egyéb jogszabályok megalkotásában. Ez most úgy tûnik, teljesül, és talán ennek is köszönhetõ az ápolásra eddig jellemzõ negatív tendenciák megállítása. Ennek másik alapvetõ pillére pedig a bérrendezés, illetve a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. Ehhez nyilván fel kellet ismerni azt, hogy az ápolóknak milyen fontos szerepe is van egy kórház életében. ”
Bagosi Gabriella országos vezetõ ápoló az ápolásügy legsürgetõbb feladatairól beszélt, amelynek egyre inkább hangsúlyosabb szegmense az oktatás, a továbbképzés: „Idén, egészen pontosan május 13-án hozták létre az országos vezetõ ápolói tisztséget. A kollegák szerint is égetõ szükség volt már erre a lépésre, hiszen ezzel megvalósulhatott az ápolási igazgatók munkáját koordinálni képes poszt, illetve talán még lényegesebb, hogy így egy állandó „kapocs” is létrejött az igazgatók, illetve a szakma és a minisztérium, a kormányzat között. Egy olyan történelmi lehetõséget kaptunk most az államtitkár úrtól, hogy részvételünkkel készülhetett el egy hét éves ápolásügyi stratégiai terv, amely bekerült az egészségpolitikába. Súlyponti kérdései ennek az öregedõ társadalom problémája, az adatbázisok, nyilvántartási rendszerek naprakésszé tétele, a fenntartható fejlõdés kérdése az egészségügy területén, illetve a véleményem szerint is egyik legfontosabb kérdés: az ápoló szakma oktatása, az ápolás vonzóvá, ismét élethivatássá tétele. Meg kell mutatni a fiataloknak azt, hogy ennek a szakmának nemcsak nehézségei és buktatói, hanem szép oldalai is vannak, hogy az ápolást bizony lehet és kell is élethivatásul választani, hogy az ápolási szakmának van társadalmi megbecsültsége. Éppen ezért kell az oktatást komplex egészként kezelni. Nem elég az érettségi elõtt néhány hónappal felhívni a tanulók figyelmét arra, hogy gyere, és válaszd hivatásul az ápoló szakmát. Ezt el kell kezdeni már a középfokú oktatás elején, osztályfõnöki órákon, illetve a kórházakban történõ osztálylátogatások alkalmával. És ezért fontos a szakma rendbetétele: hogy meg tudjuk mutatni a gyerekeknek, hogy érdemes ápolóként dolgozni, hiszen kitûnõ eszközökkel, jó munkakörnyezetben, európai tekintetben is elfogadható bérezéssel és egyéb feltételekkel végezheted a munkádat, amelyet a társadalom is megbecsül, és amelyre egyébként pedig az egész életedet is fel tudod építeni. Igen, ezért érdemes ápolónak tanulni, és úgy vélem: elindultunk az elõbb felsoroltak megvalósításának útján.”

P. A.