A családtagok, rokonok, barátok, ismerõsök és tisztelõi körében, a katolikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomba a 76 éves korában elhunyt Zsoldos Ferencet, Nagykanizsa és Kovászna Város Díszpolgárát. Ravatalánál a város nevében Marton István polgármester, Kovászna Város nevében Fábián Ernõné, a Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanárai, dolgozói, és nem utolsósorban a Zsoldos hadsereg maradék tagjai nevében Szebenyi Mária címzetes igazgató, a tanártársak nevében Prof. Dr. Kovács László, az egykori IV. C osztályos tanulók nevében Prof. Dr. Gadányi Károly búcsúzott az elhunyttól.

Mélyen tisztelt családtagok, rokonok! Együtt érzõ barátok, tanítványok, ismerõsök!
Kedves Feri bácsi!
Az emlékezés pillanatai szólítottak ma ide bennünket. Néhány napja kaptuk a hírt, hogy múlt pénteken a déli órákban örökre megtértél szeretett feleségedhez. A szomorú hír futótûzként terjedt a városban. Mi, tisztelõid és barátaid megrendülten állunk most ravatalod elõtt.
Érezzük személyed, józan bölcsességed hiányát, hisz tanárként, igazgatóként, város vezetõként az utókor számára maradandót alkottál.
Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Emlékezõk! Kedves Feri Bácsi!
Emlékezzünk a tanárra, a sokak által tisztelt kiváló, példaértékû emberre, idézzük fel Zsoldos Ferenc életének legjelentõsebb állomásait:
Alsólendván született, 1932. november 13-án. Elemi iskoláit Zomborban végezte. Nagykanizsán járt a kereskedelmi középiskolába, ahol 1952-ben érettségizett.
1956-ban földrajz - földtan szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karán szerezett tanári diplomát, majd Szegen végezte a történelem szakot.
1956 decembere óta tanított az Irányi Dániel, késõbbi nevén Landler Jenõ Gimnáziumban. 1960-tól a járási tanács mûvelõdési osztályának vezetõjeként dolgozott.
1964-tõl 77-ig a Landler Jenõ Gimnázium igazgatója volt. 1964-ben az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapta, majd a Kiváló Tanár címet adományozták neki. Megházasodott, 1965-ben születtek iker fiai, Tamás és Péter.
1977-ben választották Nagykanizsa város tanácselnök-helyettesévé.
1989-tõl 90-ig tanácselnök, majd nyugdíjba vonult. Tisztességét, becsületét a rendszerváltás viharai sem tépázhatták meg.
Nevéhez fûzõdik a Városi Televízió és a Kanizsa hetilap megszervezése és elindítása. 1994 májusában súlyos tragédia érte, meghalt szeretett felesége. Bánatát unokái enyhítették. Nagyon szeretett kertészkedni, horgászni. Érdekelte a vasútmodellezés, a színház, a zene és a sport. Pártfogolta a képzõmûvészeket. Életre hívta a testvérvárosi kapcsolatokat. Idõsebb korában is a városért élt, a Nagykanizsai Városvédõ Egyesület elnökségében mint alelnök tevékenykedett.
Meghatározó szerepe volt annak 1987-es megalakításában.
Nevéhez kapcsolódik több városi építészeti érték felújítása, szépítése, amit jó barátjával Lovrencsics Lajos elnökkel közösen gondoltak ki, és valósítottak meg.
Kezdeményezõje és összefogója volt jelentõs helytörténeti kutatásoknak, honismereti konferenciáknak. Az e témákban született publikációk zömét is õ lektorálta.
Kiemelkedõ felkészültsége, mélységes humanizmusa, szervezõkészsége elismertté tette a városvédõ egyesületben, de elkötelezett tevékenységét országos szinten is számon tartották.
Ezt bizonyítja, hogy megkapta az egyik legmagasabb szintû országos elismerést, a Podmaniczky díjat.
A Városvédõ Egyesület önkormányzati képviselõje volt két cikluson keresztül. A közgyûlésben és a bizottságokban hozzászólásaival, és ott végzett munkájával minden esetben mértéktartó, bölcs és alkotó módon szolgálta szeretett városát, Nagykanizsát.
2004 áprilisában eredményes oktatási-nevelési, valamint a városért végzett kiemelkedõ közéleti tevékenységéért a Közgyûlés Díszpolgári címmel tüntette ki, majd a testvérváros Kovásznának is díszpolgára lett.
Súlyos betegségét, amely lakásához kötötte és egyre inkább eluralkodott rajta, türelemmel viselte.
2008. szeptember 12-én kihunyt életének lángja. Hozzá hasonlóan nagy mûveltségû, egész életét a közéletnek áldozó pedagógus kevés élt városunkban. Mára már õszülõ tanítványok és kollégák vallják, hogy Zsoldos Ferenctõl nemcsak a földrajzot és a retorika mûvészetét, hanem az emberséget és tisztességet is megtanulták.
Tisztelt Gyászolók!
Nehéz pillanatok ezek, az emlékezés pillanatai.
Mert ma búcsút venni jöttünk, örök búcsút Zsoldos Ferenctõl, városunk díszpolgárától, a szeretõ apától, nagyapától és igaz baráttól, a nagy tudású embertõl, akinek minden bizonnyal hiányozni fog mûveltsége, éles, bölcs meglátásai, meggyõzõ érvei, természetes egyszerûsége és az életbe vetett végtelen hite. Engedjék meg, hogy Szent Pál soraival zárjam gondolataimat: „ A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”
Nyugodjál békében!