Hol másutt, mint a közép-zalai településen immár 10. alkalommal megtartott Kistérségi Kiállítás és Vásáron, melyen nemcsak a szûkebb-tágabb megyébõl érkezõ kis-és õstermelõk portékáiból válogathattak az érdeklõdõk, hanem megcsodálhatták Felsõrajk legújabb „ékességeit” is, amiket szintén a rendezvénnyel egy idõben avattak fel.

Azt már megszokhattuk, hogy Felsõrajkon mindig történik valami, a település – költõi túlzás nélkül – folyamatosan (sz)épül és fejlõdik. Ennek ékes bizonyítékai – sok más mellett – a kiváló minõségû utak, az igényesen felújított templom és a falu központjában lévõ vár, valamint a létesítmény környezete. Ez utóbbi a hétvégén a megszokottnál is jobban megtelt élettel, ugyanis e helyszínen rendezték meg a közkedvelt, messze földön híres, 10. Kistérségi Kiállítás és Vásárt, melynek célja – immár a kezdetektõl – elsõsorban az, hogy a térségben élõ kistermelõk munkájára, no meg ennek „gyümölcsére” felhívja az emberek figyelmét.

S hogy ez sikerült, azt híven tükrözi, hogy szombaton több mint 50-en hozták el „portékáikat” Felsõrajkra, a kistérségi településeken túl szinte az egész Dunántúlról. Kézmûves termékek (a levendulás csokin, a lekvárokon, a mézeken, a magyarszéki apácák karamellás ostyáján át a Suli Harmónia Alapítvány tanítónõinek süteményéig) jóféle nedûk, ínycsiklandó étkek – még felsorolni is nehéz, hogy a vásári forgatag, és persze a standok, mennyi kiváló minõségû áruval várták a településre érkezõket. Akik jöttek is meglehetõsen szép számmal: a falu elsõ embere, Vigh László az eseményt értékelve lapunknak elmondta, nívós, városi nagy rendezvényeken lehet találkozni akkora közönséggel, mint a vásár hétvégéjén, Felsõrajkon.
A jubileumi eseményre érkezõket – a Czémán László vezette Ambrózia Mézlovagrend antréját követõen – a polgármester köszöntötte. Vigh László gondolataihoz csatlakozott Pintér László országgyûlési képviselõ is, aki – amellett, hogy megnyitotta vásárt – szavaival arra hívta fel a figyelmet, a kormány azon is dolgozik, hogy a községekben újra hangsúlyos szerepet kapjon a falusi lét, illetve megõrizzék a kis települések „vidéki” hangulatát-arculatát.

A köszöntõ beszédeket követõen – a jó hangulat fokozására – Vigh László elõre kitervelt „merénylettel” készült képviselõtársai fogadására. Így az eseményen megjelent Cseresnyés Péter, Dr. Gyimesi Endre, Gyutai Csaba – a felsõrajki polgármesterrel és Pintér Lászlóval közösen – kukoricamorzsoló bajnokságba csöppent. A „rangadó” gyõztese Nagykanizsa elsõ embere, Cseresnyés Péter lett, aki lekörözte – pontosabban „szétmorzsolta” - a többi, (no, nem önként) induló honatyát. Így meglepetést okozott képviselõtársainak, különösen Vigh Lászlónak, aki - mint utólag bevallotta- falusi ember létére bízott saját gyõzelmében és „morzsoló-rutinjában”…
A nagy derût okozó „incidens” után Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere – a többi országgyûlési képviselõvel karöltve - felavatta, Csonka Nándor plébános pedig megszentelte a mind külcsínében, mind belbecsében felújított Civil Szolgáltató Házat, a vár tövében lévõ nádborítású fõzõszínt és a falusiak keze munkáját dicsérõ kemencét is. A létesítmények megépítése-rendbetétele a Közép-Zala Gyöngyszemei Vidékfejlesztési Egyesület által nyert 16 millió Forint összértékû uniós támogatásból valósult meg.
A rendezvényen – amellett, hogy a falu vezetésének, lakosainak erõfeszítését szóban elismerték – a kiállító kistermelõk munkáját is díjazták. A Gönczi Ferenc Emlékplakettet Deli Alfréd dióskáli festõmûvész vehette át Vigh Lászlótól és Dr. Csikós Andrea Dórától, a Közép-Zala Gyöngyszemei Vidékfejlesztési Egyesület Munkaszervezetének vezetõjétõl. A kiállítás és vásár díjának idei birtokosa – legszebb standjáért – Gombos Gyula felsõrajki fafaragó lett, Budavári Klára Hahót-fakospusztai kézmûves és a magyarszerdahelyi „Héthatár Kecskefarm” szintén e nemes címmel büszkélkedhet. Különdíjban pedig az I. Zalai Szociális Szövetkezet, a Dióskáli Kulturális Egyesület és (a helyiek körében is nagyon népszerû) Pozvai István, a búcsúszentlászlói „hentes Pityu” részesült.
A kulturális-, mûvészeti- és gasztro eseményekkel, valóságos program dömpinggel színesített rendezvényen szép számmal voltak „tökös” legények, közöttük a „legtökösebb” – legalábbis a „szakmai” zsûri szerint – a nemesrádói Nagy Tibor lett, akinek 65(!) cm átmérõjû töke szintén díjra volt érdemes. Azért a vicchez hozzá kell tenni, hogy az „aranyérmes” gazda kertjében termõ tököt ismerték el, nem pedig mást…
Már ez a tréfás díj is sokat sejtet abból, hogy a felsõrajkiak milyen jó humorú, (a polgármester neve után szabadon pedig) mennyire „víg”(h) kedélyû emberek. Ahogy nagyon vendégszeretõek és barátságosak is mindenkivel, aki a településre látogat. Még az „álruhás”, „inkognitóban” érkezõ újságíróval is, akit egészen addig nem engedtek el a rendezvényrõl, amíg a helyi (és környékbeli) asszonyok szakács remekmûveit– a húsos káposztát, a vadpörköltet, a halászlét, a kenyérlángost és a kürtõskalácsot –végig nem kóstolta a több száz, meghívott vendéggel közösen. A mondás pedig – saját tapasztalatból - méltán igaz: teli hassal nehezebben jönnek a gondolatok. Talán ezért tartott több napig, hogy megírjam a X. Kistérségi Kiállítás és Vásár teljes(?)forgatókönyvét…Az esetleges pontatlanságaimért – a konyhamûvész hölgyek kalóriadús ételein túl –„Pityu hentes” csípõs szalámija okolható…

Szabó Zsófia