Még a következõ hónap elejéig, október 13-ig látogatható a Nagykanizsától a Donig – Apáink, nagyapáink emlékére címû idõszaki kiállítás a múzeumban. A tárlat a katonák által készített korabeli fotók, levelek, naplótöredékek, emléktárgyak – melyek többnyire a hozzátartozók fiókjaiból kerültek elõ – segítségével idézi fel a múltat, mutatja be a hadmûveletnek, a visszavonulásnak az emberi oldalát.

A Kunics Zsuzsanna történész, muzeológus rendezte tárlatot május közepén, napra pontosan a hazatérõ katonák fogadásának 70. évfordulóján nyitották meg. Azoknak a zalai katonáknak állítanak emléket, akiket elsõként vittek a Don-kanyarba és utolsóként térhettek haza 1943 januárjában. A hadosztályuk létszámának közel 80 százaléka elesett.
A megnyitón Hermann Róbert történész, az MTA doktora hangsúlyozta, a Don - kanyari magyar tragédia máig nem foglalta el méltó helyét a magyar történeti köztudatban, hiszen sokáig beszélni sem lehetett róla. A feldolgozás csak az 1980-as években kezdõdött meg. A lapokban nem nagyon jelentek meg tudósítások sem a számokról, sem pedig az eseményekrõl. A katonák embertelen körülmények közt voltak kénytelenek helytállni mind a kivonulásnál, mind a csatáknál és a visszavonulásnál. Az éhezés, a hideggel való küzdelem, a szenvedés jutott nekik osztályrészül.
Esélytelen harcot folytattak a túlerõvel szemben. A kiegészítések elmaradása és a közel mínusz 40 fokos hideg miatt tömegessé váltak a megbetegedések és reménytelen volt már felvenni a harcot. Így a magyar hadsereg 1943 januárjában az összehangolt orosz offenzíva következtében összeomlott és elveszett. A hazatérést követõen sem becsülték meg õket, hiszen három hétig karantén alá helyezték õket.
A korábbi háborúkból elsõsorban grafikai ábrázolások maradtak fenn. Azonban jelen tárlat azt mutatja be, mit láttak a katonák, mit éltek át a harcok folyamán és a hazatérést követõen. Ezeket a képi bizonyítékokat egészítik ki a személyes dokumentumok, a frontról küldött levelek, értesítõk és hivatalos iratok. Fotó: Hohl Zoltán
V.M.