Németh Lajos futball-edzõrõl írt könyvet a kiskanizsai Szalai Ferenc, aki korábbi munkájában a magyar futball sanyarú sorsával foglalkozott.

– Tudom, hogy nem én vagyok a legilletékesebb, hogy méltassam Németh Lajos munkásságát, de az igazság az, hogy pont azok feledkeztek meg róla, akik, amikor bajban voltak, segítségül hívták – mondja az autodidakta szerzõ. – Ha én nem írom meg e könyvet, akkor tudom, hogy senki nem emlékezik meg arról a labdarúgó-edzõrõl, aki a nagykanizsai labdarúgás területén a legmaradandóbbat alkotta. Németh Lajos azon ritka szakemberek közé tartozik, akinek tevékenysége okán soha nem bontottak szerzõdést idõ elõtt. Olyan rendkívüli talentummal rendelkezik, amely nagyon kevés magyar edzõnek adatott meg. Bizonyára lesznek olyanok, akik elfogultsággal vádolnak majd, mert tudják, s én nem is tagadom, hogy erõs, baráti kötelékek fûznek a szakemberhez. Ám, amit leírtam, azt a tények birtokában tettem, állításaimat bármikor alá lehet támasztani adatokkal, információkkal, tényekkel. Bizton állíthatom, hogy a könyvemben nincs semmiféle túlzás.

– Mi az apropója a kötet megjelentetésének?
– Az, hogy az általam oly nagyra tartott szakember ma már „hetvenkedik”, s ebbõl az alkalomból sehol nem jelent meg semmiféle méltatás róla. Ezért én úgy gondoltam, nem árt, ha az utókor számára íródik egy olyan tanulmány, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a szakember munkája ne menjen feledésbe. Nála sokkal nevesebb edzõk dolgoztak Kanizsán, s sokkal szerényebb eredményeket produkáltak, ráadásul õ soha nem hagyta cserben a várost. Ha baj volt, neki szóltak, õ pedig mindig jött, és szívesen segített. Soha nem kérkedett a képességeivel, nem tartozott az önként jelentkezõk közé, s talpra állította az Olajbányászt is, amikor az más edzõk tevékenysége kapcsán a földre került.

H.A.