A Zalaegerszegi Törvényszék elsõ fokon eljárva 2013. szeptember 26-án hozott ítéletet – megismételt eljárásban - M. L. vádlott ügyében. Az elõzetes letartóztatásban lévõ vádlottat a törvényszék bûnösnek mondta ki két rendbeli folytatólagosan, jelentõs értékre, fegyveresen elkövetett rablás; egy rendbeli fegyveresen elkövetett rablás; egy rendbeli fegyveresen, jelentõs értékre elkövetett rablás bûntettének kísérletében, valamint egy rendbeli rablás elõkészületének vétségében, más a rablásokhoz kapcsolódó bûncselekmények mellett.

A törvényszék a vádlottat halmazati büntetésül életfogytiglani fegyházra és 10 év közügyektõl eltiltásra, valamint 15.900.000,- forint vagyonelkobzásra ítélte. Az elsõfokú ítélet értelmében a vádlott feltételes szabadságra legkorábban 20 év eltelte után bocsátható. A törvényszék elrendelte a vádlott más bíróság által korábban kiszabott felfüggesztett 1 éves börtönbüntetésének utólagos végrehajtását is, továbbá a vádlottat három sértett takarékszövetkezet részére – kerekítve - 6.500.000,- forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A felmerült bûnügyi költségbõl 654.000 forintot visel az ítélet szerint a vádlott, aki csaknem 400.000,- forint összegû illetéket is köteles megfizetni.

Az ügyben a Zalaegerszegi Törvényszék korábban (az alapeljárásban) 2012. február 14-én hozott a vádlottat úgyszintén életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektõl eltiltásra, valamint vagyonelkobzásra ítélõ határozatot. A bíróság ekkor – az országban valószínûleg elsõként - az úgynevezett „három csapás” Btk.-beli elõírását alkalmazta. Az ezen korábbi ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott 2010. július-augusztusában egy fegyvernek látszó tárggyal két-két alkalommal kirabolta ugyanazt a gyenesdiási, illetve balatonszentgyörgyi takarékszövetkezeti fiókot, míg további egy alkalommal egy jánosházi takarékszöveti fiókot rabolt ki, illetve egy-egy alsópáhoki és zalaszentiváni fiókot kísérelt meg eredménytelenül kirabolni.

A vádlott fellebbezése folytán eljárt Pécsi Ítélõtábla ezen korábbi törvényszéki elsõfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsõfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A táblai álláspont szerint a zalaszentiváni rablási kísérlet, illetõleg a jánosházi rablás tekintetében megalapozatlan volt az elsõfokú bíróság ítélete. Az ítélõtábla - többek között - kifogásolta, hogy a törvényszék nem játszotta le a tárgyaláson a két takarékszövetkezet biztonsági kamerái által készített felvételeket, és nem tisztázta a tényállást abban a körben, hogy az ítéleti tényállásban rögzített viszonylag rövid idõ – 33 perc – alatt az említett két rablás elkövethetõ volt-e a vádlott által.

A megismételt eljárásban a törvényszék bizonyítási kísérletet rendelt el, melynek során (a vádlott által használt gépkocsihoz hasonló jármûvel nagyobb sebességgel végighajtva az úton) megállapította, hogy a Zalaszentiván és Jánosháza közötti – a hosszabb, illetve rövidebb útvonalon figyelembe veendõ – 44,4 illetve 41,8 km-es távolság gépkocsival a vádlott által megtehetõ volt. Emellett a jánosházi pénzintézet biztonsági kamerája a rablást elkövetõ vádlottat az elsõfokú bíróság szerint felismerhetõen rögzítette. Ezt megerõsítette a megismételt eljárásba bevont, a biztonsági kamerák felvételeit a vádlott testi jellemzõivel összevetõ antropológus szakértõ is.

Mindezek folytán a megismételt eljárásban is a vádiratnak megfelelõen az összes vádpontban megállapította a vádlott bûnösségét a Zalaegerszegi Törvényszék. (Úgyszintén az úgynevezett három csapás – a feltételes szabadon bocsátás legkorábbi idõpontja tekintetében vádlottra nézve kedvezõbb korábbi – elõírását alkalmazva.)

A törvényszék elsõfokú ítélete nem jogerõs: a vádlott és védõje részben felmentésért, részben enyhítésért fellebbezett közölte lapunkkal dr. Beznicza Árpád, a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.

Kanizsa