Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc hõsi halottainak tiszteletére rendezett megemlékezést az önkormányzat az Aradi udvarban. Az Aradon kivégzett tizenhárom magyar tábornokra, gróf Batthyány Lajosra, az elsõ felelõs magyar kormány miniszterelnökére és egyben olyan eseményekre emlékeztek, amikor népünk jövõjéért tenni akartak, áldozatot vállaltak legjobbjaink.

– A sztereotip európai közvélemény úgy tarja, hogy mi, magyarok szentimentálisak és lázadók vagyunk. Történelmünkben keresve a választ, ezt a megállapítást tények sora látszik megerõsíteni. Hiszen nemzetünk története Bocskai Istvántól kezdõdõen 1956-ig felkelések, forradalmak, szabadságharcok láncolata, az állandó lázadásé, küzdelemé. És tény az is, hogy a közép-kelet-európai változásokban – a vasfüggöny lebontásában is – mi vittük a prímet – mondta köszöntõbeszédében Cseresnyés Péter polgármester, majd hozzátette lázadásainkat minden esetben valamilyen, a nemzet létét vagy jövõjét veszélyeztetõ ok váltotta ki.

Cseresnyés Péter visszaemlékezve elmondta, egy vértelen forradalom eredményeként 1848 áprilisában megszületett az az alkotmány, amely lerakta a modern polgári Magyarország alapját. Egyúttal pedig lazította Magyarországot a Habsburg birodalomhoz fûzõ köteléken. Az ország áprilisi alkotmányában megfogalmazott belsõ függetlenség, valamint ennek garanciája: az elsõ felelõs magyar kormány révén csupán új alapra fektette Magyarország és a birodalom akkor már 300 éves együttélését.
A bécsi udvar azonban nem tolerálta ezt a – különben mindkét fél számára elõnyös – önmérsékletet. Megbízható híve, Jellasics segítségével elõbb a horvát nemzeti mozgalmat fordította szembe a magyar forradalommal, majd annak eredménytelensége láttán nyíltan is hadat üzent Magyarországnak, azzal a világos céllal, hogy szûkítsen az áprilisi alkotmány polgári és demokratikus szabadságjogain, s hogy Magyarországon visszaállítsa a korábbi állapotot. Az udvar Magyarországot, a császári seregek támadásával, belekényszerítette a háborúba.
– Nem akarok napi politikai párhuzamot vonni, de, sajnos, a történelem, mint már annyiszor, ismétli önmagát. Jelen korunkban sem akar Magyarország elszakadni az Európai Unió által megtestesített közös értékektõl. Nem, hiszen Európa része vagyunk, és a korábbi századokban nagyon sokat tettünk Európa védelméért, mindazokért az értékekért, amelyek összekötnek bennünket. Az önrendelkezéshez való jogunkért azonban kiállunk, hiszen Magyarország nem gyarmat, nem a brüsszeli bürokraták játszótere, nem a mohó multik aranybányája. Magyarország a magyaroké, s annak kell történnie, ami a magyarok javát szolgálja – emelte ki a polgármester.
Ahogy Cseresnyés Péter elmondta, az 1848-49-es küzdelem megítélése magyar részrõl kétségkívül nem volt egységes. A résztvevõk döntõ többsége azonban a harcot önvédelmi háborúnak tekintette, amelynek végsõ célja az 1848-as áprilisi törvények védelme illetve elismertetése az udvar részérõl.
Változást 1849. április 14-e, a Habsburg-ház trónfosztása és az ország függetlenségének kikiáltása hozott. A függetlenségi nyilatkozattal az önvédelmi harcból de jure szabadságharc lett, a megegyezés Ausztriával pedig lehetetlené vált. Bécs maradéktalanul gyõzni akart, leverve a „rebellis magyarokat”, s miután 1849 áprilisában bebizonyosodott, hogy ezt önerõbõl nem tudja megtenni, az udvar az orosz cárhoz fordult segítségért. Európa két nagyhatalmának együttes, két és félszeres katonai túlereje õszre eldöntötte a magyar önvédelmi harc, a szabadságharc kimenetelét.
– Ezen a hétvégén történelmi emlékhelyeken vagy szobrok, emlékmûvek elõtt hajtunk fejet, és tisztelgünk 1848-49 hõsei és mártírjai elõtt. Kegyelettel, tisztelettel. Nagykanizsán az elmúlt években több szobrot is emeltünk, és nem lenne jó, nem szeretnénk, ha ezek a szobrok ledõlnének. Nemzetünk ezer éves fennállása alatt kiállta az ellenséges viharokat. Petõfivel együtt mondhatjuk: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.” De ne csak Istenben bízzunk, hanem, úgy, mint az aradi vértanúk, ’48-49 hõsei, tegyünk is érte valamit – zárta beszédét Cseresnyés Péter.
A polgármester beszédét követõen a város vezetõi, a politikai pártok, egyesületek, intézmények, civil szervezetek vezetõi, képviselõi koszorút helyeztek el gróf Batthyány Lajos emlékmûvénél. Az ünnepi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult. Az ünnepség a Hevesi Sándor Általános Iskola diákjainak közremûködésével zajlott.
V.M.

További képek a galériában.