Hérakleitosz görög filozófus ma is érvényes tézise, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, hiszen minden változik. A jazzre – aminek fõ eleme az improvizáció – ez abszolút igaz, és még inkább illik a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban megtartott Oláh Kálmán-Tim Ries duókoncertre.

Oláh Kálmánt nem kell a hazai közönségnek bemutatnunk, hiszen a fiatal jazz-zongorista generáció legfényesebb csillagaként kezdte pályafutását, s évek óta világsztárokkal is koncertezik. A duó másik tagja Tim Ries szaxofonos, nevét régóta a Rolling Stones zenekarhoz kötik, miközben a jazz olyan nagyságaival muzsikált, mint Joe Henderson, John Patitucci, Dave Liebmann, Ron Carter, Bob Mintzer és a sort folytathatnák még.

Tim Ries az utóbbi években a hazai jazz-életbõl Balázs Elemér és Oláh Kálmán együtteseivel lépett fel. Keddi koncertje egy igazán különleges alkalom volt, hiszen a kiváló szaxofonos egyenesen a repülõtérrõl érkezett Nagykanizsára. Ilyen elõzmények után próbára már nem maradt idõ, így hát a jam session-ökön megszokott jazz örökzöldek kerültek a programba. Ezek témáira improvizált a két mûvész. A jazz egyedi és megismételhetetlen élményét hozta ez a koncert, melyen Duke Ellington, George Gershwin szerzeményei is felhangoztak. Nagyszerû volt a szabad improvizációként induló produkció, amely egy Miles Davis téma beemelésével zárult. Mókás volt a számok közötti konzultáció, amely kicsit megtörte a koncert ívét, de a végeredmény mindenkit kárpótolt ezért. Bizony-bizony pókerarccal játszottak vabankot a zenészek, és ha nem lettek volna ilyen képzett, rutinos elõadómûvészek – akik már régóta ismerik egymást – hát akkor nagyon kétes siker elé néztek volna. Így viszont nagy sikerû koncertjükkel, a jazz és a kortárs zene szintézisét teremtették meg. A duó stílszerûen Kozma József világhírû szerzeményével, a Hulló levelek-kel búcsúzott a lelkes közönségtõl.
H.Gy.