A világjáró batthyánysok most Lengyelország egy részét hódították meg, errõl olvashatnak a mellékelt írásban, a fotó pedig Zakopanéban készült a csapatról - tájékoztatta lapunkat Tislérné Tóth Zsuzsanna igazgatóhelyettes.

Kovács Adél tizenkettedikes tanuló beszámolóját alább olvashatják:

Lengyelország – néhány napban

Van egy csapat. Egy csapat, amelyet 14-18 éves diákok alkotnak. Diákok, akik értik, ha azt mondom: 4:30; három a magyar igazság vagy poretár (nem, nem, ez nem elírás), és akiket már nem csak az köt össze, hogy egy iskolába járnak.
Igen, ismét egy batthyánys csapat, akik úgy döntöttek, világot látnak: irány Lengyelország! Az éjszakai utazást túlélve kalandunk nem egy szívderítõ helyen kezdõdött, de annál több ismerettel szolgált. Auschwitz mindenki számára ismert fogalom, de az iskolapadban ülve vagy késõbb felnõttként talán nem is tudjuk elképzelni, milyen borzalmakat is jelentett ez a hely milliók számára. A kapun olvashattunk az „Arbeit macht frei” feliratot, megnézhettük, milyen körülmények között éltek az emberek, akikrõl még képeket is bemutattak. Látni a szenvedõ gyerekeket a videókon, egy 23 kg-os hölgyet fényképen - igen megrázó volt. A birkenaui megsemmisítõ tábor vasúti sínpárja és a barakkok látványa tovább fokozta a kellemetlen élményt, amelyrõl ennek ellenére azt gondoljuk: jó, hogy láttuk. A mai világban talán elképzelni sem tudjuk azokat a kínokat, amiket egykor átéltek ott emberek.
A szinte egész napos program és a szállás elfoglalása után már csak egy küldetésünk volt: Krakkó felfedezése. A hatalmas fõtérre kiérve mindenki megtalálta a magának való elfoglaltságot. Kávézók tömkelege, utcai árusok, butikok, pubok és lovas kocsik - természetesen mindent megnéztünk és kipróbáltunk.
Másnap egy kiadós reggeli után utunk Wieliczkába vezetett, ahol a legtöbb lány rátalált álmai esküvõjének helyszínére. A sóbányát két óra alatt jártuk körbe, de még ez is kevés volt belõle. Minden egyes teremben gyönyörû látvány tárult elénk, és mint késõbb utána néztünk: igen, lehet itt esküvõt tartani. Hajrá, lányok, már csak egy lengyel agglegény szükséges!
Folytatva történelmi túránkat, a krakkói várba látogattunk el, ahol speciális technikával készült díszítõ elemeket és szebbnél szebben kialakított termeket láthattunk. Az este még egy meglepetéssel szolgált: vacsorára egy lengyel levesspecialitást ehettünk, ami nem kis mértékben eltért a magyar ízektõl.
Utolsó napunk a Schindler-gyár megtekintése után egy újabb helyszínt tartogatott, Zakopanét. Mindenki kedvére bejárhatta az üdülõparadicsomot, amivel alig gyõztünk betelni. Rengeteg árus, a hegyek, a kilátás - és még sajtkülönlegességeket is kóstolhattunk.
Felejthetetlen pár napban volt részünk, amirõl még sokáig beszélni fogunk. Szeretnénk ezért köszönetet mondani kedvenc történelem tanárnõnknek, Andl Melindának és kísérõinknek, Lábodi Gyöngyi, Tislérné Tóth Zsuzsanna és Tüske Judit tanárnõknek. Hálánk jeléül a csapat kívülrõl fújja:
„Polak, Vengri, dwa bratanki, i do szabli, i do szlanki.”