Ma reggel a város tanintézményeiben megkezdõdtek az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezõ ünnepségek. A Batthyány Lajos Gimnázium ez alkalommal újszerû megemlékezést tartott.

Az intézmény 29 osztálya tízes csoportot alkotva vett részt egy háromállomásos megemlékezõ sétán. A helyszíneken humán szakos tanárok által összeállított mûsorral idézték fel a városunkkal kapcsolatos ’56-os történeteket. Az elsõ állomás helyszíne Ungor Károly emléktáblája volt a Zsigmondy-Széchenyi Szakképzõ Iskola udvarán, a második a gimnázium bejáratánál lévõ, batthyányis ’56-osokra emlékezõ tábla, valamint a Csitt-esekre emlékezõ kamara-kiállítás az iskola múzeumában. A séta harmadik, egyben utolsó állomása a Mozikert volt, ahol az ’56-os emlékmûvet „elfoglalva” figyeltek egymásra és az ünnep hangjaira a fiatalok, s végül egy-egy szál szegfût helyeztek el a tér sarkában lévõ kopjafánál.

Ungor Károlyra emlékeztek

A Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium Zsigmondy-Széchenyi Székhelyintézményben Ungor Károlyra emlékeztek és az intézmény udvarán található emléktáblánál koszorúkat helyeztek el.

Bene Csaba intézményvezetõ elmondta, Ungor Károly az akkori intézmény tanulója volt. A szobafestõ-mázoló 1956. október 26-án részt vett az MDP székháza, az ÁVH épülete elõtti tüntetésben, ahol a tömeg közé lõttek. Egy halott és 14 sebesült volt, köztük ott volt szentpéterúri Ungor Károly is, aki november elsején belehalt a haslövésbe. A Zsigmondy-Széchenyi tagintézmény udvarán található táblát 2008-ban avatták 1956 hõsi halottjának tiszteletére.
Koszorú elhelyezésével tisztelgett Ungor Károly emléke elõtt vitéz Csap Lajos, a Politikai Foglyok Országos Szövetség Nagykanizsai Szervezetének képviseletében, vitéz Dávid Zoltán, egykori barát, osztálytárs, valamint Bene Csaba.

Piarista Iskola emlékmûsora

A Piarista Iskola diákjai irodalmi mûsorukkal emlékeztek meg az ’56-os forradalomra, a magyar szabadság ünnepére az ’56-os Emlékkertben, ahol a félbetört oszlopok a félbetört életeket jelképezik.

„Én Istenem az idõ hogy szalad!/ Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,/múlt és emlék: minden elmarad./Nyomunkat rendre belepi/ rõtt lombjával az õszi szél./S hogy kik voltunk:/maholnap az sem tudja,/ aki rólunk beszél. Ekképp kezdõdött a diákok mûsora, majd a kezdetektõl a véglecsengésig, a múltat idézõ szavalatokkal folytatódott a program. A mûsor végén koszorúk és mécseseket elhelyezésével hajtottak fõt a forradalmárokra emlékezve.

B.E. – V.M.

További képek a galériában.