Az alábbiakban a helyi médiumokhoz eljuttatott, október 6-án elhangzott, Marton István polgármesterrel készült interjút olvashatják.

– Polgármester Úr, a soros közgyûlés nyolcadik nekifutásra sem fogadta el az Erzsébet tér északi részének értékesítésére vonatkozó javaslatát, és a második alpolgármester választására vonatkozót nem is tárgyalta.
– De legalább véget ért ez a bohózat. Másfél évet küzdöttem, hogy a város fõterérõl eltûnjön az a romhalmaz, de belátom, a képviselõ testület – ki tudja, miért – ragaszkodik hozzá. És ami ennél sokkal súlyosabb, hogy ezzel a döntéssel azt is sikerült elérni, hogy elmaradjanak az idei évre tervezett járdafelújítások, valamint veszélybe került az a kétmilliárd forintos belváros-rehabilitációs pályázatunk, melyet elsõ körben azért utasított el a bíráló bizottság, mert a megvalósítás területén kevés magánerõs beruházás indul. Hála a tizennégy elutasító képviselõnek, itt sem fog, de a telken álló veszélyes hulladék kémény méltó emlékmûvet állít majd a politikai és gazdasági alkalmatlanságuknak.

– Nem erõs szavak ezek?

– Szerkesztõ Asszony, azt hiszi, csak vicceltem, pedig korántsem. Karádi Ferenc képviselõ úr valóban javasolta, hogy az imént említett – egyébként szerintem életveszélyes – gyárkéményt a város nyilvánítsa mûemlékké … miközben a régió legszebb fõterét tervezzük köré. Egészen elképesztõ, nem irigylem a választóit.

– És alpolgármestert sem sikerült választani.

– Nem, de ezen õszintén szólva egy cseppet sem lepõdtem meg, hiszen Cseresnyés Péter nem szívesen mondana le vélt, vagy valós hatalmának még a töredékérõl sem.

– Ez érdekes, ugyanis a FIDESZ az elmúlt közgyûlés után azt nyilatkozta, hogy megegyeztek Önnel a második alpolgármesterrõl, pusztán a leendõ hatásköröket kell kidolgozni. Ezek szerint ez máig nem történt meg?
– Ellenkezõleg, ez már akkor is eldöntött tény volt, azt kérték, foglaljam ezeket írásba, melyet nem mulasztottam el megtenni.

– Akkor viszont végképp érthetetlen a dolog.

– Nézze, az egész ügy abszurd. Én ugyanis konkrét személyhez sem ragaszkodtam, elõzetes keresetemben úgy fogalmaztam, hogy Papp Nándor, Bene Csaba, Balogh László, Gyalókai Zoltán és Tóth Nándor képviselõk közül bármelyiküket el tudom fogadni helyettesemként. Vitán felül õk a FIDESZ-frakció szakmailag legrátermettebb emberei. A mostani döntést egyféleképpen lehet értelmezni, a helyi FIDESZ vezetése és a FIDESZ önkormányzati frakciója szerint ezek az emberek alkalmatlanok a feladatra.

– Mit érezhetnek most ezek a képviselõk?

– Helyettük nem válaszolhatok, de én bizonyosan megalázónak érezném a helyzetet. Annyit azért elárulnék, hogy a felsoroltak közül nem mindenki fogadta el a felkérésem, no nem azért, mert amúgy nem vonzza õket a pozíció, csak féltek a lehetséges következményektõl.

– Milyen következményektõl? Egyáltalán volt, aki vállalta volna?

– Az elsõ kérdésre nem válaszolnék, mivel az FIDESZ-es belügy, és nem vagyok a párt tagja. És igen, volt, aki vállalta volna a szolgálatot, akár bátornak is nevezhetném ezért.

– De mégsem teszi?

– Ha bátor lenne, akkor most õ nyilatkozna helyettem, de félreértés ne essék, nem kárhoztatom ezért.

– Polgármester Úr, lát esélyt arra, hogy ezek a kérdések tisztázódjanak egyszer?

– Arra gondol, hogy a fent nevezett urak közül valaki elõáll a farbával?

– Például arra is.

– Nézze, erre a kérdésre Uri Geller, ha tudja a választ. A viccet félretéve, nem kizárt, hogy kitálal valaki, de fegyelmezett embereknek ismertem meg õket, sokkal valószínûbb tehát, hogy egyenként, esetleg együtt nyilatkozzák majd: igazából nekik soha meg sem fordult fejükben az alpolgármesterség, hisz ahhoz legalább cseresnyéspéteri tálentummal kell bírni…

– Még egy, a város jövõjének szempontjából rendkívül nagy horderejû hozadéka volt a közgyûlésnek, nevezetesen Horváth István képviselõ bejelentette, a jövõben nem kíván a FIDESZ-frakció kötelékében politizálni. Ez azt jelenti, hogy a frakció elvesztette többségét a testületben. A kilépésnek lehet köze az alpolgármester választás kudarcához? Jelenthet ez problémát a város irányítása szempontjából?

– Nem tudom, hogy ponosan mihez és mennyire van köze döntésének, valószínûleg ugyan azért hagyta ott a frakciót, amiért én be sem léptem oda két évvel ezelõtt… A FIDESZ-frakciót pedig nem kell félteni, legjobb tudomásom szerint az alpolgármester úr az utóbbi idõben látványosan nyitott az SZDSZ-es képviselõk felé.

– Ezzel kapcsolatban kérdezem, a képviselõ példáját többen is követhetik?

– Erre szintén nem tudok válaszolni, de õszintén szólva egyelõre nem is foglalkoztat a dolog. Én csak egy második, dolgozó alpolgármestert szeretnék, valamint legalább tizenhárom olyan képviselõt, akik hallgatnak az észérvekre, akikkel együtt élhetõ várost tudunk építeni.

– Ezzel azt mondja, hogy Cseresnyés Péter nem dolgozott? Hiszen Ön volt az, aki öt héttel ezelõtt elvette minden hatáskörét.

– Gondolja, hogy ha tisztességgel végezte volna a munkáját, akkor sor került volna erre a lépésre? Egyáltalán, szóba került volna egy második alpolgármester? Korántsem. Bár a huszonhárom megyei jogú városból tizenkettõben három vagy négy alpolgármester van, kilencben kettõ és rajtunk kívül csak Egerben van egy fõ, aki nem parlamenti képviselõ. Eddig meglehetõsen sok feladattal volt megbízva, többek közt õ felelt a kanizsai kórház mûködéséért, az egészségügyi alapellátásért, a szociális ügyekért, az oktatásért és a kultúráért is, ám – bármely hivatali dolgozó a megmondhatója – az operatív munkában szinte alig vett részt, ezeket mind nekem, a nem létezõ szabadidõmben kellett intéznem. Az alpolgármester jószerivel csak a négyszázhúszezer forintos fizetéséért járt be a hivatalba, meg azért, hogy a holdudvarát szervezze és kibiceljen a közbeszerzéseknél. Mint ahogy erre a közgyûlésben az MSZP és az SZDSZ sokszor rámutatott. Elég utánanézni, hogy száz közgyûlési elõterjesztésbõl hányat jegyzett az alpolgármester, nagyjából ötöt, a fennmaradó kilencvenötöt nekem kellett elõkészíttetnem. Hogy érzékeltessem, mit is jelent ez, Sopronban, ami egy Kanizsa méretû város, száz elõterjesztésbõl kilencvenet a három(!) alpolgármester jegyez, és csak a fennmaradó tizet a polgármester. Neki az a feladata, hogy öszszefogja a munkát, és a leendõ befektetõkkel tárgyaljon. Irigylésre méltó, és egyben követendõ példa.

– És hatékony is?

– A jelenlegi áldatlan állapotnál mindenképpen hatékonyabb, ezért is igyekszem majd a legközelebbi alkalommal olyan, szakmailag megfelelõ jelöltet állítani, akit a testület többsége hajlandó elfogadni.

– Ez jelentheti azt, hogy esetleg ellenzéki képviselõt jelöl alpolgármesternek?

– Amennyiben úgy látom, hogy csak ellenzéki képviselõ kaphatja meg a szükséges szavazatszámot, ezt sem zárom ki, azonban hozzátenném, hogy a merítési lehetõség onnan sem bõséges.