Csúri Ákos
Mottó: Kultúrember a jelenleg regnáló kormányfõ nevét a balatonõszödi beszéd óta nem írja ki. Ezért van a Gy.Ferenc.

Szocialista-szabaddemokrata körökben gyakran elhangozhat: alpolgármesternek lenni jó. Felelõsség nem terheli – mindenki a polgármestert szidja, hiszen az õ képe szerepelt a villanypóznákon, villamosok oldalán, netán a panellakások postaládáiba dobált szórólapokon – ugyanakkor mindennek az ura õ, az alpolgi. Az alpolgármesternek több típusa létezik. Ezeket próbálom most kifejteni.

A legegyszerûbb tézis, hogy az alpolgármester ugyanabból a pártból van, mint a polgármester. Mert ilyenkor mi lehetséges? Õ lesz a „szakalpolgármester”. Aki ért a színháztól az iskoláig, a festészeten át az egészségügyig – mindenhez. Igaz, hogy ehhez csak a jogi diplomája van, meg nyálképû 27 éves ficsúr és színházban tíz éve nem volt, de ez nem számít. Majd eldönti – utasításba adva az ominózus bizottságoknak – hogy ki legyen a Napraforgó 2x3 Óvoda igazgatónõje, merthogy a pártközpontból ezt az instrukciót kapta. Miután jó magyar szokás – és a matematika jelenlegi állása – szerint 1 nem egyenlõ 2-vel, ezért kell egy gazdasági, infrastrukturális, könyveléstechnikai, vállalkozásfejlesztési, városüzemeltetési, wc-s néniket humánpolitikailag fejlesztõ másik alpolgármester is. Ez az igazi zsíros falat. A kulturális csak egyszerûen hülye, hiszen normális embernek nincsen kedve veszekedni az itt-ott vérig sértett, soha meg nem értett – az esetek többségében katasztrofálisan színvonaltalan – mûvészekkel. Kit érdekel a Böhömnye utcai almafa szerepe az 1956-os forradalom és szabadságharcban címû kiadványra kért 300.000 forint a városi adófizetõk pénzébõl? A meg nem értett avantgárd festõk 18-as karikába – televízió, esti film stb. – illõ perverz ecsetrongálásának kiállítására kért összeg?
Legyünk õszinték: senkit.
Ellenben a gazdasági alpolgármester kezében összpontosul a tényleges. Mert a fentiek alapján miként is fest korunk magyarországi önkormányzati struktúrája? Az arcát adó és minden balhét elvivõ polgármester, a tulajdonképpen balek, tekintélyt tekintetve csak névjegykártyán létezõ kulturális almufti, és a tényleges hatalmat gyakorló gazdasági alpolgármester (meg jegyzõ). Utóbbi tárgyal a vállalkozókkal, a befektetõkkel, a privatizátorokkal, a bérlõkkel – és õ szabta meg, hogy minek mi az ára. Jaj! Az okosabbak nem ám zsebre dolgoztak, á, dehogy. Alapítványi számlaszámokat adtak. (Legtöbb esetben az asszonyét…) Aztán az alpolgármester utalt egy kicsit ide, meg oda és minden szépen mûködött.
Egészen addig, míg a polgármester nem kért valamit. Mondjuk egy új szolgálati kocsit. (Apropó, minek neki, ha a városa ügyeit intézendõ úgyis a hivatalban ül?) És ha nem kapja meg, akkor, mint modernkori Néró végignézi városa felégését. Semmi sem drága. A baj csak az, hogy alpolgármestere jóvoltából lehetett csak polgármester. Beleköpni abba a levesbe, amelybõl eszünk… Kissé fura ízlésre vall.
Ismerek azért normális polgármestert is. Például Nógrádi Zoltánt, aki egy parányi Csongrád megyei városkából, Mórahalomból egy prosperáló, turisztikával és mezõgazdasággal vígan és jól élõ települést épített. Mert hallgatott másokra. A 17 kilométerre lévõ megyeszékhelyrõl, Szegedrõl, járnak át dolgozni hozzájuk. Mert annyi a befektetõ és a munka, hogy a helyiek nem tudják ellátni. Aztán olvastam már egy másik alpolgármesterrõl, bizonyos szocialista Kaszab Csaba, aki a fõvárosban megtestesítette az alpolgármester és a „beruházási és városüzemeltetési bizottság elnökének” prototípusát. Kenõpénz egyenlõ két év börtönbüntetés. Vesztegetésnek hívták.
És ismerek egy harmadik típust is. Aki a városáért tesz esztendõk óta. Most éppen – kígyót melengettél kebleden? – minden jogkörétõl megfosztották. Talán csak nem az volt a baj, hogy nem tetszett neki a vadiúj Audi beszerzésének ötlete?
Nem tudom. Ha legközelebb Nagykanizsán járok, megkérdezem…
És van olyan is, amikor a polgármester más pártján áll, mint alpolgármesterei. De errõl majd legközelebb.