Teltházas koncertet adott a Károssy Gergõ által, eredetileg egy alkalomra verbuválódott csapat a Medgyaszay Házban október 3-án, pénteken este. A cél nemes volt: a dévai árvák támogatása. A koncertet gyûjtés elõzte meg, az adakozók ruhát, tisztálkodási szereket gyûjtöttek össze a gyerekek számára.

Lapunk kérdésére a fõszervezõ elárulta, hogy a dalest ötlete egy tavaly decemberi tévés interjú volt, amelyben Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója szerepelt.
– Örömmel töltött el, amit akkor mondott, ahogy az árvákról beszélt, az nagyon megfogott. A másik nyomós érv, amiért a dévai gyerekek támogatása mellett döntöttünk, az volt, hogy biztosak vagyunk benne, hogy a teljes adományt õk kapják meg. Sajnos létezik olyan egyesület, alapítvány is, ahol – különbözõ okok miatt – ez nem így van.

– Hogyan juttatjátok el a gyerekekhez mindazt, ami összegyûlt?
– A terveink között szerepel, hogy kiemelünk egy kisebb részt ebbõl a produkcióból, s azzal meglepjük a gyerekeket, de ez sok technikai kérdéstõl is függ. Ha ezt sikerül megoldanunk, akkor szívesen utazunk el hozzájuk, és magunk visszük el az ajándékokat, illetve a pénzt. Ha viszont ez így nem jön létre, akkor marad a csekk, az ajándékokat pedig a budapesti kirendeltségnek közvetítjük.
– Milyen dalok tartoznak a repertoárhoz?
– A mûsor gerincét saját dalok, illetve versek adják. Játszunk pár feldolgozást, illetve ismert költõk verseit is elõadjuk – prózai, illetve megzenésített formában –, amelyek beleillenek a koncert hangulatába, passzolnak a saját szerzeményekhez. Elsõsorban olyan verseket szeretnék megzenésíteni ezután is, amelyeket nagy költõk írtak, csak épp a versek szorultak háttérbe. Például most József Attilától az „Óh szív nyugodj” címû versét megzenésítve adtuk elõ. Nem hiszem, hogy ez a vers jut mindenkinek eszébe, ha József Attilára gondol. A zenét illetõen ezután is mindenképp megmarad a szolid hangszerelés, a lágy dallamok közt. Nekem olyannyira megtetszett a színházi dalest, hogy szívem szerint csak ilyen koncerteket adnék.
– Mint Ákos az idei koncertsorozatában.
– Igen, de õ csak ebben az évadban, utána visszatér a rockosabb hangzáshoz. Én szeretném mindig ezt csinálni – legalábbis most így érzem.
– Miért olyan különleges számodra ez a fajta elõadásmód?
– Ez az a mûfaj, amikor jobban lehet az emberekkel kommunikálni, a dalok közt kisebb személyes élményt elmesélni. Itt egy baráti közönségünk volt, akik - úgy éreztem –, mintha velünk zenéltek volna, vagy csak épp átélték volna a dalt. Például láttam meghatódott, könnyezõ embereket a nézõk közt. Nincs annál szebb, amikor egy lassú dal eljátszása közben lát ilyet az ember, vagy egy dal végén egy pillanatra megrezdül a csend a teremben, mert megfogta a jelenlevõket, s kell egy pillanat, míg újra közönséggé lesznek – addig mintha õk is részei lettek volna a dalnak, eljátszása csodájának. Gyönyörû élmény.
– Nem esett még szó a társaidról. Kik õk és milyen szerepük van a zenekarban?
– Vámos Janka énekel, Horváth Zsófia verseket szaval, Molnár Dániel, Bodó Zoltán és jómagam gitározunk, Murka László nagybõgõn, illetve basszusgitáron játszik, és Einger Gábor dobol.
– Hogyan képzelitek el az együttes további életét?
– Elõször úgy gondoltuk, úgy egyeztünk meg a tagokkal, hogy ezt a mûsort egyszer fogjuk elõadni. Éppen ezért nincs még hivatalos nevünk. Most úgy áll a dolog – mivel mindenki nagyon megszerette a dalokat a próbák folyamán –, hogy október 31-én, pénteken még egy ilyen elõadást tartunk a Múzeum Étterem és Pinceklubban. Örülnék, ha a zenekari tagok tovább tudnák folytatni a közös munkát velem. Úgy érzem, hogy ez egy összeszokott csapat, akikkel öröm dolgozni.
S.E.