Városunkban nagyszabású rendezvénnyel ünnepelték csütörtökön a Magyar Tudomány Napját. A Medgyaszay Házban tartott, szakmai fórummal és elõadássorozattal egybekötött programon a tudományos életben elismert, nagykanizsai kötõdésû elõadók szemléltették – olykor gyakorlati, életszerû példákon keresztül – hogy a tudás, sõt maga a tudomány nem elavult „intézmény”, hanem a mindennapi élet folyamatosan megújuló, szerves része.

Nagykanizsa Önkormányzata, a Kanizsa TISZK, és a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége (GTTSZ) által megrendezett esemény jóvoltából a szervezõk immár 5. alkalommal csatlakoztak a „Magyar Tudomány Napja” országos programsorozathoz. Ennek célja – mint a köszöntõ beszédek során elhangzott – hogy a magyar tudományra ráirányítsák az emberek figyelmét. Emellett pedig az innovációra és a versenyképességre is – hangsúlyozta köszöntõjében Mérksz Andor, a Kanizsa TISZK ügyvezetõje, aki beszédében közelképet adott a tudomány napjának lényegérõl, mely „az európai gondolkodás jegyében, a magyar nemzet, a tudomány, a törvényhozás és a mecenatúra történelmi egymásra találását” szimbolizálja.
Ezt követõen városunk polgármestere, Cseresnyés Péter osztotta meg gondolatait a tudásalapú társadalomról és a tudományról.
- A tudomány minden tudás összessége, ami az ember birtokában van. A már megszerzett ismereteket azonban folyamatosan gyarapítani kell, hisz saját szükségleteink mellett a felgyorsult világ is megköveteli, hogy haladjunk a korral. Vannak viszont olyanok, akik akár hivatásukban is a tudás hétköznapi mûvelõi – mondta Cseresnyés Péter. Majd Janzsó Antal, a GTTSZ Nyugat-dunántúli Régiójának elnöke is üdvözölte a megjelenteket. Köztük szép számban középiskolás diákokat, akiket Lehota M. János ösztönzött – beszéde révén – arra, hogyan integrálják a sokszor rejtõzõ képességeiket. Hiszen - mint az egyetemi adjunktus rámutatott – õk már olyan generáció, akik másképp, máshogy nõnek fel, mint elõdeik. Tekintve a net, a világháló okozta „bennszülöttséget”, ami azonban az érdeklõdési körüket kiszélesítheti, tudásukat pedig gyarapíthatja – mutatott rá Lehota M. János.
Arról pedig, hogy a tudomány és a mûvészet egységben van egymással, Baráth Zoltán, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola igazgatója szólt elõadásában, gyakorlati példán keresztül vázolva ezt a tényt. Mégpedig a hamarosan az Erzsébet téri zenepavilonban is bárki által kipróbálható eszközzel, amely az emberi mozgást alakítja - UH–sugarak által lefedett területen – zenévé.
Ezután dr. Kulcsár Gyula biokémikus, rákkutató tartott elõadást a betegség elleni, aktuális kutatásairól, tapasztalatairól. Elmondása szerint a szervezetnek létezik úgynevezett természetes tumorellenes védelme. Mindebben – illetve a védelem kiépülésében - pedig az ember keringési rendszerében jelen lévõ anyagoknak (például vitaminoknak, aminosavaknak) van nagy jelentõségük. Ha pedig már kialakult betegségrõl van szó, akkor pedig nem célzottan a rákos sejteket kell elpusztítani (amit sugárkezeléssel és kemoterápiával végeznek), hanem azt kell elérni, hogy a beteg sejtek magukat pusztítsák el. Az ehhez szükséges anyagot, az aktív rákpusztító keveréket egyébként – dr. Kulcsár Gyula szerint – maguk a tumoros sejtek választják ki. S ha ebbõl a keverékbõl többet jutattunk a szervezetbe, akkor – legalábbis a kísérletek, kutatások ezt támasztják alá – több ráksejt pusztítható el.

Sz.Zs.