– Mi késztette az egyesületet, hogy forradalmunk ünnepére ezzel a kiállítással készüljön? – kérdeztük az egyesület elnökségébõl Lérántné Mátés Valériát.
– Rózsás Jánosnak a 2001. október 21-én, Kiskanizsán elmondott beszéde indított minket. Ebben arról szólt, „mi történt Hazánkban az 1945 és 1956 közötti tizenegy évben, micsoda égbekiáltó bûnöket követtek el a magyar néppel szemben – hogy 1956 októberében csak egy szikra kellett –, és egy emberként felkelt a zsarnoksággal szemben, és azt mondta: elég!” Majd kitûnõ, lényegre törõ összegzést adott. (Ez az írása a Kanizsa 2001. november 8-i számának 12-14. oldalán jelent meg, de olvasható a már február óta ismert kommunizmusaldozatai.multiply.com oldalon is.) Szükségesnek tartjuk mi is, hogy felvillantsuk, mi vezetett a forradalomhoz.

– Hat évtizedrõl szól a cím, mi történt 1948-ban?
– Az úgy nevezett fordulat évében a szovjet tankok által hatalomra segített kommunisták – mint Rózsás János is fogalmaz – ledobták álarcukat, és kezdetét vette a kendõzetlen diktatúra. Mivel azonban 1956 megkerülhetetlen viszonyítási pont, az utána következõ évtizedekrõl is szólnunk kellett. Amikor, Nagy Gáspár szavaival „Az iskola sunyít és hallgat: /némán féli a birodalmat!”
– Kiknek szánják a kiállítást?
– Az 1990 után születetteknek. A februári nagy sikerû középiskolás vetélkedõnk megindított egy folyamatot. Megindult a családokban, nagyszülõk és unokák közt a párbeszéd a diktatúra évtizedeirõl. De attól tartok, sok iskolában ma sem került a helyére ’56! Pedig a budai várba szorult egyetemisták védelmében november 4-én fegyvert fogott szelíd ferences, Végvári Vazul atya szerint: „A tanár, aki nem tanítja ezt a világ szemét nyitogató csodát, az áruló!”
P.J.