Nehéz a szívnek felfogni, amit az ész tapasztal, nehéz tudomásul venni a megváltoztathatatlant. „Horváth Lászlóné szül. Fürjesi Zsuzsanna a kiskanizsai templom hûséges sekrestyése életének 63. évében elhunyt.

Kedves Zsuzsika!
Reménykedtünk, hogy még valamennyi ideig köztünk maradsz, és egy ideig még szeretõ családodnak is napsugara lehetsz. Sajnos, nem így történt. Váratlanul jött a lesújtó hír, hogy szeretetet sugárzó szemed örökre lecsukódott, s dolgos két kezed sem mozdítod többé.

A templom szépítése, gondozása volt a hivatásod. Gyertyák és virágok közt láttunk Téged mosolyogva szolgálni, s gyertyák és virágok között siratott Téged Kiskanizsa hívõ népe, akik összegyûltek, hogy végsõ búcsút vegyenek Tõled. Vasárnap éjjel szûnt meg dobogni a szíved. Az Úr napjával zártad földi életed. Mindenszentek napjára egy virágokkal borított sírhalommal több lett a kiskanizsai temetõben. Sokan, nagyon sokan gyújtottak ott gyertyát, mécsest, s gondoltak Rád szeretettel, mert ahogy mondják:”…mindig, mindenkihez volt egy kedves, jó szavad”. Nemcsak a felnõttek, a gyerekek sem felejthetik azt a szeretetet, amivel õket is elhalmoztad, a ministránsok, a hittanosok vagy ismerõsök gyermekei. A szüleikkel együtt álltak ott sírodnál, s emlékeztek Rád.

Kedves Zsuzsika!
A kiskanizsai Sarlós Boldogasszony Plébánia híveinek nevében köszönjük, hogy voltál nekünk, köszönjük Istennek, hogy ajándékul adott mindannyiunknak.
Dr. Páhy János plébános úr búcsúztató szavait idézve: „A lélek él! Találkozunk!”. Találkozunk az örök hazában, Isten országában.

Addig is, Isten Veled!