November16-án nyílt meg Ludvig Zoltán festõmûvész jubileumi kiállítása Nagykanizsán a Magyar Plakát Házban. Az Organikum címû anyag a Ludvig-gyûjtemény két markáns területét volt hivatott bemutatni.

Egyrészt az alkotó pályájának elsõ korszakában készült nagyméretû moziplakátokat, másrészt a mûvész egy-két régi, de fõként legújabb munkáit. Az, hogy a rengeteg kép ellenére mégsem életmû-kiállítást rendeztek, annak oka elsõsorban a helyhiány, hiszen Ludvig Zoltán festményei, belsõ-építészeti tervei, reklámgrafikai munkái, különbözõ korszakainak alkotásai oly nagyszámúak, hogy ezeket csak külön-külön tematikus kiállításon lehetne bemutatni.

A verniszázson megjelenteket Kõfalvi Csilla muzeológus, intézményvezetõ köszöntötte. A kiállítást dr. Vitéz Ferenc mûvészeti író nyitotta meg, aki saját versével kezdte mondandóját, amit Ludvig Zoltán képei inspiráltak. A földszinti kiállítótérben látható moziplakátokról szólva kiemelte azok mûvészi értékét, s azt a formanyelvet, ami a kompozíciók szerkesztésének sokszínûségét mutatja. Nosztalgikus élményeket idéznek Liza Minnelli, Alain Delon vagy az akkor még fiatal színésznõ Udvaros Dorottya nevével fémjelzett filmek. Az egykor a város fõ utcáján és a Béke mozi elõcsarnokában megjelenõ plakátok népszerûségét jelzi, hogy több plakátot újra kellett rajzolni, hiszen a lelkes mûgyûjtõk az éj leple alatt többet „leoperáltak” a plakáttartókról. A szakmai elismertségnek egy fokmérõje volt, hogy Ludvig Zoltán plakátterve, ami a A menyasszony gyönyörû volt címû filmhez készült, országos terjesztésû lett. Vitéz Ferenc bemutatta a festõmûvész organikus, expresszív, szürrealista képeinek világát, azt az egyéni látásmódot és stílust, ami a világ minden táján beazonosíthatóvá teszi Ludvig Zoltán festményeit.

Azt a mikro és makrokozmoszt, amelynek részesei, szemlélõi vagyunk. A kortárs mûvészet nonfiguratív megjelenése leginkább a genezis, a csíra, az átváltozások, a mutációk témaköreit mutatja be. Míg Ludvig Zoltán régebbi képeinek színvilágában a zöldek, a vörösek, a barnák és a sárgák domináltak, addig új képein erõteljesen megjelentek a szürkék, az ezüstök és az antracit egy-egy meleg színnel feldobva. A képek szerkesztésében mutatkozó tükörkép-világ újfajta megközelítést mutat. Egy-egy képhez akár Debussy, Sztravinszkij, Jean Michel Jarre vagy Isao Tomita zenéjét is társíthatnánk. E kiállításhoz viszont a Gayer-Hofecker-Kõfalvi trió kellemes jazz zenéje szolgált kiegészítõként. Dr. Vitéz Ferenc mélyrehatóan megfogalmazott gondolatait egy új versével zárta és ezzel ajánlotta a kiállítást az érdeklõdõk figyelmébe. Kõfalvi Csilla és a Magyar Plakát Ház munkatársai által rendezett kiállítás december 21-ig látogatható.
 

H.Gy.