- Miért van az, hogy a Thököly-féle mozgalmat, Rákóczi szabadságharcát együtt tudjuk ünnepelni. A barikád annak idején két különbözõ oldalán állt társaság tagjai, örökösei vagy szimpatizánsai azonban csak külön tudják elképzelni ’56 megünneplését. – Ennek okára is választ kaptak, akik részt vettek a Nagykanizsai Polgári Egyesület (NPE) ötödik alkalommal megrendezett Ötvenhatos Versünnepén.

Keserûség helyett szívósság és humor – bizonyára szász és székely õsei hagyták rá. Dr. Heintz Tamás országgyûlési képviselõ a fiatalok után huszadikként szavalt verset. - Ennek a pici könyvnek a szerzõje az édesapám, aki most fogja a kezemet a könyvön keresztül. - Majd családja történetérõl szólva tipikus 20. századi magyar sorsot idézett fel. Az õ életükben is az elmúlt száz év rengeteg szenvedést hozott. Trianon következtében el kellett hagyniuk szülõföldjüket, ’45-ben az oroszok lóistállónak használták nagyapjának mûtermét. Õ tervezte a - Barátok közt helyszíneként sokak számára ismerõs - Wekerle telepen a templomot. Negyven év munkája a lóganéjban. Nagyapja ezután agyvérzést kapott, lebénult. Édesapja, a legkisebb fiú ápolta, aki a pesti bencés gimnáziumban végzett. A színmûvészeti fõiskoláról hamar kipenderítették mint klerikális reakcióst. Az újabb próbálkozása sem sikerült, összeesküvésért vitte el az ÁVÓ. Hatalmas pert csináltak. Életfogytiglanit kapott, 1956 nyarán szabadult. - És a 25 éves embert október végén az én bölcs nagyanyám bezárta a lakásba. Ismertem ezt a Wekerle telepi lakást, ott születtem. Kívül vasrácsok, komoly ajtó. Így megúszta ’56-ot, és nem lõtték le, mint barátját és rabtársát, Gérecz Attilát. Ám ezután jött a neheze. Nem szerezhetett szakmát sem.
- Utánunk nyúltak másodíziglen is az elvtársak. - tért át a vendég saját életére - Mivel a pesti piaristáknál végeztem, hét évig nem vettek fel az orvosegyetemre, mert helyhiány volt. Nem pontszám-, helyhiány. Nem ismerhetik már ezt a fogalmat. Akit nem akartak fölvenni, odarakták, hátha megunja, és nem jelentkezik. Aztán késõbb mégis elvégeztem az orvosegyetemet, és négy évvel a rendszerváltás elõtt, ’86-ban nem lehettem Pesten gyógyító orvos. Az ilyen megbízhatatlan manus Pesten csak röntgenes, laboros vagy kórboncnok lehetett. A röntgenes csak bekiabál, a laboros csak a véredet látja, a kórboncnokkal meg nincs probléma, nem tehet kárt a betegben. Én azonban gyógyítani akartam, így kerültem Kaposvárra. Amikor két év múlva a tartalékos szolgálat után a többieket tisztté avatták, minket, megbízhatatlanokat nem. Ez 1988-ban volt. 1988-ban! Úgyse lesz ennek vége soha! Azért mi úgy éltünk, hogy ebbe kövülünk bele. Kádár apánk. Nem tudom melyikõtök követte el. Te. Aranyos voltál. – fordult a zsigmondys leányhoz. - A vers volt kicsit erõs. Ha ezt egy nyugdíjas környezetben elmondod, a fele feláll, az biztos! Hát igen, mert õk akkor voltak fiatalok, ez egy másik történet. Áprilisig leszek parlamenti képviselõ, még tartozom Lendvai Ildikónak egy köszönetnyilvánítással. A vörös szalonban fogom átadni, stílusosan. – mesélte el, miért hálás Aczél György egykori titkárnõjének, aki egykor az õ javára tett keresztbe neki. Befejezésül édesapja másik versét olvasta fel: Egy éjszaka - /ezerkilencszázötvenegyben/ fekete Pobeda ölelt/ bilincsben,/ Pécstõl – Kaposvárig s/ Budapesten…
Kézfogással adta át a fiataloknak az NPE ajándék könyvutalványait, egy-egy kedves szóval megtoldva. Majd fényképezõgép elé állt egy vidám csapat, az ötvenhatos versünnepesek a kisjubileumon dr. Heintz Tamással. Balról jobbra: Sárkány Marcell, Antal Alexandra, Miksó Gergõ Horváth Melánia, Filipovics Kitti, Tóth Ildikó, Erdõdi Nóra, Kósa Dániel, Göncz Norbert, a vendég, Radanics Mátyás, Tulézi Bianka, Németh Zalán, Kopár Antal, Rodek Vivien, Borjus Gergõ, Baj Bianka, Varga Döníz, Kopcsik Dorina és Kozma Veronika.

****************************************

Feljöttem én a sírvilágból,
lássam, mi történt negyven év után.
…
Látom, hogy mennyi, áruló és hóhér
sikálja most tisztára sírkövem,
…
Akiktõl féltünk egykor, visszajöttek
(Szentmihályi Szabó Péter: Egy pesti srác dala)

Hiába próbálják tisztára mosni!
Vértõl iszamos a keze.
Körülötte hullahegyek,
Férfiak, asszonyok, gyermekek.
Sortûz, bitó, börtönök áldozatai.

A véreskezû muszkavezetõ
Gyáván oson az éjszakában,
Míg feldübörögnek mögötte a szovjet tankok.
(Átányi László: A véreskezû Kádár)

Évszám leszel te, egy a sokból,
A könyvbe dermedt dátumokból.
Tudósok majd okos szavakkal,
….
Leírják minden kis csatáját,
A hõsi harcok krónikáját.
De arról nem számol be egy sem,
Nem áll majd benn a könyveikben,
Hogy ötvenhét elsõ hetében
A Kádár-kormány börtönében
Bámulva ablakán a rácsot
Magában egy rab így kiáltott…
(Krassó György: Búcsú)

Van még tisztesség a szívek mélyén?
Marx tana egy csöppet még hagyott?!
Halottaink, élõink nevében:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!
(Alföldi Géza: Fegyvert adjatok!)
 

Kanizsa