Egy csodálatos világba invitálja a tárlatlátogatókat a Magyar Plakát Ház és a Képzõmûvészetek Háza. Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet hagyatékából összeállított Varázslatos India címû kiállítást õexcellenciája Ranjit Rae, India magyarországi nagykövete nyitotta meg az intézményben. A megjelenteket Kõfalvi Csilla, az intézmény vezetõje, a kiállítás kurátora, majd Cseresnyés Péter alpolgármester köszöntötte. A kiállítást professzor Bethlenfalvy Géza orientalista, a tibetisztika professzora, a Brunner hagyaték egyik végrehajtója, és professzor Keserû Katalin egyetemi tanár ajánlotta a közönség figyelmébe.

Cseresnyés Péter alpolgármester beszédében kiemelte: – Kiállításunk a március 31-én Indiából Nagykanizsára érkezett festmények reprezentatív tárlata, végigkíséri e két kivételes mûvész, zarándok, Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet mûvészi pályafutását. Indiában a társadalmi és mûvészeti élet ismert és elismert tagjai voltak, itthon egyelõre kevésbé ismerjük õket. Brunner Erzsébet sokat tett mindenekelõtt szülõvárosának, Nagykanizsának adományozott alkotásaival a „hazatérésért”. Azért, hogy a szülõföld immáron indiai festõként újra megismerje és elfogadja õt és édesanyját. Képeiket, melyekkel számtalan kiállításukon mindig érdeklõdést váltottak ki és sikert arattak, ma India legjelentõsebb múzeumai õrzik. Brunner Erzsébet nagyvonalú adományozása révén immáron Nagykanizsa is gazdag kollekció birtokába jutott. Olyan kulturális örökséghez, amely ugyan törékeny, de jelentõségénél fogva a kultúrák és hagyományok közötti hídként ível India és Magyarország között – hangsúlyozta a alpolgármester, majd felidézte a két mûvész életútját. Brunner Erzsébet számos rangos magyar és indiai állami kitüntetésben részesült, megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést, 1985-ben pedig a Padma Sri Állami Díjat is. Sass Brunner Erzsébet 1950-ben halt meg, a lánya 2001-ben, Delhiben. Sohasem tagadták, sõt õrizték magyar mivoltukat.
– Egy különleges alkalom a mai, az indiai és a magyar kulturális örökség része kerül ma a helyére – emelte ki köszöntõjében Ranjit Rae nagykövet. – Anya és lánya romantikus utazása Indiában a XX. század egyik legbájosabb története, amely a mélyen gyökerezõ barátságról, vonzódásról és ragaszkodásról szól. A ragaszkodás szimbóluma India és Magyarország népei között. A legendás Kõrösi Csoma Sándor nyomdokain haladva e két bátor és elszánt festõpáros ígéretéhez híven követte álmait és beteljesítette sorsát Indiában. Az utazás az anya és a lánya számára egy életen át tartott. Eljutottak India számos szegletébe, a Himalája ragyogó hófödte csúcsaira éppúgy, mint a déli tengerpartokra. Képeik különbözõ formában beszélnek hozzánk. A Brunner festmények India megjelenítésében a nemzet mély és érzékeny megértésérõl tanúskodnak. Brunner Erzsébet az édesanyja halála után is Indiában folytatta életét. Indiaivá vált. Indiai állampolgár volt, Indiát tekintette hazájának. Nagykanizsa a Brunnerek nagyszerû mûvészetén keresztül válhat a két ország közötti kulturális együttmûködés szimbólumává.
Bethlenfalvy Géza egyetemi tanár gratulált Kõfalvi Csillának a kiállítás megrendezéséhez, majd szólt Brunner Erzsébetrõl, akit az 1970-es években ismert meg. Sok idõt töltött Erzsébet házában, amely egy találkozóhely, egy központ volt, ahol mindenféle fontos emberrel lehetett találkozni. Voltak közöttük miniszterek koldusok, madarak, sõt a patkányok és az egerek is kaptak enni nála. Nyitott ember volt, akinek a révén bárkivel megismerkedhetett. Akár Indira Gandhival, vagy a Dalai Lámával. Erzsébet nagyon féltette a képeit, nem adta el, nem kerültek árverésre. A végrendeletérõl sokszor beszéltek, végül úgy határozott, hogy ezernyolcszáz képének nagyobb része Indiában marad, de Nagykanizsa is egy jelentõs adományt kap. Lelkében mindig ott volt Nagykanizsa. A Brunnerek életmûve most lesz egyre fontosabb. A mi századunk, a XXI., és az azt követõ évszázadok legfontosabb feladata a Kelet-Nyugat találkozása, a keleti-nyugati kultúrák egymásra találása. Kanizsának mindent meg kell tennie azért, hogy mûvészetük ismertté váljon.
Bakonyi Erzsébet