– Sokszor, elsõ ránézésre, nincs látható különbség például két alma között, azonban, ha megkóstoljuk õket, az érzékeinket nem tudjuk becsapni. Hiszen teljesen más íze van egy génkezelt gyümölcsnek és egy több száz éves, õshonos fáról származó, „vegyszerrel soha nem érintkezett”fajtájúnak – mondta Kovács Gyula gyümölcsnemesítõ a Piarista Iskola „Ökollégium” projektjének részét képezõ elõadásán, melynek során nemcsak szakmája csínját-bínját ismertette a jövõ generációval, hanem arról is szólt, hogy a mai világban is léteznek „Tündérkertek”.

A Pórszombatról érkezett, civilben erdész Kovács Gyula különleges „gyûjtõszenvedélynek” hódol – mint egy megszállott – több évtizede. Érdekes hobbi az övé: szinte az egész Kárpát-medencébõl, beleértve kis országunkat is, gyümölcsfákat gyûjt. Méghozzá nem akármilyeneket: sok más mellett olyanokat, amik akár az 1200-as évekbõl származnak, vagy épp Benedek Elek szülõházánál állnak. Ezeknek a fajtáknak egy közös sajátosságuk van: õshonos fákról van szó, sokszor olyanokról, amik ma már alig élnek a köztudatban. Hiszen ritka, ha napjainkban valaki tisztában van azzal, milyen a véralma, az Orbai alma, a kékalma, vagy épp az igazi vadkörte.
Kovács Gyula pedig épp ezért küzd, hogy a sokszor elfeledett gyümölcs(fa)típusokat újra „életre keltse”. Mindezt pedig nemcsak a Medes-hegyi birtokán teszi, ahol több mint ezer fajta, õshonos fát nevel – amik egyébként hosszú évek kutató-és gyûjtõmunkájának eredményét tükrözik, hanem járja az országot is, hogy különbözõ ismeretterjesztõ elõadásokkal a hagyományápolás és a népi értékek efféle megõrzésére felhívja az emberek figyelmét. Tette mindezt városunkban is csütörtökön az örökségvédõ, a számos díjjal is kitüntetett szakember. Legutóbbi, nagykanizsai elõadásán a Piarista Iskolába látogató Bolyai-tagintézmény diákjainak adott ízelítõt - ahogy õ mondta – „kicsit a történelem, kicsit az agrár” területrõl, melybe tökéletesen beleillik a „Tündérkertek” világa.
E fogalommal a közösségi gyümölcsöskerteket illeti Kovács Gyula, melyek lényege leginkább abban rejlik, hogy csakis õshonos gyümölcsfák teremnek bennük. Csángóföldtõl egészen a Felvidékig sok száz ilyen kert található, létrejöttük pedig egyértelmûen a göcseji gyümölcsésznek köszönhetõ.
Almától a cseresznyéig, a meggytõl a körtéig, a szilván át sokféle gyümölcsöt (no és fát) õriznek ezek a kertek.
- Amerre járok, mindig, mindenhol, mindenkitõl azt kérem, hogy elõdeik udvarából – legyen nagy-vagy dédszülõkrõl szó – mentsenek s óvjanak meg egy fát. Ne csak maguknak, hanem az utókornak is. Valamint, útjaim során azt is fel szoktam ajánlani az embereknek, hogy szívesen készítek régi fafajtáikról oltványokat, és vissza is adom nekik õket, feltéve, ha elültetik és gondozzák õket – mondta Kovács Gyula, akinek elõadását valóban, költõ túlzás nélkül, érdeklõdéssel hallgatták a fiatalok.
A gyümölcsész nemcsak tudása legjavát hozta el a Piarista Iskolába, hanem 7, õshonos gyümölcsfát is, amiket az intézménynek ajándékozott. Köztük egy olyan almafát, ami Petõfi Sándor korából származik…

Sz.Zs.