Kelemen Valéria, a Zalai Hírlap munkatársa algériai útjáról tartott vetített képes elõadást a VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban október 14-én, kedden 15 órakor. Nyár közepén töltött el két hetet az észak-afrikai arab köztársaságban, egyedül, algériai ismerõsei vigyázó szemei elõtt.

Az országba bizony nem egyszerû bejutni, vízum, s egy meghívó kell hozzá, amely egy algír állampolgártól származik. Ezzel kell felkeresni Algéria magyarországi nagykövetségét, ahol engedélyt adnak az utazásra. Magyar utazási iroda a terrorakciók miatt nem szervez Algériába utakat. Közvetlen repülõjárat sincs, Budapestrõl elõször Párizsba kellett utazni Valériának, majd onnan indult a repülõgép Algírba. Az utolsó pillanatban, indulás elõtt minden utast leszállítottak a géprõl – egy végsõ biztonsági ellenõrzés céljából. Így másfél órás késéssel érkezett Algírba, ahol már várták barátai. Azonban mielõtt üdvözölte õket, a repülõtéren egy kérdéssorra kellett válaszolni franciául, hogy meggyõzõdhessenek róla, jól használja a nyelvet, boldogulni fog.

A két hét alatt magyar s algír sok mindent megtudtak egymás kultúrájáról, szokásairól. A közlekedés érdekesnek hatott, mert míg itthon lámpák és szervezett tömegközlekedés mellett is sok a baleset, ott mindezek hiánya mellett Vali ott tartózkodása alatt egyetlen közúti balesetnek sem volt szemtanúja. A fõvárosban modern épületek, francia stílusú építészeti alkotások, mecsetek, nyomortanyák váltják egymást. A muzulmán vallásúak naponta ötször imádkoznak a mecsetekben, s ezért még a munkát is félbe hagyják. Mivel Algéria francia gyarmat volt egészen 1962-ig, erõsen élnek még az ott lakókban a francia hagyományok, s ez leginkább az étkezési szokásaikban nyilvánul meg. Ünnepnapokon és vendégeik tiszteletére couscous-t (kuszkusz) tálalnak fel, amelyet párolt búzadarából készítenek, szószokkal, zöldségekkel és bárányhússal.
Valéria vendéglátó családja az õslakosok, a berberek és a kabylik területén él, egy igazán érintetlen, háborítatlan természeti környezetben, ahol a hagyományoknak megfelelõen élnek. A lányok és az asszonyok hosszú ruhában vannak otthon, a tengerparton sem húzhatnak fürdõruhát. A házban csak a házastársak alhatnak egy szobában, a fiúknak is és a lányoknak is külön szobájuk van. Mindannyian vidám, nyugodt, a hagyományiaknak élõ, mosolygós emberek, akiknek hatalmas szívük van, a vendégszeretetük pedig példaértékû.
Vendég és vendéglátó szerepet szeretnének cserélni, de az algír állampolgároknak nehezebb hozzánk eljutni, mint nekünk oda. Mindenesetre Valéria már nagyon várja, hogy ismét találkozzanak.