Ismét nagy érdeklõdés és széles „háztáji” kínálat jellemezte a településen hétvégén megtartott András-napi termelõi vásárt. A rendezvényen nemcsak a régi idõk piaci hangulatát keltették életre, hanem számos népszokást is felelevenítettek a szervezõk.

Aki már járt Felsõrajkon, az tudja: legyen bármilyen esemény a faluban, az érdeklõdõk sosem távoznak „üres kézzel”. A község elsõ embere, Vigh László szerint ugyanis fontos, hogy olyan „élményekkel” gazdagodjanak a településre látogatók, amikre késõbb is kellemesen emlékezhetnek.

- Amellett, hogy Felsõrajk külcsínére, arculatára kiemelt figyelmet fordítunk a folyamatos fejlesztések révén, a dolgos hétköznapokon túl a „vendégcsalogató” programokról sem feledkezünk meg. Ezért is szervezzük (persze, sok más mellett) több mint egy éve a közkedvelt vásárunkat is, ahol helyben termelt élelmiszereket árusítanak a szûkebb-tágabb Zalából érkezõ kistermelõk. E rendezvényeinket minden hónapban meg is „fûszerezzük” valamivel, ezúttal a disznótorok idejére jellemzõ népszokással, kollektív vendéglátással vártunk minden érdeklõdõt. Akiknek, remélem, jól a „szájában marad” a rendezvény – s persze az étkek – íze.
Arról, hogy mindez Felsõrajk viszonylatában mit is jelent, ezúttal mindenki Klári nénijének csülkös-babos répalevese árulkodott leginkább, csakúgy, mint a sült kolbász, a forralt bor, melyekbõl bárki, aki a rendezvényre látogatott, korlátlan mennyiségben lakmározhatott-kortyolgathatott is, miután a mintegy 20-30 kiállító portékáját megszemlélte. A standokon az egészséges étkeken, zöldségeken, különleges nedûkön, lekvárokon, szörpökön, házi tejtermékeken, karácsonyi ajándéktárgyakon kívül még kecsketejsavóból készített chilis, fahéjas, mentás nyalókát is találhattak az érdeklõdõk. A program különlegessége egyébként – a kínálaton túl – még az volt, hogy meg is lehetett kóstolni a házi termékeket. Ahogy a már említett édességet, amit a magyarszerdahelyi Héthatár Kecskefarm vezetõje, Gálné Kiss Viktória készített el.
- Az országban sehol másutt nem állítanak elõ „kecsketejsavóból” ilyen nassolnivalót. Igaz ugyan, hogy némely külföldi országban ismert nyalánkságról van szó, de nálunk még nem honosodott meg. Alapanyaga a cukor, tejsavó és fûszerek, majd különleges formájúra kialakítva, végül pedig hurkapálcára tûzve olyan, mint a nyalóka. Azzal a kivétellel, hogy ez nemcsak azonnali elfogyasztásra alkalmas, ha az ember egy kis édességre vágyik, hanem kiváló édesítõ teába, kávéba egyaránt.
A szomszédos asztalnál már a „nehezebb kaják” kedvelõi találták meg földi „paradicsomukat”. A búcsúszentlászlói „Hentes Pityu” standja elõtt kígyózó sor arról tanúskodott, hogy egy jó kis falusi füstöltsonkára, kolbászra, vagy egy oldalszalonnára bármikor, bárki vevõ.
- Alig kezdõdött el a vásár, és a közel 20 kg töpörtyû, amit hoztam, fél óra alatt elfogyott- „sopánkodott” Pózvai István, de természetesen örült, mondván, jó érzés, ha másoknak is ízlik a sok disznóság, amik még csak nem is „hallottak” az ipari húskészítményekhez felhasznált adalékanyagokról.
- Ez az egyik titkom – árulta el „Hentes Pityu”, a másik pedig, hogy csak olyan termékeket kínálok a vásárlóknak, amit magam is bármikor megennék. Örülök neki, hogy a megye több pontján ismerik, sõt el is ismerik már hentesáruimat, persze, ehhez hozzájárultak a felsõrajki vásárok is, hogy megmutathassam nagy nyilvánosság elõtt, mit is tud valójában egy igazi falusi hentes.
Minderre sokan voltak kíváncsiak, csakúgy, mint a helyi iskolások néptánccsoportjának mûsorára. A Suli Harmónia Alapítvány intézményébe járó kisdiákok egyébként jótékony célú sóstangli-árusítással is segítették iskolájukat. A falu kemencéjében sütött kelt tészta az igazgatónõnek, Faggyas Ferencnének és a Szülõi Munkaközösségnek köszönhetõ – ismerték el a gyerekek. A stangli pillanatok alatt elfogyott, ám nem sokáig kellett kevergetnie Klári néninek a babosrépát sem. Igaz ugyan, hogy a forralt borból is több üstnyi – vélhetõen a hideg idõ miatt – hamar „elpárolgott”. Aki pedig tudja, mire képesek a rajki-és környékbeli borok, az minden bizonnyal a hatásaival is tisztában van. Ahogy arrafelé mondják: „csak úgy itatják magukat”az aranyérmes nedûk…
Amibõl pedig jólesik kortól függetlenül bármikor egy kevés. Az Alsórajkról érkezett, 73 éves Szoldatics Józsefné napi két deci vörösborra esküszik, így õrzi meg fiatalos lendületét, egészségét. Terike a rendezvénnyel kapcsolatban egyébként – amellett, hogy a vendéglátás és a kínálat színvonalát méltatta – azt emelte ki, hogy olyan jó találkozni ismerõs, régi-új arcokkal, emberekkel, s néhány szót váltani igazán családias környezetben.
Aki pedig errõl lemaradt hétvégén, az legközelebb a december 21-én megtartandó Adventi-termelõi vásáron hangolódhat a közelgõ ünnepekre, egyúttal feltankolhatja Karácsonyra éléskamráját is miden jóval…

Szabó Zsófi

További képek a galériában.