Karácsonyi dallamok csalogatták a járókelõket vasárnap este 18 óra elõtt a megújult Erzsébet térre. A tavaly elindított hagyományokhoz híven, idén is meggyújtanak egy-egy gyertyát mind a négy adventi vasárnapon a város vezetõi a Zenepavilonnál elhelyezett adventi koszorún.

A város adventi koszorúján az elsõ gyertyát Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ gyújtotta meg.

A gyertyagyújtás elõtt egy gyönyörû, és tanulságos Pilinszky János idézettel köszöntötte a megjelent városlakókat.
„Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörû gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az elsõ hóesésre. És várakozásunk ettõl semmivel sem volt kisebb, erõtlenebb. Ellenkezõleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.”
Nem kell vallásosnak lenni, hogy érezzük, legszentebb ünnepünkre fel kell készülnünk.

Az Ádvent jelentése, mint közismert: eljövetel, megérkezés. És e megérkezésre való várakozás. Mily egyszerûnek tûnik mindez, mily könnyû kimondani. Ám milyen nehéz mindezt a nyüzsgõ és rohanó világban megvalósítani. Megérkezni, és türelemmel várakozni. Mert a rohanás és a gépiesség mögött eltûnik az ember. Olyannyira elfoglalnak minket a hétköznapokban a kimért feladatok, a kötelezettségeink, a világnak való megfelelés, hogy amikor egy kissé lassítani lehet, a szeretteink és a meghitt közösségeink felé fordulni, bizony nagyon is nehezen vagyunk képesek e megállásra és odafigyelésre, a várakozás türelmetlenségének elfogadására.
Miért is lehet mindez? Talán az az oka, hogy a mindennapokban a várakozás általában a negatív élményekkel függ össze. Türelmetlenséggel és tehetetlenséggel párosul, amikor ügyes-bajos ügyeink intézése közben toporognunk kell, nézni az óránkat, és fejben már valahol máshol járni. A végeláthatatlan sürgés-forgásban oly könnyen feledkezünk meg a hozzánk legközelebb állókról, az otthon nyugalmáról, miközben lelkünk legmélyén bizony csak erre vágyakozunk. Ezért szükséges, hogy ilyenkor Ádvent idõszaka elsõsorban a rákészülést jelentse, a ráhangolódást, és a bennünk oly fontos értékek fokozatos felemelkedését, amihez idõ kell, és egy más fajta várakozás-élmény. Ez a várakozás is a türelmetlenséggel rokon, de egy olyan türelmetlenséggel, amely nem a tehetetlenség érzésébõl születik meg, hanem pontosan az ellenkezõjébõl. Az adni vágyás, az odaadás, a másokért, a szeretteinkért való tenni akarás érzésébõl.
Ez a szent idõszak tehát egy olyan átváltozást jelent, mely bennünk zajlik le, ha akarjuk, azért, hogy idõben készen álljunk arra, hogy egymás szemébe nézve, egymás kezét megszorítva, valóban átéljük a közösség ünnepét, a családi békesség nyugalmát, a Megváltó megszületését, aki értünk született, és csak minékünk adott.
Ezért kívánok Önöknek az elsõ gyertya meggyújtásával sok-sok türelmet, nyugalmat és tiszta szívet az újszülött eljövetelének ünnepi várásához!
A gyertyagyújtást követõen karácsonyi dalokkal kedveskedett a közönségnek Aczél László, a Kanizsa Kulturális Kincsei Tehetségkutató Versenyen megosztott második helyezést elért zsigmondys diák.

B.E.

További képek a galériában.