A Thúry György Múzeumban az állandó és idõszaki kiállításokon túl októbertõl egy rendszeresen megújuló mini tárlatot is megtekinthetünk. A sorozat elsõ elemeként a Nagykanizsa város egykori díszlobogójának maradványát láthatták az érdeklõdõk. Ebben a hónapban pedig az 1942-ben Borsfán készült betlehemet nézhetik meg.

A kiállított betlehemet az akkor harmadik osztályos általános iskolás Nagy László Károly készítette, aki többet is faragott hitoktatója számára. Belsejében kis gyertyát lehetett égetni. Akkoriban saját készítésû kápolnáikkal járták a házakat a karácsony elõtti estéken.

A betlehemezés Nyugat-európai eredetû dramatikus játék, mely tárgyát a karácsony keresztény liturgiájából veszi. Hazánkban az elsõ szövegek a 17. századból származnak. A színjátékszerû elõadás célja, a karácsonyi ünnepre való lelki felkészülés. A középpontban a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll.
A betlehemes játék legfõbb kelléke a többnyire toronnyal ellátott hordozható kis kápolna, mely fából, papírból vagy lemezbõl készült, díszítésére pedig fényes, színes papírokat, szentképeket használtak. Zalában a betlehemet fiatal legények vitték házról-házra a karácsony elõtti idõszakban, elõadásukért adományt kaptak a háziaktól. Némely faluban több 4-5 fõs csoport is járta az utcákat. A játék pásztornak öltözött szereplõi kifordított subát, bekecset, kenderbajuszt viseltek, kezükben láncos botot tartottak. Angyalnak öltözött egy vagy két fehér inges szereplõ is velük tarthatott, ilyenkor a betlehem cipelése az õ feladatuk volt.
Kanizsa környékén a 19. században a céheknek is jelentõs szerepe volt a betlehemes játék alakulásában. Az inasok közösen mentek betlehemükkel a rangosabb mesterekhez szenteste karácsonyt köszönteni, majd az éjféli misén vettek részt, ahol a céheknek külön helye volt.
A 20. század elején még a betlehemezésnek egy másik, úgynevezett bábtáncoltató fajtájára is emlékeztek Kanizsán, de ennek tárgyi emlékei nem maradtak ránk. A betlehemezés Nagykanizsa környékén a 20. század második felére egyre rövidülõ, romló változatban maradt meg, egyre fiatalabb gyerekek által elõadva, majd a másik két dramatikus karácsonyi játékhoz, a lucázáshoz és regöléshez hasonlóan megszûnt.

Kanizsa