Ma már az építészek körében is csak kevesek számára cseng ismerõsen Tandor Ottó neve, pedig a nagyvilág részérõl legismertebb magyar épület, a budapesti Parlament egyik tervezõje volt, – a rá való megemlékezést pedig az indokolja, hogy Tandor Ottó Nagykanizsán látta meg a napvilágot, és bár a fõvárosban élt, soha nem feledkezett meg szülõvárosáról.

Tandor Ottó figyelemreméltó életmûvét könyvben nem publikálták, de pl. Halis István is írt róla egy tanulmányt a Zalai Krónikában (1915-17). Halis szerint Tandor gyakran látogatott Kanizsára, sokat beszélgettek a városházi irodájában és Tandor élénk figyelemmel kísérte a városban zajló eseményeket, építkezéseket.

Az interneten is megtalálható a Mûvészet folyóirat 1913-ban Tandor Ottóról megjelent nekrológ:
„TANDOR OTTÓ mûépítész, a mûegyetemen a középítéstan nyilvános rendes tanára, június hó 12-én halt meg Balatonfüreden. (1913-ban)
Tandor hatvanegyedik életévében volt, 1852-ben született Nagykanizsán. Képességeit, tudását és munkaerejét már technikus korában felismerte és méltányolta tanára, Steindl Imre. A mûegyetem elvégzése után maga mellé veszi, asszisztense lesz, majd irodavezetõje. Ebben a minõségben igen hasznos, tevékeny és kiváló munkatársat kapott benne Steindl, aki önállóan is végzett Steindl számára tervezéseket, természetesen a mestere intenciói szerint. A parlament pályatervének elsõ vázlatát Tandor készítette, Steindl távollétében. Visszahúzódó, csendes természetû ember volt, aki annál fokozottabb mértékben élt munkájának, hivatásának, amit szeretett s amiben egyre tökéletesedett. Fiatalabb korában fõleg templom-pályázatokon vett részt, a pályázatokon való versenyt általában ideálisan és lankadatlanul kultiválta, egész addig, amíg rendes tanársága nem kötötte le. Az iparmûvészeti múzeum és a millenniumi történelmi kiállítás tervpályázatain díjat nyert. A szûkebb pályázatokra való meghívásoknak azonban egyik esetben sem tett eleget. A budapesti erzsébetvárosi plébánia-templom pályázatára szintén készített tervet, de a benyújtástól utolsó pillanatban visszatartotta az, hogy mestere, Steindl Imre, szintén pályázott a templomra s mint tudvalévõ, elnyerte az elsõ díjat és kiviteli megbízatást. Ehelyett Tandor ugyanezzel a tervvel a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet templompályázatán vett részt s szereplése oly sikeres volt, hogy az Egylet aranyéremmel és utazási ösztöndíjjal tüntette ki. Általában bensõséges, ragaszkodó viszony volt közte és mestere, Steindl közt. Az õ tanácsára vállalta el a Lechner-féle kõbányai templom belsõ mûvészi munkáit, bár ettõl a megbízástól - amibõl kifolyólag támadások is érték - fölötte húzódozott. Utána nem is igen vállalt tervezõi megbízatásokat, egyrészt emiatt s másrészt mert a mûegyetem rendes tanára lett. Az architektúra csak ú. n. ideál-tervezések formájában kötötte le, de megbízatásokat nem keresett. Szabad idejét, ami a katedrán kívül maradt számára, mûemlék-felvételek, restauráló-tervek foglalták el, így restaurálta az ócsai templomot s a nagykanizsai Batthyániak terére egy múzeumot tervezett, környékének históriai stílusban való rendezésével, persze csak ú. n. szorgalmi feladat gyanánt. A mûegyetemen alapos tudással, odaadóan végezte feladatát. Az építési szerkezeteket, berendezéseket ismertette s ebben a legmodernebb eredményekre is tekintettel volt."
Tandor Ottónak az Országháza tervezésénél betöltött szerepét pontosan nem ismerjük, de mestere, a nála 13 évvel idõsebb Steindl Imre mellett bizonyára igen jelentõs részt vállalt Magyarország legnagyobb, és amellett az egyik legszebb, legnagyszerûbb épülete terveinek elkészítésében. Steindl 1902-ben bekövetkezett halála után pedig még kb. 3 évig egyedül irányította a hatalmas építkezést.
Tandor Ottónak e grandiózus munka és a mûegyetemi oktatói tevékenysége (1895-tõl haláláig a Középítéstani Tanszék tanára) mellett nyilván kevesebb idõ jutott egyéb épületek tervezésére. A szakirodalomból egy-két jelentõsebb általa tervezett alkotásról tudunk: egyik a kanizsaiak által is jól ismert, az utóbbi években székesegyházi rangra emelkedett, neoromán-neogót stílusú kaposvári Nagytemplom (1886). Másik jelentõs mûve a Lechner Ödön által tervezett kõbányai Szent László templom Zsolnay-kerámiából készített pazar neogótikus fõoltára (1898), továbbá a budapesti mûegyetem egyik épülete. Halis szerint ez a „Lágymányoson épült mûegyetem legszebbik épülete”, tehát talán az 1909-ben épült Dunára nézõ központi épületrõl lehet szó, bár ezt Hauszmann Alajos mûveként tartják számon, meglehet, hogy Tandor is részt vett a tervezésében. Tandor zalai munkájáról is tudunk: 1891-ben a ferencesek által épített középkori keszthelyi plébániatemplom felújítására is készített terveket, bár végül a kivitelezés más tervek alapján valósult meg, viszont a híres jáki és ócsai középkori eredetû templomok mûemléki helyreállításában része volt. Az ócsai templom mûemlék-helyreállítási tervét még egyetemi hallgató-évei alatt készítette el önszorgalomból, majd késõbb ennek alapján nyerte el a megbízást a megvalósításra.

Tandor Ottó alkotó-zsenijének szülõhelyén, Nagykanizsán csak kevés nyoma maradt. Sajnos nem ismeretes az a Nagykanizsára szánt múzeum-épület terv sem, amit a nekrológ megemlít. Halis írásából azonban érdekes részleteket is megtudhatunk errõl: Tandor Ottó e tervét is önszorgalomból alkotta meg, egy monumentális épületegyüttest tervezett az Erzsébet térre, a mai bíróság-városháza helyén akkor még üres telekre, melyet a Batthyány-család új palotájának, városi múzeumnak és könyvtárnak szánt. A terveket állítólag három változatban dolgozta ki, s Halis szerint szebb lett volna, mint a párizsi Louvre! (E tervek felkutatásával igen érdekes adalékokhoz juthatnánk Nagykanizsa városépítésének történetérõl!)
Tandor egyetlen Nagykanizsán megvalósult épülete a Király utca 29. számú, nõvére számára tervezett egyemeletes eklektikus stílusú lakóház, melyet az 1980-as években nagymértékben átépítettek. A fényképrõl ismert eredeti homlokzat kiegyensúlyozott rendje jó formaérzékrõl és a környezethez való alkalmazkodó-készségrõl árulkodik.
Tandor Ottó kezdeményezésére nyilvánították a lazsnaki Inkey-kápolnát mûemlékké, ez lett Nagykanizsa legelsõ mûemléke. Jó érzékre vall, hogy a város e különlegesen szép barokk épületére már akkor felfigyelt, amikor a hazai mûemlékvédelem még tulajdonképpen csak az ókori és középkori emlékek védelmérõl szólt. Végül pedig Tarnóczky Attila interneten közzétett helytörténeti írásában olvashatjuk, hogy egy csillár Tandor Ottó hagyatékából került az Alsóvárosi templom gyóntató-helyiségébe.

Bár gazdag életmûvének csak kevés hányada jutott szülõvárosába, a Kanizsán született építészek közül legmagasabb ívû pályát megjárt építõmûvész hamvai – vélhetõen végakarata szerint – a nagykanizsai temetõ keleti kriptasorában pihennek.

Deák-Varga Dénes