Gy. Ferenc azért hívta össze a maga csüccsét, hogy szétkenje a felelõsséget. De ez nem sikerült. Mindenekelõtt azért nem, mert dr. Sólyom László alkotmányjogász („másodállásban” a Magyar Köztársaság elnöke) gondolt egy merészet és Jordániából üzent Gy. Ferencnek. Miközben Mózes után átugrotta Nebo-hegy köveit, amely az Ószövetség szerint igencsak historikus és kultikus. Az Egyiptomból történõ kivonulás és a negyvenévnyi pusztai vándorlás után Isten e helyrõl mutatta meg Mózesnek az ígéret földjét, Kánaánt.

Gy. Ferenc innen kapott útmutatást. A Kánaán tövébõl. A nemzeti összcsüccs itt veszítette eleve értelmét. Olvasóink közül bárki ott lehetett volna a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Ketten nem voltak ott. A Köztársaság egységét képviselõ elnök és az alkotmányos berendezkedés fõbírája. Érti, aki hallja szavam.
Ekkora pofont regnáló – közjogi – miniszterelnök még nem kapott.
De azért szombaton reggel annak rendje és módja szerint nagy sajtónyilvánosság elõtt összecsücsültek. A menetrend alapján a „Csúcsfejek” címû förmedvény, akár mûvészfilmnek minõsülhet eme pszeudo-tanácskozás mellett. Ha nincs Demján Sándor, akkor a feszített napirend ellenére is rétestésztányira nyúló tanácskozás teljesen az értelmét veszíti. Magyarország leggazdagabb embere azonban résen. Sokak meglepetésére a neki adatott öt percben a munkaadók képviselõjeként kifejtette, hogy most nincs itt az ideje az adócsökkentésnek. Ezzel mentõövet dobott a fuldokló, amúgy is politikai végóráit élõ Gy. Ferencnek. Az ellenzék, alapvetõen a Fidesz, számos és tekintélyes közgazdász tanácsait latba vetve ezt az egyetlen létezõ utat látta-látja a válságból kivezetõ úthoz. Gondoljunk csak bele! Ha csökkennének a vállalkozásokat sújtó adóterhek, akkor rengeteg munkahely megmaradna. Mert jelen esetben tengernyi kis- és középvállalkozás, önkormányzati intézmény lesz kénytelen beadni a kulcsot. Nincs mese: a semmibõl nem lehet valami. Gy. Ferenc technika tanári végzettsége mellett - állítólag - közgazdasági diplomával is rendelkezik. Azaz, ha egytõl el tud számolni a kettõig, akkor világosan láthatja mindezt. Ne kételkedjünk képességeiben, akár még a három is a tarsolyában lehet.
Ezért kellett Demján mentõöve. Találóan fogalmazott Orbán Viktor, amikor másnap a hajóskapitány és a tengeribetegség hasonlatával élt. Régen hallott, plasztikus kép volt ez. És nem dakota közmondás. Tovább is folytathatnánk: Magyarország hajóját olyan kapitány navigálja, aki összekeveri a szélességi és a hosszúsági fokokat, illetõleg soha nem számolt még tengeri csomókat.
És itt jön képbe a részegségükben felbérelt matrózokat adó MDF. D. Ibolya, mint a nemzet nagy megmentõje vadabb ötletekkel csüccsent székébe, mint Gy. Ferenc nagyvállalkozó. Elmondása szerint minek ide 13. havi közalkalmazotti bérezés (egyébként is jegelni kell a közszféra fizetéseit), minek ide 13. havi nyugdíj (öregszik már az ország, hátha megszabadulunk pár ezer 30.000 forintból élõ megélhetési vénembertõl), de amúgy is: mindent be kell fagyasztani. Ez a mániákus megfelelési kényszer (talán a Tisztelet Társasága cserbenhagyása miatti szépkorúak elleni bosszú?) már kezd kissé unalmassá válni. A kreált Almássy-affér után számomra már csak Magyar Diktatórikus Fórum kiírta magát a demokratikus jegyzõkönyvekbõl.
De visszatérve Kósához. Nemzeti csüccs legfontosabb mondatát õ jegyezte: „Miniszterelnök úr, a csúcson kell abbahagyni”.
Szerényen annyit tehetünk hozzá: és a hûsön kell csücsülni.
Csúri Ákos

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>